Hegyre föl, völgybe le.

1972 - 2018 a sajt ára nem változott!

Úgy indult, hogy meglepetés utazás lesz, de mivel párom férfiből van, néhány nap múlva egy ügyes mellékérdezésnél már el is kottyintotta magát. Szóval Zakopane a cél. Tehát megint nosztalgiázunk, a múlt században sihederként járt ott.
A városról millió leírást találtam a neten, nagyjából tudtam mire számíthatok.

ENC kütyü és a változás

A kezdetek: itt

Évek óta folyamatosan használjuk a kütyüt a rendszeres nyári horvát csobbanásainkhoz. Kezdetekben az ENC sáv a kapuknál minden esetben a jobb szélső sáv volt, a többi sávot lefoglalták a kártyások és a készpénzzel fizető autósok. Mivel az ENC sávban soha nem volt torlódás, ez az egy sáv ellátta feladatát, nyitotta zárta az utat, egy kis lassítással  gördültünk át a fizetős kapukon, megállás nélkül jutottunk le a tengerpartra.

Ajándékba Toszkána

Anyámnak születésnapja volt. Nagyon komoly szám, csak karikákból áll. Erre azért nem kellene színházjegyet venni. Összedugtuk a fejünket, vigyük Toszkánába!

Lányom lefoglalta a szállást, anyám az orvosnál beadatta a térdébe az injekciót, amivel bírni fogja az öt napot. Hajnali négykor kirobogtunk a még alvó városból.

"Mindenki evez elore!"

Zipline-on túl vagyunk, a fiúk is nekibátorodnak, a raftingra már ők is beneveznek. Omisban a rafting népszerűbb sport, reggel  ötvenen támadjuk meg a buszajtót, végül Zsuzsi száll fel.

Bemutatja Egérkét a száz kilós sofőrt, aki nevéhez méltón minden kis lyukon át tudja bújtatni a buszt.
Jó fél órát tekergünk, tizenötig számoljuk a hajtűkanyarokat, de már unalmas, a táj egyre érdekesebb.

Átrepültünk a Cetina felett.

Mint a magyar turisták kilencven százaléka Omisban, mi is természetesen Zsuzsinál fizettük be az összes túránkat, köztük a Zipline-t. Vasárnap délelőtt a szégyenoszlopnál találkozunk, Zsuzsi mindent el fog mondani.

A lovagok megférnek a denevérekkel Lékán.

Léka várának van egy romantikus, kevesek által hitt történelme. Ez pedig a lovagi múltja. Nekem ez nagyon tetszik, e szerint jártuk be a várat.

Egy apró blog Nemesnádudvarért.

Julika nyolcvan éves. Volt egy kívánsága, vissza szeretne menni a gyerekkorába egy napra. Tehát most utazunk Nemesnádudvar felé, soha életemben nem hallottam erről a faluról. Rita szervezte az utat, a művelődési háznál várja Julikát egy hasonló korú régvolt barátnője és az egész falu készül a sok sok meglepetéssel.

Kezdjük a januárt börtönben!

Hősök kapuja

Veszprémbe, a királynők városába mi is hárman, mint királynők óhajtottunk bevonulni, hát nem sikerült. Esett az eső, a szálloda egy szűk utcában volt és a kapuja keskeny. Harmadik nekifutásra, érintve a kerékvetőt, bekanyarodtunk az udvarra.
A városban minden vagy zárva, vagy felújítás alatt, csak az ország egyetlen igazi várbörtöne látogatható, amelyben 2003-ban még rabok éltek. Szombat révén, 15 óráig engednek be. Eléggé buta nyitvatartás.