Kínai császárfa és lófásli.

Hű! A tanyához vezető bekötő út nevet kapott! Széles út. Bár továbbra is kritikán aluli a minősége, legalább nevén nevezhetjük a dolgokat.

Bitangul fújt ma a szél. Az összes felhőt elkergette, sütött a nap, akár le is tagadhatjuk, hogy négy nap és itt a karácsony.

Advent az Esterházyakkal Kismartonban ( Eisenstadt )

Nagyon jól időzítettünk! Ezen a szombaton dolgozza le az ország a december 24-ét. Jól haladtunk a sztrádán, találtunk üres útszéli mosdót.
Tata mellett kicsit lassítottunk, fejünk felett óriási V alakokban vadludak ezrei  lebegtek.

Ausztriában rengeteg útelterelés, mindenütt új utakat építenek, fél óra és megérkeztünk Kismartonba.
Az első ami feltűnt, hogy a városfal sok utcában visszaköszön. Beépítve házak oldalfalként, vagy mint kertfal.

Esések esése

Igen, igen. Elérkezett az a nap is, amikor nem önszántamból, immár harmadszorra hagyom el a lovat.

Szabad volt a péntek délelőttünk, Erikának sem volt tanulója. Boleróval összeszoktunk, lelkesen várt a kapunál.
Imádom, hogy csizma szorításra is rögtön reagál, soha nincs harc, kár hogy Boleró herélt. Sok ilyen ló kellene.
Mentek a körök, a hajlítgatások, aztán... megbotlott. És én nem figyeltem. Hatalmasat puffantam a földön, fél percig a levegő se ki, se be.

Kalifront körül a tenger kék. Vagy zöld?

Rab szigetén Lopárt mondják a szuper homokos strandok hazájának. Hát ez nem igaz! Kamporban széles lapos homokos plázs, mellette ingyenes parkoló. Pár méterre tábla hirdeti, féláron egész napra hajóbérlés. OK, kérünk egyet.

Adriai vihar

Reggelinél böngésztük a térképet, ma merre induljunk Rabon. Ekkor a terasz mindkét oldalán beúszott a képbe egy-egy felhő. Na a strandnak lőttek, pakoljunk túracipőt és csavarogjunk a kis falvakban.

A két felhő terebélyesedett, sötétedett, jobbról balról közelített egymáshoz, eltűnt a nap. Talán várjunk egy csöppet azzal a túrával. Hátrébb toltuk a székeinket, elhelyezkedtünk és vártuk az előadást.

Kanca! És egyszerre kettő!

Vasadon az a legmegnyugtatóbb, hogy  képtelenség úgy kimenni a lovardába, hogy ugyanaz az állapot fogadjon, mint egy héttel ezelőtt.
Most éppen két új ló legelt a karámban.

Ahhoz képest, hogy Erika az összes szentre megesküdött tavasszal, hogy Csenge után ide kanca be nem teszi a lábát, most kettő állt velem szemben.

Először jártam a tenger fenekén.

Supetarska Dragában kerestünk homokos strandot, kicsit lábat lógatni. Hegyre fel, öbölbe le. Nem jó, kavicsos. Megint fel, másik öbölbe le. Ez is sziklás.
Gonar egyik "Y" elágazásában apró tábla mutatta, búvár központ. Befordultunk, talán ott lesz jó strand.

Rab városában bicegve

Barbatban hét körül kezdődött reggel az élet a tengerparton. Először megjelentek a kocogók, őket követték a kutyasétáltatók, a sétányt söprögető kisautó nyolckor zörgött el előttünk. A nap a ház háta mögött jött fel, a fény a tengerről felkúszott a terasz korlátjáig. Mi már ott ültünk és ettük az egyhangú, ám de bőséges reggelit.

ENC kütyü, a horvát autópálya sztárja.

Már csak kettőt alszunk és indulunk az Adriára. Reggel óta ott fityeg a műhelyem ajtaján a tábla: Szabadság miatt zárva.
Ma szerezzük be az úthoz még hiányzó dolgokat. Köztük a "Kütyü"-t.  A kütyüre véletlenül bukkantunk.

Párom hetek óta figyeli a neten a kuna árfolyamát, az időjárást és a horvát sztráda telítettségét. Bújja a fórumokat, egy beíráson megakadt a szeme: "Mik a tapasztalatotok személygépkocsinál a kütyüvel?" Utána két pozitív válasz.

Berci a lovardában

Virágunk régebben lovagolt, de az már csak a ködös múlt emléke. Néha emlegette, jó lenne velünk kijönni Vasadra. Virágnak jött a szülinapja, Barna meglepte egy óra lovaglással.
Lovasnadrágját állítólag annó nálunk hagyta, sehol nem találtuk. Sebaj, apja kobakja jó, állítható a mérete, nadrágot kerít magának.

Tízre beszéltük meg a találkozót, de Berci elaludt. Berci öt hónapos, az álma szent és sérthetetlen, egy óra késéssel értünk ki.

Beköltözött a vadnyugat Monorierdőre (www.origo.hu)

Szalmabálákra erősített nyilak mutatták, hol kell letérni az országútról, ha nemcsak térben, de időben is utazni szeretnénk egy kicsit. Monorierdő mellett álmodta és valósította meg egy szarvasmarha-kereskedő az igazi vadnyugati életérzést. Hétvégére versenyt hirdetett borjúterelés, -befogás, és egy sor angol nevet viselő, számomra ismeretlen versenyszámban. Az utolsó attrakció a bikarodeó volt.

Imádom Bolerót!

Mindenki szabin van, nincs sok munkám, lovardában sincs tábor, péntek reggel még csak 23 fok van. Az idő lovaglásra érett. Nem hagyjuk ki!

Megint Boleró húzta a rövidebbet, megharcoltunk egymással. Addig nem engedett, míg a lókaparót és a kefét meg nem szagolhatta a kezemben. Megbizonyosodott róla, hogy nem száraz kenyér, ezután hagyta, hogy letisztogassam.

Előkerültek az X-ek, Erika teleszórta velük a lovardát. Kanyarodások, hajlítgatások, átülések, rövidítések, nyújtások. Boleró tíz perc után bemelegedett, ment mint a gép. Az X-eket kívülről majdnem súroltuk, az egyeneseket a falig kitartottuk, csak az utolsó másfél méteren fordultunk. Tök jó volt! Engedte, hogy bátor lovasnak érezzem magam egy órán keresztül.

Óra végén teljesen megdicsőültem! Erika irányított: apró húzások a kantáron, csizma segítség és Boleró több méteren keresztül, egészen a palánkig farolt! Párom megesküdött, látta a glóriát a fejem fölött!

Tudtam mi a dolgom, az etetőt dugig raktam száraz kenyérrel.
Mire végeztem, a hőmérő felkúszott harminc fokra, hazafelé a tarló fölött remegett a levegő.

Boa bogarai - 2. A munka

Előzmény itt.
.
Boa úgy számolt, hogy pár nap kell a méheinek, míg feltalálják magukat az új helyen és belövik az irányt. Egy hét után is csak azért kanyarodott Vasadnak, mert előző este iszonyatos vihar tombolt, kíváncsi volt, mi maradt a kaptárakból. A szája is tátva maradt, bogarai mindent telehordtak. Milyen véletlen, Boánál éppen voltak üres rekeszek, gyors csere, indult az akácméz gyártás.

Felvidéki gyöngyszem, Bajmóci kastély

Hajnali hatkor indultunk, párom mára ötszáz kilométer utat tervezett. Szlovák felvidéken Bajmóc vára volt a cél.
Sahi után apró gond jelentkezett, a szlovákok az útjelzőtáblákat ritkán használják. Ha ki is tesznek néha az út szélére egyet egyet, azt is nagyon spórolósan, apró felületet használva.

GPS-ünk megkergült, a Google irányító kinyomtatott változata értelmezhetetlen volt, benzinkútnál megállva beszereztük a jó öreg megbízható turista térképet négy euróért.

Péntek 13

Itt a nyár! A mai nap egy érdekes nap. Először is péntek tizenharmadika van. Másodsorban vége egy iszonyatos hőséghullámnak, harmadsorban ma ballagnak az általános iskolákban, mindenütt csinosan felöltözött tinédzsereket láttunk.

Utoljára pedig, hogy végre kijutottunk Vasadra lovagolni. Végre!

Boa bogarai - 1. Az indulás

Boa, méhész. Ha beköszönünk hozzá a kertbe, a megszokott látvány, hogy fehér ruhájában, fehér fátyolos szalmakalapjában mint egy  menyasszony kering a kaptárai között.
Van egy rakás kaptára, amelyeket az országban össze-vissza fuvaroz, az aktuális virágzásnak megfelelően.

Vasadon idén látható volt, hogy az akác a virágból rekordtermést hoz.
István megadta a szomszéd erdő tulajdonosának a telefonszámát, gyors egyeztetés, egy hét múlva már szögre is akasztottuk a  táblát az erdőszélen, itt Boa méhei fognak legelni.

A legszebb tizenegyedik.

Krisztina

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer nagyon nagyon régen egy gróf. Ez a gróf hiába akart boldog családot, a sors nem volt kegyes hozzá. Hiába hozott szerető feleséget a házhoz, az rövid házasságuk után meghalt. Második neje is erre a sorsra jutott, a gróf gyermektelenül öregedett meg. Oldalági rokona, Károly, erősen dörzsölte a kezét, elérhető közelségben érezvén az irdatlan nagy vagyont, amely reá száll a gróf halála után.

Ekkor váratlan fordulat történt. A családi kastélyában az öreg gróf felfigyelt kulcsárnéja huszonkét éves leányára, akinek udvarolni kezdett. Az érdeklődés kölcsönös volt és mit ad Isten, kihirdették a kézfogójukat.
Károly először meghökkent, majd dühbe gurult.
-Ez nem létezik! - Ha örökös születik, kicsúszik a vagyon és nem tudja megakadályozni!
Az esküvőre gonosz ötletet eszelt ki. Az idős grófnak nászajándékul egy koporsót küldött, aminek az oldalára az alábbi szöveget pingáltatta: "Neked nem asszony, hanem ez kell!"
Esküvő után nem sokkal a fiatalasszony egészséges gyermeket szült, de a szülésbe belehalt.

Vanginak

Szia Vangi!

Vasárnap Vecsésen a görög húsvéton szememre vetetted, hogy sok a negatívum az írásaimban. Igazad van. Nehéz a sora a lovastanulónak!

De most ennek vége! Boldogan jelentem neked, hogy teljesen hiába mentünk ki a múlt pénteken Vasadra, a 4-es elején ránk szakad az eső, és elkísért a tanya kapujáig. Lovaglásról szó sem lehetett, Erika főzött egy teát.

Rükvercbe raktam Bolerót!

Pénteken megint korán kopogtattunk a lovarda kapuján. Múlt héten terepen voltunk és pechemre Erika majdnem végig mögöttem lovagolt, észrevéve azon hiányosságomat, hogy folyamatosan pattogok a nyeregben.

Meg egyébként is mind a négy ló annyira kifáradt a tereptől, hogy utána egész nap noszogatni kellett őket, hogy dolgozzák le a zab árát.
Karámban maradtunk, Bolerót kaptam. Valami történt, mert a második kőrnél bepróbálkozott. Úgy oldalba rúgtam, hogy nem hitt a szemének. Befordult engedelmesen, majd a következő kőr ugyanazon szakaszán megint sodródni kezdett. Két hatalmas rúgás. Az óra lement minden gond nélkül.

Végig apró hajlítgatásokat gyakoroltunk fél lovardában, majd negyed lovardában, mert Erika hangszálai be vannak gyulladva, csak halkan tud kiabálni.
Óra végére Boleró megint tökéletes emberbarát lóvá vált. Erika szembe állt velünk és megpróbáltuk a lehetetlent. Addig addig igazgattam a zablát, szorítottam csizmával az oldalát, míg elindult hátra!
-Azta! Rükvercbe raktam a lovat!
Ez az apró csoda bearanyozta a napomat. Boleró kapta az összes teljes kiőrlésű száraz kenyeret!

Végre újra tavasz, végre újra terep!

Péntek van és tavasz! Reggel nyolc óra, csak mi vagyunk a lovardában, Erika és Virág is ráér, menjünk terepre! Négy olyan lóval, amelyikből hármon egyszer már ültem. Hát ez izgalmas lesz. Mi több, Erika úgy osztotta ki a lovakat, hogy nekem Vili jutott. Ő az egyetlen akit egyáltalán nem ismerek, kapcsolatom csak annyi vele, hogy ő viselkedik a legnormálisabban, amikor a szárazkenyeret osztom ki közöttük.

Vadgesztenye, aki szelidítésre vár

Vasadon az lenne az újdonság, ha nem történne lépten nyomon valami újdonság. A mostaninak a neve Gesztenye. Egy meleg sötétbarna szemű herélt, mind a négy lábán fehér zoknival,  orrán végigfutó széles csíkkal. Alacsony és ő is szereti a száraz kenyeret.
Múltkori órámon csak megcsodáltam, messziről kezesbáránynak tűnt. Aztán jött az influenza, kimaradtak az órák, most péntekre lett szabadidőnk.

Versenyre készülök!

Boleró

Boleró hónapok óta élvezi a lovarda vendégszeretetét, mégis úgy alakult, hogy egyszer sem ültem rajta. Valaki mindig dolgozott a hátán.
Múlt héten kimentünk, de csak a lószag kedvéért utaztunk, aztán mit látok! Boleró ott áll felnyergelve! Ráadásul a nyereg nem western volt és lovasa is késett. Nálam se kobak, se csizma, de ezt a lehetőséget mégsem hagyhattam ki.

A szűz kéz titka, avagy BUÉK az Ügetőn 2014

Év utolsó napja, rotyog a lencsefőzelék. Páromat hívja Karcsi, fél négykor találkozzunk az Ügetőn.

-Menjünk?
-Ok, induljunk, még az életben nem voltam a lovin!
Lencsefőzelékbe gyors habarás, kis rotyogás, gáz lezár, öltözzünk!
De tényleg öltözzünk, mert kint szétfagyunk! Harisnya és cicanadrág fölé egy vászonnadrág, pulcsi mellény pufikabát, a kocsiból michelin bábuként kukucskáltunk ki.