Vasadon két fecske csinált nyarat

Tavasszal, mikor már a nap felmelegítette a levegőt, Erika a lovakat éjszakára is kint hagyta a karámban. Vége lett az unalmas almozásnak. Kitakarította az istállót, kipucolta az itatót, az ajtó alsó részét három hónapra bezárta. Csend borult a boxokra.
Először a pókok találták meg a nyugis zugot. A sarkokat leosztották maguk között és várták a tavaszi legyek rezdüléseit. Ezekre a legyekre mások is szemet vetettek.




Teltek a napok, még melegebbek lettek az éjszakák és egyik nap bekukkantott egy fecskepár. Talán a régi fészküket valahol elvitte egy hóvihar, vagy tán fiatalok, első közös tavaszuk, még nem tudják mit hoz a jövő, de nagy tervekkel vágnak neki a családalapításnak. Körülnéztek, válogattak a sarkok között. Méricskéltek, számoltak, végül összebólintottak és kijelölték a fészek helyét a gerendán.

Jöttek mentek, hangoskodtak, vitatkoztak, csőrük egész nap szalmával, sárral tele, hordták a fészeknek való anyagot. Kezdett dudorodni az alap, körvonalazódott a fészek mérete. Két napi munkán voltak túl, amikor feltűnt Leonidasznak a nagy csivitelés. Felugrott az ablakpárkányra körülnézni. Az álla leesett, amikor meglátta az alakuló fészket. Lehasalt és várt. Csak a farka vége rezdült egy picit, ami jelezte, mennyire figyel a történésekre.

Ekkor jelent meg fecskeúr, hogy egy, a mezőről begyűjtött szalmaszálat tapasszon a fészek hiányos szélére. Nem vette észre az ellenséget, sietett a munkával. Leonidasz támadásba lendült. Szegény madárnak épp hogy csak sikerült kitérnie a hegyes körmök elől, a fészeknek viszont annyi. A macskapracli könnyű prédája lett.
Fecskeúr gyors röppenéssel vágódott ki az ajtón, hangos csiviteléssel jelezte párjának a bent leselkedő veszélyt. Tettek pár kőrt az istálló felett, majd eltűntek. Délután merészkedtek csak vissza. Megdermedve látták a rombolást. Otthonuk szétesett darabjai a box talaján, minden munkájuk verejtékük gyümölcse odaveszett.

Szerencsére erősek voltak, fiatalok és még a nyár sem volt a nyakukban. Rajta, nekiálltak a második építkezésnek. Tanultak hibájukból, az alapok a macskának elérhetetlen távolságban ragadtak a gerendához. Most már nem féltek. Hiába leselkedett Leonidasz, hiába csapkodott a farkával, a hadonászó tappancsokon csak nevettek. Tudták, hogy győztek.

Napok alatt elkészült az új garzon, az asszonyka lelkesen tett vett a belsejében. Málna kutya puha szőrét, galambok elhullatott tollát igazgatta az aljában, majd mikor minden a helyére került, három apró tojással ajándékozta meg párját. Kényelmesen elhelyezkedett, a tojásokat csőrével elrendezte maga alatt.

Fecskeúr pihenésének ezennel erre a nyárra vége is szakadt. Egész nap jött ment, hozta a válogatott csemegéket a kismamának, közben a restaurálást is végezte a meggyengült fészekfalon.

Tulajdonképpen nem tudjuk pontosan mikor történt, de egyik reggel mindhárom tojás feltört, belőlük apró nedves pihecsomag bújt elő, akik korgó gyomorral jöttek a világra. Rögtön telekiabálták a világot, hogy mennyire éhesek.
Most már ketten rohangáltak bogárért légyért, etetni a csupacsőrből álló ifjakat. A lovak hálásak voltak ennek az éhező csapatnak, gyorsan fogytak a böglyök a lovardában.

A fiatalok rohamtempóban nőttek, alig fértek a fészekben. Mégis mikor felálltam a létrára lefotózni őket, szorosan lelapultak a fészek aljába, mozdulatlanul várták vissza a szülőket.

A három fecskefi őszintén önző volt, egymás elől csenték el a falatokat. Egyik közülük nem bírta a harcot, egyre kisebb gyengébb lett, míg végül győzött a természet törvénye, a két erősebb kilökte a fészekből.
Virág megvizsgálta, nem volt értelme visszatenni, már alig élt. Mielőtt még észrevette volna, Bandi kutya besurrant és elcsente a csöpp madarat. Azt hiszem ezzel vége is lett a madár életének.

Az is rejtély maradt, mikor indultak el a saját szárnyaikon, oly gyorsan történt. Mire észrevettük, már egy új családi élet alapjait, újabb három tojást találtunk. Ők mind felnevelkedtek, hangos csacsogásuk több hétig szórakoztatott minket.

Egyik reggel a most már komoly tapasztalattal rendelkező, két tojásalját sikeresen felnevelő pár felröppent és csatlakozott a nagyfeszültség drótján várakozó többszázas csapathoz. Hirtelen egy titkos gombnyomásra mind a levegőbe emelkedtek és huss, elindultak Afrika felé. Mára már biztosan megérkeztek. Pihennek Afrika szavannáin és ha a nap lesüllyed esténként az akáciák közé, eszükbe jut a nyári vasadi langyos szellős akácos lovarda.
Szeptember van, peregnek a sárgult falevelek, ha a szél felkapja, Chili lelkesen kergeti. Istálló ragyogó fehérre meszelve várja a lovakat. Hétvégeken bekukkantunk, szemünk felszalad a gerendára, mi is várjuk a tavaszt.