2016. március 17., csütörtök

Lóháton az ivói Vadasparkban


Első nap Parajd, Békás szoros, Gyilkos tó: itt
Harmadik nap Madarasi Hargita, Máréfalva: itt



Nagyon izgultam. Három év után megint itt vagyok Erdélyben és megint lovon. Másfél éve, az esésem óta nem lovagoltam. Vakiék sem dicsekedhettek erősebb lovas előélettel, még valami rémlett nekik a huszonöt évvel ezelőtti lovaglásokból. Szóval vágtáról szó sem lehet! Mi az hogy vágtáról! Még ügetésről, töltről sem. Csak nyugodtan, lassan, kényelmesen döcögünk majd a Vadasparkban.






Tízre volt megbeszélve az indulás, jóval előtte kiértünk a lovardába kicsit gyakorolni. Pongó, a kuvasz és Ottó a weimari vizsla úgy rohantak elénk, mintha emlékeztek volna ránk. Kinga, a lovász pöttöm lánya hatalmasat nőtt, most már simán felérte a lovak hátát. Virágék is kiszaladtak egy pár percre a lovardába, nagyapja a kezünkbe nyomott egy üveg házi bort.







Andrással előzetesen leleveleztük, hogy én megint Kronát, párom Kvardit fogja lovagolni.

Persze nem úgy lett. Krona sárlott, megbízhatatlan volt, Sunna mint "nap" lesz a lovam. Sárga, hosszú sörényű nyugodt állat. Kvardit Lajos kapta, Vaki lova Vlidalin is egy kellemes élményt ígérő paci volt. Párom egy izgága kancára, Skjónára kapott jegyet, és ezt a renitens izgágaságot végig bírta.





Hát nem tudtam felszállni! Párom dobott fel. Tök ciki. Karámban kis összeszoktatás, majd ki a gyakorlópályára. Egy kőr, minden rendben, induljunk. Ottó állt élre, utána András, a sor végén Attila és Bernát, a lovász fiai, akik már parádésan ülték meg a lovat. Tízen álltunk a kapunál indulásra készen.




A kaptatón előjöttek az emlékek, pontosan tudtam, hol hagytam el három éve a bal kesztyűmet, elméláztam az emlékeimben, mikor Sunna gondolt egyet, ő előre tör. Egy ugrással fent termett az út feletti kaptatón és felgyorsított. Na ennyit a kényelmes andalgós sétáról. Nehezen, de lekormányoztam a helyére, hála az égnek engedelmes volt.






A vadaspark bejáratánál felzárkóztunk. Mivel a nap már erősen sütött, páran megszabadultak felesleges ruháiktól, a kapunál hagyva őket. Az út innen széles, kezdődött az előzgetés. Több ló az élre akart állni, kis lökdösődés után kialakult a sorrend, páros sorokba rendeződve.
Sunna, a lovam nem viselte el maga mögött Attila lovát. Ha előtte ment, páros lábbal rúgott hátra. Viszont aki mögött szívesen haladt, az Ljufúr volt.


Még csak egy-két virág nyiladozott, inkább a hó nélküli tél ült a tájon. A csupasz fák között átláttunk, ez erdő életét jobban észre vettük.

Szarvasok, muflonok messziről figyeltek, aztán egy ötlettől vezérelve egyszerre indultak neki a domboldalnak, hogy a távolság ne csökkenjen közöttünk. Sokáig a már ismert útvonalon haladtunk, még mindig álltak azok az egyszerű kis faházak, amelyekben pár évvel ezelőtt még élt egy család. A befogó karám viszont megújult. A régi kőr alakot felváltotta egy hosszúkás magas kerítéses építmény.



Séta közben ment a cseverészés. Két Attilánk volt. A lovász fia és az egyik vendéglovas. Hasonló korú tinédzserként a sor végét zárva egymást szórakoztatták. Tizenéves életük roppant komoly nőügyeit részletesen kitárgyalták, tapasztalataikat kicserélték. Megtudtuk, melyik lánynak vannak a legnagyobb és legszebb mellei az osztályban. Erősen kapaszkodtunk, hogy a nevetéstől le ne forduljunk a nyeregből.





Dombtetőn álltunk meg egészségügyi pihenőre. Férfi oldal a fenyves felé, női oldal a rókavár felé irányítva. Csak másfél órája lovagoltunk, de lábam majd össze rogyott, mikor ráálltam.

Valamennyire sikerült kiegyenesíteni mire a rókavárhoz értünk. Nagyon megtervezett lakosztályt fúrt az állat. A fagyökerek alatt futottak a folyosók, több vészkijárattal, némelyik pár méterrel odébb. Összesen nyolc kijáratot számoltam. Most lakatlan volt, tavaly egy borz család húzta ki benne a telet.




Párom segítségével visszamásztam a lóra, indultunk tovább.

András tart vaddisznókat a Vadasparkban, de ők nem mozoghatnak szabadon. Odaértünk és meg is értettük ennek okát. A területük kerítéstől kerítésig feltúrva, mint a mélyszántás utáni állapot. Az állatok a völgyben dagonyáztak a pocsolyában. Észrevettek, kiugrottak a pocsárból és eszeveszett vágtával rohantak fel az etetőhöz. Dezső, a vadkan elől, utánuk az anyakocák, mellettük apró vadmalacok kapkodták pici csülkeiket. Aztán hirtelen fék, visítás, gyors fordulatváltás és vissza a völgybe. Zabálni valók voltak.



Visszatértünk a sétaútra, átlépkedtünk az erősen dübörgő fahídon, ereszkedtünk a tó mellé. Ahol kitágult a tér, a lovak is belelkesedtek, indították volna a vágtát. Sunna is szívesen oldalazott, hogy az élre törjön. Ilyenkor engedélyezve volt egy kicsi ügetés, de csak rövid, csak aprókat lépdelve.

Találkoztunk Mancival, a szelíd szarvassal. Egy pillanatra megmutatta magát az erdőből kilépve és már húzódott is vissza.





Megérkeztünk a Vadaspark kapujához, mindenki visszaöltözött. A lovardához más utat kerestünk, mert az emelkedőt, ami most lejtővé változott, nem bírták volna az állatok a hátukon a lovasokkal. Országúton kocogtunk pár kilométert. Az autósok itt még mindig toleránsak a lovasokkal.
Lajoson látszott, hogy lovas ősökkel dicsekedhet, minden nyöszörgés nélkül élvezte a lovaglást. Párom félóránként hangot adott irigységének, hogy Lajos ül az Ő Kvardiján.



Kinga segített leszerszámozni, a szerszámok akasztói még mindig magasan vannak az Ő méretéhez, megmutogatta, hova akasszam. Vezetésével, elsétáltunk a csikókhoz. Újra láttam Sámsont, aki pár hetes volt, mikor utoljára itt jártunk. Még két évet lesz a csikóóvodában, utána kezdődik neki is a munka.










Andrástól kaptunk egy üveg pálinkát, elköszöntünk. Délutánra be volt tervezve a Zetevári víztározó. Na még oda el is értünk, még ki is szálltunk, hogy lenézzünk a hatalmas gáton a mélybe, de utána mindegyikőnkből feltört az igény a nyugodt délutáni vízszintes pihenésre.







Visszaérve a panzióba megebédeltünk, kis pihenés után kőrbe csavarogtuk a települést.
Este a barchoba egyik feladványa a "vadmalac" volt. Vaki kitalálta. Megint felköszöntöttük szülinapja alkalmából, ma András pálinkájával. Senkit nem kellett altatni, a mosogatást átterveztük másnap reggelre.

Nagyon jó volt megint lovon ülni.


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése