Zadar ITT Privlaka ITT
Kornati-szigetek ITT
Sibenik, Szt. Miklós erőd ITT
Vir Vörös sziklái ITT
Krka Nemzeti Park ITT
Utolsó nap Dalmáciában, az idő felhős, nyári szabink megkoronázásaként természetesen egy koronázó városkát választottunk.
Nin előtt az út ketté ágazik, balra a város, jobbra a mellette elterülő sólepárló.
Húsz kunáért egész napos parkolás, kezdjük a sólepárlóval.
Hatalmas terület, messzebb a régi, már használaton kívüli párlók, előttünk a használatban lévők.
Az ajándékbolt és a múzeum között a feldolgozó üzem. Ezt megkerülve, figyelmen kívül hagyva a táblát, hogy csak vezetővel látogatható a lepárló, besétáltunk a hatalmas, pár centi mély vízfelületű párlók közé.
Táblák mutatják, hogy milyen állatok és növények képesek megélni ebben a sűrű sókoncentrátumú vízben. Ahogy haladtunk előre, mind szikkadtabb sóoldatos párlók következtek, majd elértünk oda, ahol már ki tudtuk markolni a nedves sót. Oldalában gúlákba halmozva a fehér durva só.
Egy munkás észrevett minket, kizavart a munkaterületről. Bosszúból befényképeztem a feldolgozóba.
Az ajándékboltban a só millió felhasználási módja. Hamutál és Szt.Miklós kápolna makettje préselve, fürdősó, inhalálósó és lábsó.... Na és az étkezési sóból illatosított, füstölt stb... és ez a pár dekástól az öt kilós kiszerelésig.
Pénztárnál türelmesen vártunk, negyedóra után a hölgy sajnálattal közölte, hogy az internetjük meghalt. Ott is van NAV, rend a lelke mindennek, jöjjünk vissza egy óra múlva.
Nin történelme eléggé nyomorult, folyamatosan feláldozták Zadar védelméért, mindig a rövidebbet húzta.
Ninbe hét királyt koronáztak, ez minden útjelző táblán visszaköszönt. A város annyira pici, hogy egy óra alatt bejárható. Mi is így terveztük.
Átléptünk az alsó városkapun, ekkor villámlott és dörgött egy hatalmasat. A főút mindkét oldalán kávézók pizzázók éttermek, nem lesz baj, ha esne, bárhova beugorhatunk.
A kapu mellett Szt Ambrus temploma, párom megkönnyebbült, mikor kiderült zárva van. Zadar templomai után sztrájkot hirdetett, csak úgy hajlandó velem várost nézni, ha három templomnál többe, nem kell engem bekísérnie.
Nin jelképét, A Szent Kereszt "katedrálist" már meg sem közelítette, miután kijöttem megkérdezte, mi látnivaló van belül.
Az, hogy ez az egyetlen ókeresztény horvát templom, ami eredeti formájában maradt fenn, nem hatotta meg.
Beugrott utánam, a hátsó padokba beültünk. Két perc alatt megtelt a kicsi templom ázott turistákkal. Sekrestyéből egy idősebb apáca kikukucskált, akár kezdhettük volna a misét.
Ebben a templomban történt a hét király koronázása. Minimum Mátyás templom méretűt képzeltünk, helyette egy egyszerű tiszta kis templomot találtunk. Bent az összes lámpa fel volt kapcsolva, fotóztunk, bámészkodtunk, pislogtunk ki a nedves kapucnink alól.
A gyerekek tíz percig bírták áhítatos csöndben, majd minden tiltás ellenére kezdték magukat mondókákkal szórakoztatni. Negyed óra múlva birtokba vették a templomot.
Elállt az eső, kitódultunk a napfénybe. Az utcán folyt le a víz és most láttam először, hogy az elődök valamit nagyon tudhattak, mert az utcai kövek úgy feküdtek, hogy a közöttük lévő vizet a középen lévő mélyebb vájatba vezették, ahol mint egy csatornában hömpölygött végig a városon, majd onnan ki a tenger felé.
Szt. Anzelm temploma tőszomszédságában van egy kis múzeum, teli egyházi arany és ezüst ereklyékkel. Húsz kuna a belépő, nincs magyar nyelvű ismertető és tilos fotózni. Sajnos nem lehet sumákolni, mert a jegyárus bácsi mindenhova ellát.
Nin egy szem főutcája végig árusokkal, ahol végre találkoztam ötletes kézműves hűtőmágnesekkel.
Elsétáltunk a megmaradt római kori templomhoz, majd onnan a római villához. Ezt mindenütt úgy hirdették, hogy a villában feltártak egy mozaik parkettát. Persze a mozaik sehol, csak a fotója van kitéve egy táblára.
Ez a csöpp óváros tetszett a legjobban Dalmácia összes idáig látott városai közül. Tipp-topp, rendbe rakott, tiszta, könnyen bejárható.
Talán visszajött már az internet, elbaktattunk a sólepárlóhoz. Működött a pénztárgép, megint teli raktuk a fonott kosárkát a só változataival.
A múzeum ici-pici, először egy horvát nyelvű film ismerteti a lepárló ötszáz éves történetét, a következő szobában a gyerekek túrhatják a sót kézzel, lapáttal, minden olyan eszközzel, amilyeneket a nagyok is használtak a múlt századig. Még pár érdekesség kiállítva és kész.
Viszont! Nin mellett van egy szuper strand! Messze elnyúló és annyira apró kavicsos, hogy az már inkább homokosnak mondható, és a víz sekély! Pont mint a Balaton déli partja. Reggel nem pakoltunk fürdőruhát, szoknyámat felkötöttem, hosszan besétáltam a tengerbe. Finom meleg volt, ide vissza fogunk egyszer még jönni!
Ha már koronázó városban jártunk, az utolsó estét mi is megkoronáztuk, beültünk egy kiadós halvacsorára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése