Ballagások ide - oda

 Csak kapkodom a fejem. Kicsit nem figyelünk oda, kimarad egy hétvége és Vasadon megint hatalmas a változás. Zeusz hátára útibatyut kötöttek, Miskolcra költözött, ott tiszta lappal új életet kezdhet. Rajta ültem először, ő dobott le először, biztosan megőrzöm emlékeimben.






Helyét két új kanca foglalta el, Milli és Remény. Milli deres vékony ló, párom és Erika végig kuncogták az órát, mert Milli melső lábai fentről térdig párhuzamosak, onnan lefelé magabiztosan ketté ágaznak, ettől a járása vicces. Anélkül, hogy tudná, a spanyol lovasiskola alaplépéseit produkálja. Remény pej kanca, gyönyörű büszke tartású ló, oldalába korona van besütve, ami azt jelenti, hogy Magyar sport ló. Erika már ült rajta, a vágtája bitang gyors.
Az istállóban macskatávolságon túl elkészült a fecskefészek, takaros garzon, két apró tojáson csücsül a kismama. Párja hordja neki a böglyöket. Iszonyú mennyiségű légy és bögöly van, Milli farka lovaglás közben folyamatosan csapkodta a hátamat.

Milli annyira vékony, hogy a hevedert nem lehetett szorosra húzni az oldalán, az utolsó lukban is lötyögött a csat. Viszont vékonysága miatt a lábam hosszabban lelóg, a sarkam jobban hozzáér a ló oldalához. Milli lusta! De mennyire lusta! Elindítani kemény harc, folyamatosan nógattam, akkor volt eredmény, amikor a pálcát is használtam a farán. Élesen fordul, a sarkoknál elhitette velem, hogy nekimegy a falnak, de utolsó pillanatban mintha meggondolta volna magát, szögletes kanyarral fordult. Lépésbe visszaváltásánál semmi átmenet, amint hátradőltem, boldogan blokkolt le, képes volt ügetésből megállni. Mind e mellett jóindulatú, kiszámítható. Mindketten csurom vizesek voltunk az óra végére.

Erikáék fia előző nap ballagott, és a családi bulira készített kajával elszámolták magukat, megmaradt egy tálca szendvics és francia krémes. Kiültünk a tó mellé, a 30 fokos meleg enyhült, rávetettük magunkat a kajára, addig maradtunk, míg el nem fogyott. Az éjjel felhőtlen égbolttal érkezett, hátradőltünk a padon, bámultuk a csillagokat. A Nagy Göncöl fényesen ragyogott egészen addig, míg meg nem találtak minket a szúnyogok.