Zadar ITT, // Kornati túra ITT, // Vir Vörös sziklái ITT // Krka Nemzeti Park ITT
privlaka ITT // Nin ITT
Reggel kicsit késve indultunk, kezdjük a Szt. Miklós erőddel.
Különböző fórumokon olvastam róla, némelyikben arról, hogy megközelíthetetlen, némelyikben, hogy már felújított az út a két szigeten keresztül. Egyben megegyeztek, az erőd elhagyatott és ingyen látogatható.
Pakoltunk túraszandált és gumicipőt is, tudj, Isten mi fogad ott minket.
A Velenceiek, miután elfoglalták Dalmáciát, szembesültek a problémával, hogy a törökök is igényt tartanak a területre. Nosza gyorsan erődöket erősítettek vagy építettek. Szent Miklós erődöt elrettentésnek szánták, sikerült a tervük.
A GPS pikk-pakk beirányított a rendezett parkolóba. Tengerparton kellemes sétány, mellette strand, játszótér, árnyékban mentünk egy darabig, majd valóban egy korrekt felújított pallóhíd kanyarog az első szigetig.
Balról feketekagyló telepek, jobbról a köveken tarisznyarákok napoztak, közöttük apró halak élvezték a menedéket a sekély vízben.
Beértünk az árnyékos, fenyőligetes első szigetre. Itt keveredik a múlt és a mégmúltabb, velencei építmény töredékek közé ékelődött második világháborús bunkerek.
Mindezeket jótékonyan árnyékba borítja a rengeteg fenyő. A sétaút itt is rendezett, néhol padokkal, asztalokkal. Átsétáltunk, és a fák ágai között előbukkant Ljuljevac szigete, rajta a monumentális falakkal.
A két sziget közötti sziklás átjárót kizárólag túracipőben, vagy szandálban lehet bokatörés nélkül megúszni.
Gyanúsan hunyorogtunk a tűző nappal szemben. A neten nem olyan képeket láttunk, mint ami itt fogadott minket.
Besétáltunk, és kerestük a kitaposott homokfalat, amit megmászva bejutunk az erődbe - és amiről a fórumok is szóltak.
Kicsit elszontyolodva vettük tudomásul, hogy át lettünk verve.
Visszasétáltunk a parkolóhoz, majd tovább a part melletti sétányon, ami kőrbe öleli a szigetet. Messziről láttuk, hogy az erőd kapujánál vitorláshajó kikötve. Páran matracon támadták a víz felől a bejáratot, de láttunk szörfdeszkán utazó bátor vállalkozót is. Mind bejutottak, a kapu nyitva állt. A szemben lévő kikötőből nincs fuvar a szigetre.
Hát ennyi. Akkor indulás Sibenikbe. Mielőtt beérnénk Sibenikbe, az utolsó alagút neve: Dumbocica. Nagyon vicces volt, kicsit rendbe tette sértődött lelkünket.
Sibenik nevének eredete állítólag "bozót". Szerintem nyugodt szívvel nevezhetnénk Horvát ország összes városát Sibeniknek.
A város parkolói megteltek, vissza a kikötőbe. 8 kunáért óránként volt szabad hely. Sibenik hegyoldalban fekszik, lépcsők, lépcsők. Hopp, egy apró templom és nyitva van! És micsoda hűs levegő van benn.
Szent Miklós XVII. században épült barokk temploma. Ide a hajósok és hajóácsok jártak imádkozni. Mi mást is adhattak a templomnak hálájuk jeléül? Persze, hogy hajómaketteket. Aki csípi a modellezést, annak ez a templom a Mekkája lesz. Mindenhonnan kis és még kisebb hajók lógnak a plafonról, ahol vízszintes hely van, ott biztos, hogy egy makett támaszkodik a falnak. Semmi pénzért nem vállalnék itt portörlést. A mennyezet parádés! Faragott kazettás végig.
Tartanom kellett páromnak Zadarban tett ígéretemet, miszerint naponta maximum három templom látogatása a megengedett.
Innen már látszódott a Szt.Jakab katedrális kupolája. Fel volt állványozva, éppen felújítás alatt van. Minden nap 9.30 és 19.30 között látogatható 15 kunás belépőért és a tiltás ellenére annyit fotózunk, amennyit csak akarunk. Egy magyar nyelvű tájékoztató is jár a jegy mellé.
Hát tényleg szép. Az 1991-es polgárháború a kupolát letarolta, belülről már rendbe tették.
Élesen elválik a katedrális belsejében a felújítás nyoma. A kupola és alatta minden letisztítva, míg előrébb a három hajó falai, oszlopai feketék az időtől. Szt Jakab jele a kagyló minden zugba bevésve.
A legérdekesebb a keresztelő kápolna. A kövek oldalt a plafon alatt csipkézettre faragva, a szintek érdekesen eltolva. A kápolna mennyezete csupa faragás, középen a Teremtő, aki lenéz a keresztelő kútra. Mintha ő keresztelne.
A kapott tájékoztatóban ez kicsit tudományosabban van leírva.
Nagy harcok után sikerült lefotóznunk a katedrális első és a díszes oldalbejáratát úgy, hogy a japán turistahad ne takarja el az oroszlánokat.
A tér túloldalán a városháza reneszánsz épülete, sok napernyős kávézóval.
A katedrális külső falán kőrben faragott emberfejek. Ők a város ismertebb lakói, vagy az építkezés támogatói voltak.
Harminc fok meleg, párom úgy döntött, ez nem az a nap, amikor a Szt. Mihály erődöt megmásszuk, hogy megcsodálhassuk a sibeniki panorámát.
Visszamentünk a kikötőhöz, ahol épp akkor állt be egy hatalmas magán hajó. Kisebb tömeg gyűlt össze, mind leesett állal bámultuk a luxust.
Angol zászló lobogott a farán. Egy kezünkön megszámoltuk, hány angol milliomost ismerünk, akinek telhet ekkora hajóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése