Tavaszi hadgyakorlat

Múltkori tereplovaglásunkkor rá kellett ébrednünk, hogy Carlos nem viseli el Babilont maga körül, Babilon viszont nem hajlandó utolsóként poroszkálni az úton, harcol, hogy élre állhasson. Ez állítólag probléma, a két lónak össze kell szoknia.

A kék virágcserepes Sidi Bou Saide

Előzmény itt.

Korán reggel indult a busz Sousse-ból, rossz helyet választottunk, a nap a szemünkbe sütött. Az út mentén az olajfák végtelen ültetvényei. Víz közelében sűrűbben, víztől távolodva ritkábban ültetve, hogy legyen hely a fa gyökerének minél nagyobb területről begyűjteni az éltető nedvességet.

Sidi Bou Said-ba tartottunk, Tunézia Szentendréje felé.

A város a nevét Abu Said Baji-ról kapta (1156-1231), aki az 1207-es mekkai zarándoklata után itt letelepülve hirdette a tanait.

Erdei varrógép

Babilon

Túl vagyok két olyan lovasórán, aminek a következménye, hogy elment a kedvem a lovaglástól.
Elsőként Carlos nézett hülyének. Ha jobbra akartam menni, balra fordult. Ha balra jeleztem jobbra vette az irányt. És ezt egy órán keresztül bírta. A lovaglás szépségét elfelejthettem, 60 percen keresztül küzdöttem a lóval. Óra végén lecsúsztam a hátáról, szívesen beolvastam volna neki, de a szemembe röhögött.

Lányom vs arabok

Öt óra késéssel szálltunk be a gépbe. Éhesek és dühösek voltunk. A teljes személyzet arab volt, köztük az egyetlen férfi légi utaskísérő Ali.