2013. február 17., vasárnap

Zeusz középiskolás lett


Végre! Hó kipipálva, eső csapja elzárva, vasárnap van és a nap engedi láttatni magát. Bekevertem a gyorssütit, belereszeltem a még megmaradt mikulás törmelékeket és a kamrában fellelt megdézsmált csoki maradványokat. Pikk pakk kisült. Kobak, csizma, kesztyű, süti repült a csomagtartóba, kutyánk megveszve az örömtől pattogott a térdemen, indulás Vasadra.







István kocsival húzta a boronát a lovardában, előbukkanó gyökereket kitépkedte, gyönyörű síma pálya fogadott. Elsőként ültem Carlosra egy hónap után. Ha őszinte akarok lenni, feltoltak a lóra. A tetején kicsit billegtem a hasamon, majd átlökdösve a lábamat, felültem a nyeregben. Dagadt vagyok. Itt az ideje leadni a karácsonyi pluszt.
Megint futószáron ment le az óra. Most azt próbáltam kitalálni, hogyan megy kengyel nélkül a könnyített ügetés. Fárasztóan. A térdemet erősen igénybe vette, sőt a tenyeremet is, amikor kézzel rásegítettem. Erika szerint Carlos gyönyörűen dolgozott, köszönhetően az előző napi fenyítésnek. Miközben róttam a kőröket, elmesélte harcát: Carlos megint kitalálta az okosat, ment a saját feje után, dobálva a fölösleges ballanszot a hátáról, történetesen Erikát. Ezt követte a kemény munkaterápia, ami rendbe rakta agyában a gondolatokat.

Zeuszt pár napja el kezdte lovagolni a szomszéd Tibi, aki felfedezte a ló gyönyörű ugrótechnikáját. Erika belelkesedett és együtt nekiálltak fejleszteni, szépíteni és magasítani az ugrásokat. Így lettem tanuja Zeusz második ugró órájának.
Tibor erős kezű, keményen fogja Zeuszt és ami nem elhanyagolható, a csizmáján sarkantyút visel. Zeusz szokásához híven megrökönyödött, felháborodott, végül befejezés képpen köcsöggé vált. Bakolt, ugrált, rázta a hátáról Tibort. Le a kalappal előtte, nem esett le.


Tibor kezdés képpen egy órán keresztül fárasztotta Zeuszt, folyt a hab a ló pofájából. Ezután Erika lerakta a cavalettiket. Tibor szoktatta a látványhoz Zeuszt, egyre közelebb merészkedve a rudakhoz.
Én a belső részen róttam a kőröket, kívül Zeusz dolgozott keményen, hogy minél messzebbre sikerüljön elkerülni a rudakat. Tibor hajtotta előre, először alacsony állásnál ügetésben kényszerítette átlépni az akadályt, majd vágtában.






oxer

Erika emelt a magasságon, és még elé rakott egy alacsonyabb állású rudat. Zeusz kikerülte. Majd megint. Tibor kezdte előlről, újra lépésben közelítették meg, majd a rudak között megálltak, forgolódtak. A második nekifutásra verés nélkül átvitte az akadályt. Óriási taps! Ezt ötször megcsinálták jobbról és balról. Az egész lovarda benn tartotta a levegőt az ugrásoknál, utána egyszerre fújtuk ki lelkesen gratulálva. Zeusz elegánsan repült a rúd fölött, élveztük a látványt.







A "homeless" Zeusz


Másfél óra után Tibor befejezte az órát, Kivezette és leszerszámozta a lovat. Zeusz háta oldala csatakos volt az izzadságtól, szája erősen habzott. Már egyáltalán nem emlékeztetett a nagy harcosra, aki az óra elején meg akarta mutatni a tutit. Bánatosan pislogott a kezemben lévő zacskóra, szőrös nagy orrát belefúrta a tenyerembe, kilopva belőle az almát.







Végére a nagy bejelentés: Eldöntöttük és bejelentkeztünk a NAGY TÚRÁRA! Most már bele kell húznom, nincs visszaút!

2 megjegyzés: