Adria 1-2 nap.. Még tavasszal lefoglaltunk lányomékkal egy kis négyszemélyes yachtot az Adrián Pirovacban. Mi Pag szigetéről, lányomék Pestről jönnek, a hajónál találkozunk.
A yacht három éves és pár hete esett át egy teljes generáláson, végre lesz egy olyan utunk, ahol nem lesz semmi probléma.
A hajót jóval öt óra után adják át, már nem indulunk el, majd reggel korábban kelünk. Vacsorázni besétálunk Pirovac óvárosába.
Este kilencre érünk vissza, dugjuk töltőre a telefonokat, egyik konektor sem működik. A segélytelefon csak este nyolcig elérhető, a másnap kora reggeli indulás elhalasztva.
Reggel jelezzük a gondot. Dugják a kábelt ide, oda, cserélik másik hajóéval, biztosítótáblát nézegetik, nem értik. Az elektromos szakember kilenc után érkezik meg, kicseréli a dugaszt, semmi. Végül lett egy megoldás, ha lekapcsolják a tus vízmelegítőjét, működik minden.
Bevállaljuk, nem fürdünk meleg vízben, ha így elindulhatunk.
Suhanunk a vízen, megérkezik a szabadság érzése, ahogy a motor mögött a felkavart habon táncol a napsugár, millió felkorbácsolt vízcsep repked a hajó oldalán.
Találunk egy bájos kis öblöt az egyik apró szigetnél, álljunk meg, ússzunk egyet.
Bekanyarodunk, alapjárat, az anker indul a mélybe…. És ekkor mindkét motor egyszerre leáll….És semmi… És sodródunk a part felé… És az anker még mindig nincs annyira mélyen, hogy egy szikla megakassza, beindítani pedig nem lehet.
Parttól tíz méterre egy ferde szikla megfogja, megállunk. Levegő ki, kis nyugalom. Próbáljuk indítani a motort, köhög sípol, mint aki száz éve szívja a cigit, semmi.
Telefon a szerviznek, lányom videóhívásban szerel, állít, kapcsol fel, le panelokat vizslat, gombokat teker. Semmi. Ezt többször elismétlik, mindig új ötleteket felvetve, egy óra kínlódás után megadják magukat, inkább jönnek.
Jól telik az idő, fürdünk, búvárkodunk, olvasgatunk, várakozunk.
Több mint egy óra és megérkeznek négyen. Mindet ismerjük már a reggeli szerelés okán, örvendezünk, hogy megint találkozunk.
Az egyik srác beugrik, bekapcsolja a motort és az pöccre indul. Mindkét motor.
Hát ez égő. Tök rendesek, mindkét motort feltúráztatják, a végsőkig erőltetik a teljesítményeket. Száguld a hajó, félelmetes, amit kihoznak belőle. Kapaszkodunk, élvezem a sebességet, a hirtelen kanyarokat. A motorok bőgnek, nem értjük egymás szavát.
Aztán vége, megállunk, nézünk egymásra.
Na még egyszer utoljára a srác megint beindítja a két motort... és csak köhög!
Diadalittasan nézünk a négy szerelőre, na ugye!
Hárman átugranak, és mindent leellenőriznek. Semmi. Ezer újraindítás és soha többet a két motor nem hajlandó köhögni. Megegyezünk, utunkra engednek, ha bármi gond van hívjuk őket. De csakis reggel nyolc és este nyolc között.
Elindulunk, ma már csak Tribunjig megyünk, még van hely a kikötőben. Összekapjuk megunkat és úgy állunk be a mólóhoz, mint a nagyok. Elégedetten rendezkedünk, amikor megérkezik a kikötőmester, álljunk beljebb, ide másik hajót várnak. Megpróbáljuk megismételni a lehetetlent, többé kevésbé sikerül.
És most itt ringunk Tribunjban, túl a vacsorán és kíváncsiak vagyunk, holnap a két motor akar-e minket tovább repíteni...
Itt pár órát elbóklászunk. Ez az év szent éve a Szent Antal katedrálisnak, idénre megszabadították a több évszázados kosztól, a márvány és kőfalak teljes szépségükben pompáznak.
Sibeniktől elindulunk felfelé a Krka folyón.
Csodálatos út, kétoldalt meredeken vízből kiálló sziklás hegyoldalak, sűrű erdős hegyvonulatok, minden kanyar új varázslatot mutat a vad tájból. A folyó partja mentén osztrigatelepek. Gyanítom, ez a félig sós, félig édes, mozgásban lévő víz kiváló az osztriga fejlődésére.
Kis konoba "Vidrovaca" az egyik kanyar után. Kikötünk, ma itt vacsorázunk és itt is éjszakázunk.
Adria 4. nap. Még első nap az induló kikötőben Pirovácban kaptunk egy térképet, amin feltüntették, hogy melyik nap hol lesz tengeri hadgyakorlat. Legyünk szívesek komolyan venni, nem becsatlakozni véletlenül a háborúba.
Ügyesen kerülgetjük a hatalmas négyszöget, délben Zlarinban bójára állunk, bocival kievezünk a partra.
Zlarin kisvárosa két dologról híres.
Egyik a korall halászata, amit a helyi múzeumban tekintünk meg, lányom fordít, mindent megismerünk a korallról és halászatáról.
Az Adrián kizárólag Zlarin sziget lakóinak volt privilégiumuk a korallt kihalászni, ebbe a teljes Horvát és Olaszország beleértendő, annak ellenére, hogy a sziget környékén nincs koralltelep. Vörös korallt gyűjtöttek, ami függőlegesen lefelé nő, évente max két millimétert. Egészen 2024-ig egyik bevételi forrásuk volt, tavaly betiltották a korallhalászatot. A helyi kisboltban választok egy gyönyörű korall karkötőt.
Második dolog, amiről híres Zlarin szigete, hogy elsőként csatlakozott az "egyszerhasználatos műanyag-mentes" kezdeményezéshez. Az üzletek, éttermek ezen a szigeten vállalták, hogy nem használnak eldobható műanyag zacskókat, evőeszközöket, poharakat, szívószálakat.
És ez így is van, a kávézóban a szívószál papír, a kávéskanál fém. Visszabocizunk a hajóra, irány Vodice.
A kikötőben minden hajón ég a lámpa, senki sem tud aludni az oda-vissza verődő hangos zenefoszlányoktól.
Adria 5. nap. Éjjel megérkezik a bora, hoz egy pár csepp esőt is. Másnap egész délelőtt tombol, senki nem mozdul Vodice kikötőjéből, mi is meghúzzuk magunkat két óriási yacht között, várjuk, hogy elüljön a szél. Velünk szemben a hajódaru. Nagy hatékonysággal dolgozik, emeli ki a hajókat, gyors fenéktakarítás, máris rakja vízre, jöhet a következő. Közben megkezdődik a közeli tengeri hadgyakorlat, halljuk a lövéseket, távolban látszódnak a füstpamacsok.
Estére megint feltámad a szél, húsz hajó egy ütemre pörög, táncol a bójája körül. Páromnak ma van a szülinapja, megemlékezünk e jeles napról és egy üveg bor mellett késő estig kártyázunk.
Adria 6. nap. Délelőtt keresünk egy kis nevenincs szigetet, annak öblében lecsúszom a hajóról sznorkelezni. Fél óra múlva visszafordulok, visszaúszom a hajóhoz, hiába kiabálok, senki nincs a fedélzeten. Felmászom, új papucsok, új törölközők, bakker, egy idegen hajón óbégatok.
Valahol messze távolban bent az öböl mélyén ring.
Lapátolom a vizet, már egyáltalán nem vicces, hogy ennyire itt hagytak, magamban felkészülök a sértődött támadásra, de addig még sok idő fog eltelni. Kiabálok, integetek, hogy jöjjenek, vegyenek fel, Lali visszainteget, ezzel el van intézve részéről a dolog.
Negyedóra múlva megkapaszkodom a létrán.
Még ki sem tudom nyitni a számat, hárman egyszerre mesélik a utolsó félóra rémségeit.
Megint ugyanaz történt, mint a második napon, megint leállt a két motor, megint kisodorta a hajót a szél, de most sikerült az anker csörlőjét beindítani, és megakasztották a hajót. Megint telefon a szervíznek, megint a próbálkozások, a szerelések, aztán valami csoda folytán beindult.
Több reszkírozás nem lesz, megyünk egyenesen Murter szigetére, ott a töltőállomás. Jezera városában éjszakázunk. Este besétálunk, Lali sznorkelt, én kendőt veszek, beülünk vacsorázni.
Utána felkaptatunk a falu templomához, talán egy pizzaszeletet sikerül a sétával ledolgozni.
Adria 7. nap. Utolsó nap, reggel nagy hullámzásra ébredünk. Még utoljára keressünk egy búvárhelyet, aztán irány a benzinkút.
Murter szigetének északi oldalán egy kemping a parton, nem messze tőle bóják. Rákötünk az egyikre, a hajó ugrál fel le a hullámokon, átöltözünk, készülünk a vízbe. Mellettünk elúszik egy búvár, világít a pucér feneke. Jobban körbe nézünk, a vízben is, a parton is mindenki pucér.
Most már el nem megyünk innen, lemászunk és szégyenszemre fürdőruhában búvárkodunk. Idáig ez a legszebb tenger alatti táj, tele különálló, magasba törő sziklaképződményekkel, közöttük mély árkokkal, gazdag élővilággal, vibráló azúrkék színekkel.
A hajót péntek délután tele tankkal kell átadni, Murter kikötőjében már tömörülnek a tankolásra váró hajók. Szűk a hely, a hullám dobálja a hajókat, egy vitorlást mellettünk rátol a parthoz kötött hajókra.
Nem képesek leválni, mert a hullámzás folyamatosan csapja vissza.
És ekkor a rükverc és a jobboldali motor egyszerre bedöglik a hajónkon, csak előre hajlandó menni, a még működő egy szem motorjával. Na ebből elég, gyerünk vissza Pirovácra a kikötőbe.
Lányom telefonál a szerviznek, jöjjenek ki elénk, ezt a hajót az vigye be az állásra, akinek hat anyja van, ja, és az is tankolja meg.
Várnak minket, természetesen a kikötőmester kezében is leáll a motor, odacsapja a hullám a betonfalhoz a hajó farát. Öcsém ez már a te problémád, ti készítettétek fel bérbeadásra ezt az ócska ladikot, mi már teszünk rá.
Az összes szolgálatos kikötős ott tolong az állásnál, mindenki segít, kikötik a hajót.
Kiemelik a motort, fent nézegetik, alul búvár kamerázza, a beteg motor csavarja nem pörög. Várjunk.
Egy óra múlva jönnek, mehetünk az irodába, átveszik a hajót.
Kegyesen lemondanak arról a negyven euróról, amit fizetnünk kellett volna a benzin költségen felül, mert üres tankkal vittük vissza a hajót. Kiszámolják, hogy mennyi benzin hiányzik, kifizetjük.
Most jön a kaució. Ki a hibás, hogy nem működött a két motor.
Nézegetik az utolsó és a mostani videófelvételt... mintha lenne ott valami légypiszok méretű eltérés!
Végül semmi kézzelfoghatót nem találnak, visszakapjuk a kauciót.
Lányomék elindulnak haza, mi majd holnap reggel vágunk neki az útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése