Reggelinél böngésztük a térképet, ma merre induljunk Rabon. Ekkor a terasz mindkét oldalán beúszott a képbe egy-egy felhő. Na a strandnak lőttek, pakoljunk túracipőt és csavarogjunk a kis falvakban.
A két felhő terebélyesedett, sötétedett, jobbról balról közelített egymáshoz, eltűnt a nap. Talán várjunk egy csöppet azzal a túrával. Hátrébb toltuk a székeinket, elhelyezkedtünk és vártuk az előadást.
A szél felerősödött, hideg lett. A balról érkező felhő alá beúszott a jobbról közeledő. Amint egymás fölé értek, őrült robajjal villámlás sorozatot adtak le és megnyíltak az égi csatornák. A vízen hánykolódva siettek az elkésett hajók, a szél tombolt, érdekes mintákat rajzolt hullámokból a tengerre. Nagyon nem tudta felkorbácsolni, mert közel, talán négyszáz méterre volt szemben Dolin szigete, ez megtörte a hullámok erejét.
Terasz előtt három magas datolyapálma állt, leveleik karcsúan hajladozva megadták magukat, úgy táncoltak, ahogy a szél fütyült.
Pillanatra szétnyílt a vízfüggöny, észrevettünk egy férfit, aki a hajóján állva küzdött az elemekkel. Sziszifuszi harcot vívott, hogy a rosszul rögzített repkedő hajóponyvát megerősítse. A vihar játszott vele, ha nem kapaszkodott két kézzel, állni nem tudott a hajó orrán. Feladta, négykézláb kikúszott a mólóra.
Először a szemben lévő sziget tűnt el, majd az előttünk lévő sétány vált láthatatlanná. Csattogott, dörgött körös körül, de hiába volt szinte állandó a villámlás, semmit nem láttunk.
Fél órát tartott, míg a vihar kitombolta magát, az esőcseppek immár függőlegesen hulltak. Távolabb egy piros, kék gumimatracot cibált a szél, pörgött, bukdácsolt a tenger közepén. Egyszer csak rés keletkezett a felhőben és pont az orrunk előtti hajó mögül egy vékonyka szivárvány futott fel ívben az égre. Mire előkaptam a fényképezőgépet, már köddé vált.
Végre eljött az idő, egy kis szünetet iktatott be a zuhé. Hajótulajdonosok lepték el a mólókat, igazgatni, újrakötni a köteleket, felmérni a károkat. Most láttuk csak, hogy az előttünk kikötött hajóban a vihar foglyul ejtett egy férfit az öt éves unokájával. Az apuka törülközőkkel, pléddel felszerelkezve futott le a partra. A gyereket kiemelte, bebugyolálta és rohant vissza a házba. Mindenki merte a vizet.
Egész nap esett. A hegyekből lezúduló vizet az utcák szélén lévő vályúk vezették a tengerbe. Hordalékkal, apróbb kövekkel telített esőlé, sárgás-szürke csíkként nyúlt a lejtős utcák folytatásaként egyre mélyebben a tengerbe. Ahogy a szél ostorozta a tengert, a csíkok óriási "D" alakúra formálódtak.
Estére a felhők felszakadtak, a hírek szerint a sűrűje már Pest fölött tombolt. Pulcsit terítettünk a vállunkra, kimerészkedtünk. Nem egyedül voltunk, mindenki örült a kis séta lehetőségnek, a pizzázó gyorsan megtelt.
Ismered az adriai szeleket?
Nevere: nyugati szél
Misztrál: Jelentése mesteri /észak-nyugat szél
Garbin, vagy Libeccio, vagy Lebicada: jelentése Líbia / dél-nyugati szél
Sirokkó, vagy Yugo: jelentése: déli / délkeleti szél
Tramontana: Jelentése "A szél fúj a hegyen át" (latin) / északi szél
Levante: jelentése napfelkelte (olasz) / keleti szél
Osztro: jelentése déli (auster latin) / déli szél
Grecale: észak-keleti szél
Indulás: itt
Rab városában bicegve: itt
Első merülés: itt
Kalifront. itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése