Ajándékba Toszkána

Anyámnak születésnapja volt. Nagyon komoly szám, csak karikákból áll. Erre azért nem kellene színházjegyet venni. Összedugtuk a fejünket, vigyük Toszkánába!

Lányom lefoglalta a szállást, anyám az orvosnál beadatta a térdébe az injekciót, amivel bírni fogja az öt napot. Hajnali négykor kirobogtunk a még alvó városból.

Tizennégy órás vezetés, harmincöt alagút után, párom behúzta a kéziféket, megérkeztünk Saturniába. Vagyis egy Saturnia melletti hegy csúcsára, egy igazi, magányosan álldogáló toszkán házikóba.  Olyan kilátással, ami már megérte az utat. Fáradtak nyűgösek voltunk, eltettük magunkat másnapra.

Reggel kiültem a teraszra a tölgyfák alá kávézni. A nap a ház mögött emelkedett, a szemben alattunk elterülő toszkán dombvidéket fokozatosan foglalta el a fény. És egyszer csak fénybe borult a két távoli domb tetején elterülő apró város, Saturnia és Montemerano. A falak arannyá váltak, az apró ablakok ezerszám verték vissza a fényt.
A kávém elhűlt, észre sem vettem, csak figyeltem a kiteljesedő csodát.

Hova menjünk első nap, Anyám a hosszabbik gyufát húzta Sovana a befutó. Sovana városkapuja előtt komoly parkoló, ahol a déli szieszta alatt nem kell fizetni, a többi időre bedobtuk az összes aprónkat.

Sovana eredetileg etruszk város.
Tulajdonképpen Toszkána mindenütt visszautal az etrusz múltjára, hisz még a neve is innen származik.
A város régebbi nevén mint Suana indult neki a történelemnek, az ötödik századtól már püspökség. Először az Aldobrandeschi család tulajdona, majd Orsini, a 16. századtól  pedig Cosimo Medici birtokolja.



A kapu után jobbra rögtön a Palazzo Pretorio régészeti múzeum, földszintjén olcsóbban hozzájutunk a belépőkhöz, ha az összeset megvesszük. Viszont hiába vesszük meg, mert bejutni sehova nem tudunk a szieszta alatt, meg kellene várnunk, amíg délután megint kinyitnak a múzeumok.

A téren szemben a Palazzo Bourbon, melyet Cosimo de Medici építtetett.  Bejáratán a lakat, többen különböző nyelveken káromkodtunk a hosszú szieszta miatt. Mellette a Santa Maria Maggiore, Toszkána egyik legrégebbi és legjobb állapotban megmaradt temploma. A tabernákulum és a freskók gyönyörűek.

Nekiindultunk Sovana egyetlen főutcájának, Via di Mezzo-nak - anyámnak különösen tetszett, hogy az utcák vízszintesek - aminek bal végén a tizenegyedik században épült Rocca Aldobrandesca romjai, előtte egy életmentő ivókúttal. A felújítását, átalakítását a Cosimo Medici végezte 1572-ben.

Rocca Aldobranesca, mely etruszk erőd alapjaira épült, volt kastély és volt gabonatároló is. Bemenni nem lehet, csak kívülről megcsodálni.

Visszaérve a Piazza del Pretorio főtérre, tovább sétáltunk sűrűn kerülgetve a szeptemberi napfényben fürdőző macskákat.

Baloldalt egy felújítás alatt álló ház, itt született VII. Gergely pápa, becsületes nevén Hildebrand a Soana.
Mivel itt alattunk minden tufából van, természetesen az ajándékboltokban árult ékszerek, ajándéktárgyak is mind tufából készültek.

Út végét lezárja a Szent Péter katedrális gótikus román épülete. Itt nem közösködnek a belépőjeggyel, külön kell fizetni. Bejárata oldalt, a kapu gazdagon faragott, ahol találtunk lovagot, pávát, sziréneket.

Bent a tartóoszlopok faragásai közül kitűnik a bal második oszlop, ott a felső faragás nem növényeket ábrázol, hanem Izsák és Mózes áldozatait mutatja. A tervezők itt is felhasználták a fényt, június 21-én a szentélybe besütő reggeli nap, átellenben megvilágít egy freskót. Elől, egy nyolcszögletű keresztelő kút 1434-ből.

Anyám lába és a gyomrunk is csengetett, beültünk ebédelni. Vakon mutattunk az étlapra, hoznak amit hoznak, az a lényeg, hogy tésztából legyen. Pincérünk úgy mutatkozott be, ő Toszkána cappuccino királya. Le fogjuk ellenőrizni ebéd után. Tényleg királyi volt.

Az etruszk sírok pár kilométerre Sovánától. Egy része belépőjegyes, másik része szabadon látogatható. Na anyám még a belépőjegyeset végig küszködte lányommal és velem, párom megígérte, addig ő erősen őrzi az autót a parkolóban.

Az etruszk sírok i.e második századból származnak, sokat kellett lépcsőzni, kapaszkodni, hogy elérjük. Egy sír különösen szép állapotban vészelte át az időt. Mivel tulajdonosának neve rejtély maradt, elnevezték VII Gergely pápa eredeti nevéről Ildebranda sírnak. Még így összetört állapotban is látszik, hogy valamikor monumentális lehetett. Mellette tábla meséli el és rajzolja le, milyen volt fénykorában. Másik érdekesség a Tomba della Sirena. Tető alatt védik a szobrokat.

És itt a Via Cave, egy ősi etrusz úthálózat, mélyen a tufába vájva. Izgalmas végigsétálni, a néhol másfél méter széles sötét, a hegy tetején fákkal sűrűn árnyékolt úton. Hűs séta a kánikulában.
A szabadtéri sírokhoz már csak én kapaszkodtam fel, azután indulás fürdőzni.

Saturnia híres a kénes fürdőjéről, itt van fizetős wellness és utána jön az ingyenes, amely egy malom mellett zúdul a természet alkotta medencékbe.
Pénteken nem volt tömeg, a parkolóban és a víz mellett is találtunk helyet. Kutyánkat kikötöttük egy fához és becsusszantunk a harminchét fokos kénes vízbe.
Istenem! A szétgyalogolt lábunknak bitang jó volt. Oda tartottuk, ahol egyik medencéből zúdult alá az alatta lévőbe a víz, masszírozva elfáradt csontjainkat. Este hétig összevissza mászkáltunk a medencék között, kipróbálva mindegyik vízesést.



Következő napra Montemerano volt betervezve.