2019. június 12., szerda

Medveszurdok, Grüner See-vel tűzdelve.


Egy hónapos folyamatos májusi esőzés végén, Pünkösd napjára felragyogott a nap. Reménykedtünk, mert a szállásunk Übelbacban fél éve lefoglalva a medveszurdoki túrához.

Még itthon felkészülvén az útra, több helyen is azt olvastam, hogy az út nagy része saras, erősen ajánlják a vastag talpú túrabakancsot. Egy sáros út miatt talán mégsem kell így berezelni, jó lesz oda a sportcipőm is.


Parkolóban hagytuk az autót, a tábla szerint innen még egy órás túra a Medveszurdok bejárata. És hát valóban az út nagy része saras. Ez még a kisebbik gond, a nagyobbik, hogy végig meredek emelkedő a bejáratig. Három és fél euró fejenként a jegy, a hűtőmágnes három euró.


Pénztár után nem sokkal kezdődnek az apró fahidak a gyors folyású  Mixnitzbach patak fölött, majd megkezdtük a több órás kapaszkodásunkat a sziklákba erősített falétrákon.

Rögtön az elején befordultunk a nagy vízeséséhez. Előtte a nép összegyűlt, a felfelé lépegetés a létrákon lelassult, mert a zuhatagnál mindenki megállt fotózkodni. Az egy hónapos esőzés meghozta az eredményt, pazar volt a látvány.


Frenetikus erővel zuhant a hatalmas víztömeg a mélybe. Először mindenki egyenként állt ki, a zuhatag elé épített kilépőhöz, majd kezdődtek a páros fotók, én veled, te vele, mi hárman, majd az egész család, baráti társaság, végül csak a zuhatag magában. A csoportoknak nehéz volt a koordináció, mivel a vízesés dübörgése minden hangot elnyomott.




Végre mi is kinyomulhattunk a pallóra, gyors fotózás és indulás tovább. Innen a létrák szöge meredekebbé vált, úgy kapaszkodtunk fel, mintha templomtoronyban lépkednénk.
A csoda tudja, hogy hogyan esett, de egy fiatal pár került elénk, akik roppantul szerették egymást. Vagyis a kislány kicsit jobban, mert kb minden második létra közepén úgy érezte, hogy ezt be kell bizonyítania a párjának. Szóval megállt, szembefordult a tehetetlen fiúval és hosszú forró csókban forrtak össze.
Ez egy ideig aranyos volt és megmosolyogtató, de amikor már a jó Isten tudja hányadik létra közepén kellett megállnunk és megvárni, míg kibontakoznak a szerelmes ölelésből, pipa lettem. Ott álltam mögöttük, a vékonytalpú edzőcipőmben, a létrafok éle már rég kettévágta a talpamat. Ráadásul hátulról a párom lökdösött, hogy induljak már, hiszen őt is taszítják, de megoldást senki nem kínált a szerelemittas akadályra. Beláttam, hogy valóban, ide a bakancs kellett volna.
A létrák  hatalmas fémállványokon, a sziklák oldalához szorítva, amiket nem lehet felfogni, hogyan tudtak megközelíteni és a sziklára felerősíteni. Néhol annyira szűkre szabva az átjutást, hogy oldalaztunk.

Sok helyen a fröccsenő víztől nedvesek, síkosak, lent a mélyben a már elhasznált lecserélt régi törött gerendák.

A kislánynak kikötődött a cipőfűzője. Szerettem volna kihasználni a helyzetet, jeleztem neki a problémát. Nem, még véletlenül sem állt volna félre, hagyni, hogy a mögöttük felgyülemlett tömeg elvonulhasson, amíg rendezi a cipőjét. Csinos masnit kerekített, majd a dolgot hosszú csókkal nyugtázták.

A kilencven nyolcadik létránál van lehetőség pihenőre az első hütténél. Kiálltunk inni egyet, többen követték példánkat. Szemetes kuka sehol nincs, a hüttés kérdésünkre mondta, mindent tegyünk vissza a hátizsákunkba, az út végén lesz kuka.
Innen egy kicsit enyhült a meredeksége a létráknak, talpunk rendeződött. Két kanyar után párom mutat előre, hát ott menetel a mi szerelmes párunk húsz méterrel magasabban, de úgy, mint a kiskatonák. Előttük és mögöttük gyerek siserehad, akik nem voltak megértők. Kitérni, előnyt adni nem volt lehetőség, a létrák keskenyek, bizony tartaniuk kellett a tempót a gyerekekkel, akiket a szülők hajtottak előre.




Százhatvannégy létra után majdnem fenn voltunk a hegy tetején, az út murvásra váltott és megérkeztünk a második hüttéhez. A sör három nyolcvan euró, de minden pénzt megért.
Szerelmeseink ott ültek és tolták be a sültkolbászt mustárral.
Ekkorra már eldöntöttük, a kisebbik kőrt járjuk végig, innen visszafelé kanyarodunk. Órás pihenő után indultunk a másik úton vissza.


Az út, amit felfelé a létrákon fárasztónak  tartottunk, lefelé a sáros meredek sziklákon, gyökereken mászva kétszer annyira megterhelő volt. Akik vékony gumitalpú vászon tornacipőt viseltek, most kivétel nélkül estek fenékre, hulltak térdre, csúsztak a sárban.
A szurdokot látogató turisták fele magyar volt. Beszédbe elegyedtünk egy párral, akik ötletet adtak egy délutáni könnyű levezető sétához.





A Grüner see egy olyan tó,  ami nem igazi tó. Tavasszal a kis erdei tisztást elárasztja a hegyekből lezúduló hó, az felolvadva tavat képez. Nyáron a kirándulók helyett a búvárok fedezik fel a rétet.
Csodálatosan zöld, mert a víz alatt a fű tovább zöldell. A tisztást körbe futó sétányt és a sétány melletti padokat elárasztja a víz, de a víz tisztasága miatt minden látszik. Kőrbe sétáltuk a kis tavat, lefotóztuk a vízalatti sétányt, padokat, megcsodáltuk a bátor németeket, akik a tizenhét fokos vízbe ugráltak.

Este a szauna kicsit segített, ólom lábainkat felélesztette.












2019. január 3., csütörtök

"Bottyával és batyujával battyog a Batthyány kastélyba"



Szentgotthárdon találtunk olcsó tiszta egyszerű szállást, tökéletes kiindulópont a következő napok kirándulásaihoz.
A Güssingi (Németújvár) Batthyány kastélyt néztük ki első napra. Négyen kuporogtunk a kocsiban, de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy talán készpénzben is kellene eurót vinni, ne csak a kártyáinkra hagyatkozzunk. Megnyugtattuk magunkat, Ausztriában mindenütt van kártyás fizetési lehetőség.


2019. január 2., szerda

Szilveszteri intermezzo.





Pár óra és elbúcsúztatjuk az óesztendőt. De addig még van időnk, a nap is hét ágra süt, nézzünk körül a sógoréknál. Burgenland közeli látnivalót keresgéltünk a neten, de szilveszter napján minden zárva. Csakis olyan program jöhet szóba, ahol nincs az utunkban ajtó.



2018. október 27., szombat

Hegyre föl, völgybe le.


1972 - 2018 a sajt ára nem változott!

Úgy indult, hogy meglepetés utazás lesz, de mivel párom férfiből van, néhány nap múlva egy ügyes mellékérdezésnél már el is kottyintotta magát. Szóval Zakopane a cél. Tehát megint nosztalgiázunk, a múlt században sihederként járt ott.
A városról millió leírást találtam a neten, nagyjából tudtam mire számíthatok.




2018. október 6., szombat

ENC kütyü és a változás



A kezdetek: itt


Évek óta folyamatosan használjuk a kütyüt a rendszeres nyári horvát csobbanásainkhoz. Kezdetekben az ENC sáv a kapuknál minden esetben a jobb szélső sáv volt, a többi sávot lefoglalták a kártyások és a készpénzzel fizető autósok. Mivel az ENC sávban soha nem volt torlódás, ez az egy sáv ellátta feladatát, nyitotta zárta az utat, egy kis lassítással  gördültünk át a fizetős kapukon, megállás nélkül jutottunk le a tengerpartra.


2018. szeptember 29., szombat

Ajándékba Toszkána



Anyámnak születésnapja volt. Nagyon komoly szám, csak karikákból áll. Erre azért nem kellene színházjegyet venni. Összedugtuk a fejünket, vigyük Toszkánába!

Lányom lefoglalta a szállást, anyám az orvosnál beadatta a térdébe az injekciót, amivel bírni fogja az öt napot. Hajnali négykor kirobogtunk a még alvó városból.




2018. augusztus 28., kedd

"Mindenki evez elore!"



Zipline-on túl vagyunk, a fiúk is nekibátorodnak, a raftingra már ők is beneveznek. Omisban a rafting népszerűbb sport, reggel  ötvenen támadjuk meg a buszajtót, végül Zsuzsi száll fel.

Bemutatja Egérkét a száz kilós sofőrt, aki nevéhez méltón minden kis lyukon át tudja bújtatni a buszt.
Jó fél órát tekergünk, tizenötig számoljuk a hajtűkanyarokat, de már unalmas, a táj egyre érdekesebb.


2018. augusztus 26., vasárnap

Átrepültünk a Cetina felett.




Mint a magyar turisták kilencven százaléka Omisban, mi is természetesen Zsuzsinál fizettük be az összes túránkat, köztük a Zipline-t. Vasárnap délelőtt a szégyenoszlopnál találkozunk, Zsuzsi mindent el fog mondani.





2018. április 4., szerda

A lovagok megférnek a denevérekkel Lékán.






Léka várának van egy romantikus, kevesek által hitt történelme. Ez pedig a lovagi múltja. Nekem ez nagyon tetszik, e szerint jártuk be a várat.





2018. január 21., vasárnap

Egy apró blog Nemesnádudvarért.




Julika nyolcvan éves. Volt egy kívánsága, vissza szeretne menni a gyerekkorába egy napra. Tehát most utazunk Nemesnádudvar felé, soha életemben nem hallottam erről a faluról. Rita szervezte az utat, a művelődési háznál várja Julikát egy hasonló korú régvolt barátnője és az egész falu készül a sok sok meglepetéssel.



2018. január 14., vasárnap

Kezdjük a januárt börtönben!

Hősök kapuja
Veszprémbe, a királynők városába mi is hárman, mint királynők óhajtottunk bevonulni, hát nem sikerült. Esett az eső, a szálloda egy szűk utcában volt és a kapuja keskeny. Harmadik nekifutásra, érintve a kerékvetőt, bekanyarodtunk az udvarra.
A városban minden vagy zárva, vagy felújítás alatt, csak az ország egyetlen igazi várbörtöne látogatható, amelyben 2003-ban még rabok éltek. Szombat révén, 15 óráig engednek be. Eléggé buta nyitvatartás.


2017. november 26., vasárnap

Lieb, a bátor amatőr.



Felújították az Edelényi kastélyt. Ja, és a Diósgyőri várat is. Nincsenek egymástól távol inkább mi lakunk tőlük messze. Reggel hétkor öten préseltük be magunkat az autóba nagykabátostul.

Kutyánknak már nem jutott hely, a csomagtartóba száműztük. Megszaglászta a mellette elterülő elemózsiás táskákat, biztosított róla minket, hogy akár az élete árán is védeni fogja egész úton.



2017. szeptember 2., szombat

A kétszínű Vis városa

Kék barlang: Itt
Komiza: Itt
Háborús túrák: Itt
Strandok: Itt

Visre egy egész napot szántunk, no nem teljesen, a nap végét mindenképpen strandon fejezzük majd be. Hogy melyiken, az még titok volt előttünk.
Komizáról tíz kilométer távolságra van Vis városa. A Szent Jeromos templom mellett láttuk, hogy az ingyenes parkolóból épp farol ki egy kocsi. Fa alatti parkoló! Kincset ér az árnyék a negyven fokos melegben.



2017. augusztus 31., csütörtök

Vis titokzatos strandjai.



Kék barlang: Itt
Komiza: Itt
háborús túrák: Itt
Vis városa. Itt

Vist és Komizsát összeköti a 117 számú déli út. Keskeny, oldalain szakadékos. Erről az útról ágaznak le a sziget eldugott apró öbleihez a mellékutak.
Ezek a leágazások a legkevesebb esetben jutnak le a strandig, és a legkevesebb esetben normálisak. Általában autót kínzó kavicsos egy nyomvályú és az út végét az öbölig gyalog kell megtenni.




2017. augusztus 29., kedd

Fapados túrák Visen

Kék barlang: Itt
Komiza: Itt
Strandok: Itt
Vis városa. Itt

Vis szigete egy előretolt haditámaszpont. Bármikor bárhol tudtam úgy panorámaképet csinálni, hogy eldönthettem legyen benne bunker, lőállás, vagy kihagyom. Úton útfélen földbe futó bejáratok, amelyekbe zseblámpával besétáltunk, csavarogtunk, csak arra kellett vigyázni, hogy ne lépjünk egy rakásba.





2017. augusztus 28., hétfő

Vis szigetén Komiza

Kék barlang: Itt
Háborús túrák. Itt
Strandok: Itt
Vis városa: Itt



Splitből hosszú volt az út Vis szigetére. Két óra után, mikor már tényleg nem volt mit fényképezni a hajón és mindenki szanaszét aludta, olvasta magát, megjelentek a delfinek. Pár percig kísért minket a két állat, persze, hogy nem tudtam lefotózni őket. A hajó teljes népessége egy oldalra gyűlt. Két és fél órás út után Vis városában kikötöttünk.



2017. augusztus 27., vasárnap

Kék barlang, Bisevo

Komiza: Itt
Háborús túrák: Itt
Strandok: Itt
Vis városa: Itt

Tegnap este fürdés után kisétáltunk Komiza kikötőjébe. Ez a csöpp óváros központi része éttermekkel kávézókkal. Itt  a mólónál árulják a nyári diákmunkások a közeli és távoli tengeri utakat.

Kék barlang. Ez az első számú program, már otthon eldöntött volt. 1975-ben tinédzserként jártam itt, halvány emlékfoszlányok hoztak vissza. Bár a fórumok mindenütt azt írták, hogy csak 1980-as évektől látogatható.




2017. augusztus 2., szerda

Kozino meséje



Székesfehérvár 1116, a kalendárium februárba fordult. Már tizedik napja fagyos jeges szél rázta az ablakokat, csontig hatolt a hideg. Kálmán hetek óta nem aludt a fájdalomtól. Bármi csodaszert próbált ki rajta Draco az orvosa, gyulladt füle egyre erősebben lüktetett élesen, gyilkosan. Harmadikán hajnalban teste feladta a harcot, Könyves Kálmán negyvenkét évesen maghalt.



2017. június 17., szombat

Aphrodité szigete ( origo.hu)

Februárban, az Utazás kiállításon az egyik standnál bedobtam az adataimmal kitöltött szórólapot egy kalapba. Pár óra múlva csöngött a telefonom, kihúzták a nevem, nyertünk két repülőjegyet, Európában egy éven belül bárhova oda-vissza felhasználhatjuk. Kötelező kézfogásos fotó az átvételről, aláírtuk az átvételi elismervényt, este pezsgőt bontottunk.
Párom kívánsága, hogy minimum egy óra távolságra menjünk, én a tengerparthoz ragaszkodtam. A térképen meghúzott kőrön Ciprus nyert.


2017. április 23., vasárnap

És megint egy Ciszterci Apátság!


Délelőtt túl voltunk Laxenburgon és egy finom osztrák kávén. Ha eláll az eső, talán Eljutunk a Bécsi erdőben megbúvó Heiligenkreuzba. Itt működik a mai napig Ausztria legrégebbi ciszterci rendje, a Szent Kereszt Apátság.

Persze ide is koppanásra értünk. Nem volt audio kütyü, kiosztottak mind a négyünknek egy kétoldalas egy lapból álló magyar nyelvű tájékoztatót és hozzácsaptak minket egy osztrák csoporthoz. Éreztük, hogy ami ezen a kétoldalas tájékoztatón van, nem mélyül bele e rend és az apátság széles körű tájékoztatásába.


2017. április 22., szombat

Laxenburgban megállt az idő.





Az eredeti reggel hétórás indulást lányom átkönyörögte fél nyolcra. Na jó, nem szokott késni, legyen.
Persze, hogy késett. Az M1-es melletti benzinkúthoz pont az orrunk előtt kanyarodott be egy busz, teli iskolásokkal,  persze, hogy 90 százalékban lányokkal. Mire kimásztunk a kocsiból, már kígyózott a sor a mosdó felé.




2016. november 26., szombat

Lúdas tó


Utolsó falatokat toltuk le délben a  sült csirkéből, amikor a rádió bemondja, a Tatai Öreg-tónál vadlúd találkozó. Kávé már lefőtt, bedöntöttük, csüccs a kocsiba, indulás Tatára.

Nemrég olvastam egy felmérést, miszerint a magyar autósok az autópályákon nem tartják be a jobbra tarts szabályt. Aki ezt a felmérést végezte, soha nem járt az M1-esen. A jobb szélső sáv végig vályús, a buszok és kamionok rég kivájták a nyomot. Ezt megspékeli a toldozás foltozás. Két kilométerenként kitéve a tábla, hogy úthibák. A jobb szélső sáv kizárólag lánctalpas autóknak alkalmas a közlekedésre.

2016. november 2., szerda

A Kamalduli barátok csendje.



Több mint húsz éve jártunk utoljára Majkon, halvány emlékeink voltak a kolostorról.
Tavaly fejeződött be a felújítás első része, a legjobbkor érkeztünk. A kolostorban óránként indítják a magyar nyelvű vezetést, meglepődtem, mert a déli indulásnál kb harmincan álltunk a kiskapu bejáratánál.

felnőtt  2000Ft,
diák, nyugdíjas  1000Ft




2016. augusztus 30., kedd

Nin a koronázó városka


Zadar ITT     Privlaka ITT
Kornati-szigetek ITT
Sibenik, Szt. Miklós erőd ITT
Vir Vörös sziklái  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Utolsó nap Dalmáciában, az idő felhős, nyári szabink megkoronázásaként természetesen egy koronázó városkát választottunk.
Nin előtt az út ketté ágazik, balra a város, jobbra a mellette elterülő sólepárló.



2016. augusztus 27., szombat

Felfedeztük Privlakát

Zadar ITT      //       Kornati hajóút ITT
Vir Vörös sziklái  ITT     //     Nin ITT
Sibenik és Szt. Miklós erőd  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT


Zadar mellett, Privlakában volt a szállásunk. Privlaka apró halászfalu, hosszú kikötővel, ahol minden este a sétánk során leellenőriztük, befutott-e az összes halászhajó.

Sok mindent nem lehet elmondani a faluról néhány érdekessége mégis akadt.


2016. augusztus 23., kedd

Megtaláltuk Vir magányos vörös szikláit!

Vir utolsó kanyarja
Zadar ITT  /  Sibenik és a Szt. Miklós erőd ITT
Kornati túra ITT  /  Krka Nemzeti Park  ITT
Privlaka  ITT   /    Nin  ITT

Túl voltunk Zadar egész napos városnézésén, egyik testrészünk sem kívánta másnap az erős mozgást. Keressünk strandot, de olyant, ahol nincsenek sokan.

Felütöttük a laptopot, mellettünk Vir szigetén rengeteg az eldugott öböl. Különösen ajánlja a sziget túl felét. Ahova már a madár sem repül, ott van Uvala Duboka Draga. És ott vannak a Vörös sziklák.



2016. augusztus 22., hétfő

Tömegnyomor a Krka Nemzeti Parkban

Zadar ITT  //  Kornati ITT  //  Privlaka  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd ITT
Vir Vörös sziklái  ITT  //  Nin  ITT

Tegnap Sibenikből visszafelé felvettünk egy stoppost, Zadarig jött velünk. Szőke, kékszemű fáradt francia diák volt Tim. A felkínált hűtött sört pillanatok alatt lehúzta. Tegnapelőtt még a Krka vízesésénél járt, mi is tervezzük oda az utat.
- Ha megyünk, feltétlenül nyitásra, kilenc órára érjünk oda, mert sokan látogatják. - figyelmeztetett Tim.
Megfogadtuk a tanácsát, mára korai ébresztőt diktált a párom, kilenc után pár perccel értünk a skradini hajóállomásra.

Sibenik és a Szent Miklós erőd


Zadar ITT,  //  Kornati túra ITT,  //  Vir Vörös sziklái ITT   //   Krka Nemzeti Park  ITT
privlaka  ITT   //    Nin ITT


Reggel kicsit késve indultunk, kezdjük a Szt. Miklós erőddel.

Különböző fórumokon olvastam róla, némelyikben arról, hogy megközelíthetetlen, némelyikben, hogy már felújított az út a két szigeten keresztül. Egyben megegyeztek, az erőd elhagyatott és ingyen látogatható.

Pakoltunk túraszandált és gumicipőt is, tudj, Isten mi fogad ott minket.





2016. augusztus 21., vasárnap

Zadar kincsei


Kornati túra ITT  //  Privlaka  ITT   //   Nin  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd  ITT
Vir Vörös sziklái  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Zadar legalább egy nap, de ez a nap tartalmas és élménydús.
A szárazföldi kapunál léptünk be a városba. Ezen a kapun a Velenceiek megörökítették jelképükkel a szárnyas oroszlánnal, hogy Zadar népe annó behódolt nekik.



2016. augusztus 19., péntek

A hajókirándulás, amit Orbán nevével hirdetnek.

Zadar  ITT  //  Privlaka  ITT
Sibenik és a Szt. Miklós erőd  ITT
Vir Vörös sziklái  ITT  //  Nin  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT

Felkészültek voltunk, a fórumokon olvastuk, hogy a Kornati kirándulást hirdető irodák nem Kornatiba, hanem Telascica Nemzeti Parkba visznek.

Zadar kikötőjében az egyik hajóút árus úgy hirdette magát, hogy magyarul is beszélnek. Odaléptünk, ráböktünk a magyar zászlóra.




2016. március 19., szombat

Tavaszból a télbe, Madarasi Hargita


első nap Parajd, Békás-szoros, Gyilkos tó: itt
második nap ivói lovastúra: itt


Utolsó napunk Erdélyben, Lajos kívánsága volt a Madarasi Hargita. Nem időre mentünk, komótosan reggeliztünk, kicsit melegebb ruhákba bújtunk.

2016. március 17., csütörtök

Lóháton az ivói Vadasparkban


Első nap Parajd, Békás szoros, Gyilkos tó: itt
Harmadik nap Madarasi Hargita, Máréfalva: itt



Nagyon izgultam. Három év után megint itt vagyok Erdélyben és megint lovon. Másfél éve, az esésem óta nem lovagoltam. Vakiék sem dicsekedhettek erősebb lovas előélettel, még valami rémlett nekik a huszonöt évvel ezelőtti lovaglásokból. Szóval vágtáról szó sem lehet! Mi az hogy vágtáról! Még ügetésről, töltről sem. Csak nyugodtan, lassan, kényelmesen döcögünk majd a Vadasparkban.

2016. március 16., szerda

Boldog szülinapot Erdélyben!

Március 11-én, a hosszú hétvége hajnalán, Vakiékkal vágtunk neki Erdélynek. A híresztelésekkel ellentétben tökéletes utakon gyorsan haladtunk. Romániában a záróvonal felfestése festék pocsékolás. Itt boldog, boldogtalan előzött. Bárhol és bármikor.

A román autósoknak tutira van egy védőszentjük, mert a legkiélezettebb, a már teljesen reménytelen szorult helyzetekből, valami csoda folytán mindig kijöttek, az előzést befejezték anélkül, hogy csak egy karcolás lett volna a kocsikon.


2015. október 25., vasárnap

Csak a kutyánk maradt józan.




Salzburg kártya. Egész nap jártuk a várost. A kártya mindenhova zöld utat adott, ami lényeges volt Salzburgban. Estére a lábunkon ólom súly, legyen a nap utolsó állomása a Stiegl sörgyár. Kártyát lehúzták, a belépőjegyhez járt egy zacskó sós ropogtatni való. Ügyes húzás. Rágcsáltuk és a sörgyár múzeumát járva a végére jól megszomjaztunk.






2015. szeptember 4., péntek

14 kapun keresztül Hochosterwitz várába.





St.Veit-ben volt a szállásunk. Korán indultunk annak ellenére, hogy a tegnapi két vár (Riegersburg és Herberstein) rendesen kiszívta az erőnket.
Karintia legszebb várához, Hochosterwitzhez igyekeztünk.

A kőrforgalomnál jobbra forduló úton pakolási lehetőséget alakítottak ki mert innen a várról fantasztikus fotókat lehet készíteni.



2015. június 14., vasárnap

A 313-as ajtó.







A mellettünk lévő hotelszoba száma 313-as volt. Ügyes ötlettel ráaggattak patkót, lóherét, erősen bebiztosították. Ez azt eredményezte, hogy az átok erről a szobáról lepattant, de nagy valószínűséggel mellette a mi ajtónkra kenődött fel.








2015. május 15., péntek

Dél-Cseh túra: Zvikov vára, Vörös Kastély


első nap: itt
második nap: itt

-Máté! Ma reggel is én készítettem a kakaódat!

Ragyogó ég, ma már csak megszokásból kaptam fel a hotel ernyőjét a kijáratnál. Becuccoltunk, kezdésnek romos várat nézünk. Végre Lajos is élénk érdeklődést mutatott a túra iránt.
Zvikov váránál immár rutinból nyugdíjasnak kiáltottuk ki Lajost, hetven korona volt a belépője, nekünk kilencven.



2015. május 10., vasárnap

Dél-Cseh túra: Hluboka, Holasovice, Ceské Budejovice

első nap: itt


Másnap gyors reggeli. Mátéval egymásra találtunk a kakaó imádatunkkal. Felhős volt az ég, szemfülesen megint megkaparintottuk a hotel egyetlen ernyőjét, indulás Hlubovka várához.
Ingyen akartunk parkolni, nem sikerült. Visszakanyarodtunk a fizetős parkolóhoz, a pénzszedő gúnyosan somolygott a bajusza alatt.
-Jól van na! Azért próbálkozhatunk!




Dél-Cseh túra, Cesky Krumlov







Reggel hatkor betuszkoltuk Vakiék bőröndjeit a csomagtartóba, elrendezkedtünk és egy múltszázadi ausztria autóstérképpel nekivágtunk a négy napos Dél-Cseh túrának.






2015. április 12., vasárnap

Húsvét az Esterházyakkal Fraknóban és Eszterházán





Az adventünk remek volt Kismartonban az Esterházyak csodáival, a folytatásra Fraknóban és Eszterházán került sor Húsvétkor.

Az Esterházy család nagy költöző volt, ide oda járkáltak a kastélyaik között, míg végül Kismartonban állapodtak meg, így Fraknó megmaradt a család katonáinak szálláshelyeként kerek negyven évig. A látnivaló is ehhez igazodott.



2015. február 2., hétfő

Mennybe a vízért.


Előzmény: itt


Kárpátalján, az aknaszlatinai sóbánya mélye után, másnapra egy csúcsokra törő kirándulást terveztünk. 
A Fekete Tisza forrásához tartottunk,1260 méter magasba.