"Mindenki evez elore!"

Zipline-on túl vagyunk, a fiúk is nekibátorodnak, a raftingra már ők is beneveznek. Omisban a rafting népszerűbb sport, reggel  ötvenen támadjuk meg a buszajtót, végül Zsuzsi száll fel.

Bemutatja Egérkét a száz kilós sofőrt, aki nevéhez méltón minden kis lyukon át tudja bújtatni a buszt.
Jó fél órát tekergünk, tizenötig számoljuk a hajtűkanyarokat, de már unalmas, a táj egyre érdekesebb.

Magas hegyek között Cetina partján kis parkoló, a busz épp csak megfordul. Frane öt társával vár minket, nemzetközi kézjelekkel elmutogatja mit hol keressünk. Balra süncipők párban minden méretben, jobbra mentőmellények hegye, parton sisakhalmok. Most párom fejére kerül a kamera, találunk olyan sisakot, amelynek a tetején van csatlakozó.






Frane megkezdi az oktatást. Már megint angolul. A nyilvános magyar fordításra senki nem vállalkozik, az a pár szerencsés, aki ismeri az angol nyelv titkait, halkan adja tovább az információkat a közelében állóknak. A nemzetközi jelbeszéd sokat lendít az akadályokon na és Frane  orosz, olasz, magyar alapszótára.

Jön az elosztás. Mi magyarok már öltözködés közben úgy helyezkedünk, hogy lehetőleg együtt maradjunk, kiszorítva a csónakból minden más nációt. Megint a legnagyobb csoportot alkotjuk a tömegben, két csónakot koppanásig megtöltünk.
A csónakba Frane-t kapjuk vezetőnek. Talán ő ismeri a legtöbb magyar szót. Az út végéig minden mondatában vegyesen fedezünk fel négy nyelvet : horvát, magyar, angol, na és leginkább a kézzel lábbal beszéd.

Csónakban előre a súlyosabbak ülnek, Lajos és párom végig élvezni fogja az akadály nélküli panorámát. Lábainkat beakasztani, vizes palackot leszorítani, evezőket megmarkolni. Elsőként csúszunk a folyó közepére, ott úgy helyezkedünk, hogy a másik öt csónak lásson minket. Frane bemutatja mi a teendő, ha beesünk a vízbe, vagy mellettünk repül ki egy szerencsétlen.






Elindulunk, a folyó nyugodtan csordogál. Gyorsan ráérzünk Frane horvátos magyarjára, a fontos vezényszavakat azonnal végrehajtjuk. Ezek között a legtöbbet használt: "mindenki evez elore" és a "no panic!"

A zúgók előtt mindig jelez, mi fog történni, milyen jelzéseket fog használni, milyen gyorsan kell reagálnunk. Frane leghátul irányít. Mi, akik hátrébb ülünk halljuk a vezényszavakat, de a zúgók őrületes hangzavarában az elől ülők semmit nem hallva, saját ösztöneikre figyelve pont az ellenkező irányba lapátolnak, minden esetben komoly munkát adva Frane-nek.

Megérkezik az első zúgó, ez csak olyan bemelegítő-zúgó, de mind úgy izgulunk mint a gyerekek. Sikeresen átsiklunk felette, elismerő kiabálásokkal, sikkantásokkal kísérve. Frane dicsérete sem marad el, mentőmellényünk dagad a büszkeségtől.
Két csónak beér, mellénk siklik. Érezhető, most valami fog történni. A három vezető összedolgozik, egyszerre indul a csata. Evezők lapjával csapjuk a vizet, fél perc és vége a hőségnek, mind csuromvizesen erőnkön felül harcolunk a győzelemért.



Megvédjük a hajónkat, csapattá kovácsolódunk. Tudjuk, innentől kezdve jöhet bármi, együtt mindennel megküzdünk.
Egyre hosszabbak, izgalmasabbak a zúgók, már érezzük a talpunk alatt, ahogy a kiálló sziklákra ráfut a csónak.
Frane jelez, most komolyabb dolog érkezik, először a bal oldal, majd a jobb oldal füleljen a vezényszavaira. Már halljuk a dübörgést, kanyar után szűkület, a két szikla között látjuk, ahogy habosan zúg le a folyó.

Beigazodunk, felgyorsulnak az események, ráfutunk a sziklalépcsőre, majd hatalmas sikításokkal rásegítve lezuhanunk a fehér tajtékba. Túléljük. Oldalt paparazzi csattogtatja a gépét, az út végén vásárolhatunk tőle fotókat.

Frane oldalra irányít, nézzünk vissza. Ott jönnek a másodosztályúak, amatőr módon beszorulnak a zúgóba.

Fél óra múlva egy csendesebb szakasznál kikötünk, két vízhatlan hordóból csokit banánt varázsolnak elő Frane-ék. Ráfekszünk a vízre, a mellény fenntart, csokit majszolva sodródunk az árral.
Indulás, "mindenki evez elore"! Innen csatlakoznak be az olcsóbb utcai árus raftingtúrák, megtelik a folyó.

Megint oktatás következik. Begyakoroljuk. Frane "Csuccs" kiáltására mindenki beugrik a csónak belsejébe és lekuporodik az aljára. Elsőre tökéletes. Most négy zúgó következik, az utolsó a durva, ott lesz a "csuccs", nagyon figyeljünk!

Profin kezeljük az evezőket, három zuhanás leküzdve, jön az utolsó. Nekifutunk, a víz magasra emel, "Csuccs"! lehuppanunk, evezőket berántjuk és tehetetlenül tűrjük, ahogy a csónakot és benne minket elborít a víz. Végre felbukkanunk, kapkodunk a levegőért, mindenki életben van. Még Frane is, pedig ő igazán harcol az elemekkel, ráadásul a peremen ülve.





Az út közepén ki kell szállnunk a csónakból, mert ott a sziklák oly keskeny átjutást hagynak, hogy a csónakokat dönteni kell. Kimászunk a partra, kulacsainkat megtöltjük a forrásvízzel. Felkapaszkodunk az ösvényen és nézzük Frane-k küzdelmét, ahogy átkormányozzák a csónakokat.

Újból elfoglaljuk a helyünket "Mindenki evez elore", zúgó zúgót követ, majd egy kiálló magas sziklánál pihenő. Fiatalság mászik fel és veti alá magát a mélységbe. Ki ne hagyjuk, gyerünk mi is.

Frane felmászik és egyenként engedi ugrani a bandát. Én következem, hát innen felülről ez sokkal mélyebb. Frane érzi a félelmemet, diktál: three, two, one! Nincs mese, ugrani kell. Úgy érzem sose lesz vége az ugrásnak, még mindig repülök. Aztán becsapódok. A mellény nem engedi, hogy folytassam a víz alatt az utam, felránt a felszínre. Hát ez bitang jó!

A folyó megszelídül, a parton sátrazók, pecások, vadkacsák. Víz alatt a hínár hajladozva simul a sodrás irányába, a csónak orra előtt szétválva utat enged. Még pár perc és megérkezünk a célhoz. Naná, hogy a csónakokat magunknak kell partra vontatnunk.

Omis - Zipline itt