Rab városában bicegve

Barbatban hét körül kezdődött reggel az élet a tengerparton. Először megjelentek a kocogók, őket követték a kutyasétáltatók, a sétányt söprögető kisautó nyolckor zörgött el előttünk. A nap a ház háta mögött jött fel, a fény a tengerről felkúszott a terasz korlátjáig. Mi már ott ültünk és ettük az egyhangú, ám de bőséges reggelit.

ENC kütyü, a horvát autópálya sztárja.

Már csak kettőt alszunk és indulunk az Adriára. Reggel óta ott fityeg a műhelyem ajtaján a tábla: Szabadság miatt zárva.
Ma szerezzük be az úthoz még hiányzó dolgokat. Köztük a "Kütyü"-t.  A kütyüre véletlenül bukkantunk.

Párom hetek óta figyeli a neten a kuna árfolyamát, az időjárást és a horvát sztráda telítettségét. Bújja a fórumokat, egy beíráson megakadt a szeme: "Mik a tapasztalatotok személygépkocsinál a kütyüvel?" Utána két pozitív válasz.

Berci a lovardában

Virágunk régebben lovagolt, de az már csak a ködös múlt emléke. Néha emlegette, jó lenne velünk kijönni Vasadra. Virágnak jött a szülinapja, Barna meglepte egy óra lovaglással.
Lovasnadrágját állítólag annó nálunk hagyta, sehol nem találtuk. Sebaj, apja kobakja jó, állítható a mérete, nadrágot kerít magának.

Tízre beszéltük meg a találkozót, de Berci elaludt. Berci öt hónapos, az álma szent és sérthetetlen, egy óra késéssel értünk ki.

Beköltözött a vadnyugat Monorierdőre (www.origo.hu)

Szalmabálákra erősített nyilak mutatták, hol kell letérni az országútról, ha nemcsak térben, de időben is utazni szeretnénk egy kicsit. Monorierdő mellett álmodta és valósította meg egy szarvasmarha-kereskedő az igazi vadnyugati életérzést. Hétvégére versenyt hirdetett borjúterelés, -befogás, és egy sor angol nevet viselő, számomra ismeretlen versenyszámban. Az utolsó attrakció a bikarodeó volt.

Imádom Bolerót!

Mindenki szabin van, nincs sok munkám, lovardában sincs tábor, péntek reggel még csak 23 fok van. Az idő lovaglásra érett. Nem hagyjuk ki!

Megint Boleró húzta a rövidebbet, megharcoltunk egymással. Addig nem engedett, míg a lókaparót és a kefét meg nem szagolhatta a kezemben. Megbizonyosodott róla, hogy nem száraz kenyér, ezután hagyta, hogy letisztogassam.

Előkerültek az X-ek, Erika teleszórta velük a lovardát. Kanyarodások, hajlítgatások, átülések, rövidítések, nyújtások. Boleró tíz perc után bemelegedett, ment mint a gép. Az X-eket kívülről majdnem súroltuk, az egyeneseket a falig kitartottuk, csak az utolsó másfél méteren fordultunk. Tök jó volt! Engedte, hogy bátor lovasnak érezzem magam egy órán keresztül.

Óra végén teljesen megdicsőültem! Erika irányított: apró húzások a kantáron, csizma segítség és Boleró több méteren keresztül, egészen a palánkig farolt! Párom megesküdött, látta a glóriát a fejem fölött!

Tudtam mi a dolgom, az etetőt dugig raktam száraz kenyérrel.
Mire végeztem, a hőmérő felkúszott harminc fokra, hazafelé a tarló fölött remegett a levegő.

Boa bogarai - 2. A munka

Előzmény itt.
.
Boa úgy számolt, hogy pár nap kell a méheinek, míg feltalálják magukat az új helyen és belövik az irányt. Egy hét után is csak azért kanyarodott Vasadnak, mert előző este iszonyatos vihar tombolt, kíváncsi volt, mi maradt a kaptárakból. A szája is tátva maradt, bogarai mindent telehordtak. Milyen véletlen, Boánál éppen voltak üres rekeszek, gyors csere, indult az akácméz gyártás.

Felvidéki gyöngyszem, Bajmóci kastély

Hajnali hatkor indultunk, párom mára ötszáz kilométer utat tervezett. Szlovák felvidéken Bajmóc vára volt a cél.
Sahi után apró gond jelentkezett, a szlovákok az útjelzőtáblákat ritkán használják. Ha ki is tesznek néha az út szélére egyet egyet, azt is nagyon spórolósan, apró felületet használva.

GPS-ünk megkergült, a Google irányító kinyomtatott változata értelmezhetetlen volt, benzinkútnál megállva beszereztük a jó öreg megbízható turista térképet négy euróért.

Péntek 13

Itt a nyár! A mai nap egy érdekes nap. Először is péntek tizenharmadika van. Másodsorban vége egy iszonyatos hőséghullámnak, harmadsorban ma ballagnak az általános iskolákban, mindenütt csinosan felöltözött tinédzsereket láttunk.

Utoljára pedig, hogy végre kijutottunk Vasadra lovagolni. Végre!

Boa bogarai - 1. Az indulás

Boa, méhész. Ha beköszönünk hozzá a kertbe, a megszokott látvány, hogy fehér ruhájában, fehér fátyolos szalmakalapjában mint egy  menyasszony kering a kaptárai között.
Van egy rakás kaptára, amelyeket az országban össze-vissza fuvaroz, az aktuális virágzásnak megfelelően.

Vasadon idén látható volt, hogy az akác a virágból rekordtermést hoz.
István megadta a szomszéd erdő tulajdonosának a telefonszámát, gyors egyeztetés, egy hét múlva már szögre is akasztottuk a  táblát az erdőszélen, itt Boa méhei fognak legelni.

A legszebb tizenegyedik.

Krisztina

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer nagyon nagyon régen egy gróf. Ez a gróf hiába akart boldog családot, a sors nem volt kegyes hozzá. Hiába hozott szerető feleséget a házhoz, az rövid házasságuk után meghalt. Második neje is erre a sorsra jutott, a gróf gyermektelenül öregedett meg. Oldalági rokona, Károly, erősen dörzsölte a kezét, elérhető közelségben érezvén az irdatlan nagy vagyont, amely reá száll a gróf halála után.

Ekkor váratlan fordulat történt. A családi kastélyában az öreg gróf felfigyelt kulcsárnéja huszonkét éves leányára, akinek udvarolni kezdett. Az érdeklődés kölcsönös volt és mit ad Isten, kihirdették a kézfogójukat.
Károly először meghökkent, majd dühbe gurult.
-Ez nem létezik! - Ha örökös születik, kicsúszik a vagyon és nem tudja megakadályozni!
Az esküvőre gonosz ötletet eszelt ki. Az idős grófnak nászajándékul egy koporsót küldött, aminek az oldalára az alábbi szöveget pingáltatta: "Neked nem asszony, hanem ez kell!"
Esküvő után nem sokkal a fiatalasszony egészséges gyermeket szült, de a szülésbe belehalt.

Vanginak

Szia Vangi!

Vasárnap Vecsésen a görög húsvéton szememre vetetted, hogy sok a negatívum az írásaimban. Igazad van. Nehéz a sora a lovastanulónak!

De most ennek vége! Boldogan jelentem neked, hogy teljesen hiába mentünk ki a múlt pénteken Vasadra, a 4-es elején ránk szakad az eső, és elkísért a tanya kapujáig. Lovaglásról szó sem lehetett, Erika főzött egy teát.

Rükvercbe raktam Bolerót!

Pénteken megint korán kopogtattunk a lovarda kapuján. Múlt héten terepen voltunk és pechemre Erika majdnem végig mögöttem lovagolt, észrevéve azon hiányosságomat, hogy folyamatosan pattogok a nyeregben.

Meg egyébként is mind a négy ló annyira kifáradt a tereptől, hogy utána egész nap noszogatni kellett őket, hogy dolgozzák le a zab árát.
Karámban maradtunk, Bolerót kaptam. Valami történt, mert a második kőrnél bepróbálkozott. Úgy oldalba rúgtam, hogy nem hitt a szemének. Befordult engedelmesen, majd a következő kőr ugyanazon szakaszán megint sodródni kezdett. Két hatalmas rúgás. Az óra lement minden gond nélkül.

Végig apró hajlítgatásokat gyakoroltunk fél lovardában, majd negyed lovardában, mert Erika hangszálai be vannak gyulladva, csak halkan tud kiabálni.
Óra végére Boleró megint tökéletes emberbarát lóvá vált. Erika szembe állt velünk és megpróbáltuk a lehetetlent. Addig addig igazgattam a zablát, szorítottam csizmával az oldalát, míg elindult hátra!
-Azta! Rükvercbe raktam a lovat!
Ez az apró csoda bearanyozta a napomat. Boleró kapta az összes teljes kiőrlésű száraz kenyeret!

Végre újra tavasz, végre újra terep!

Péntek van és tavasz! Reggel nyolc óra, csak mi vagyunk a lovardában, Erika és Virág is ráér, menjünk terepre! Négy olyan lóval, amelyikből hármon egyszer már ültem. Hát ez izgalmas lesz. Mi több, Erika úgy osztotta ki a lovakat, hogy nekem Vili jutott. Ő az egyetlen akit egyáltalán nem ismerek, kapcsolatom csak annyi vele, hogy ő viselkedik a legnormálisabban, amikor a szárazkenyeret osztom ki közöttük.

Vadgesztenye, aki szelidítésre vár

Vasadon az lenne az újdonság, ha nem történne lépten nyomon valami újdonság. A mostaninak a neve Gesztenye. Egy meleg sötétbarna szemű herélt, mind a négy lábán fehér zoknival,  orrán végigfutó széles csíkkal. Alacsony és ő is szereti a száraz kenyeret.
Múltkori órámon csak megcsodáltam, messziről kezesbáránynak tűnt. Aztán jött az influenza, kimaradtak az órák, most péntekre lett szabadidőnk.

Versenyre készülök!

Boleró

Boleró hónapok óta élvezi a lovarda vendégszeretetét, mégis úgy alakult, hogy egyszer sem ültem rajta. Valaki mindig dolgozott a hátán.
Múlt héten kimentünk, de csak a lószag kedvéért utaztunk, aztán mit látok! Boleró ott áll felnyergelve! Ráadásul a nyereg nem western volt és lovasa is késett. Nálam se kobak, se csizma, de ezt a lehetőséget mégsem hagyhattam ki.

A szűz kéz titka, avagy BUÉK az Ügetőn 2014

Év utolsó napja, rotyog a lencsefőzelék. Páromat hívja Karcsi, fél négykor találkozzunk az Ügetőn.

-Menjünk?
-Ok, induljunk, még az életben nem voltam a lovin!
Lencsefőzelékbe gyors habarás, kis rotyogás, gáz lezár, öltözzünk!
De tényleg öltözzünk, mert kint szétfagyunk! Harisnya és cicanadrág fölé egy vászonnadrág, pulcsi mellény pufikabát, a kocsiból michelin bábuként kukucskáltunk ki.

Csengét a novemberi szél fújta be a lovardába

Erika telefonált, megérkezett Csenge! Feltétlenül látnunk kell!
- Mi van???
A világot bejárták új ló után, mióta Zeuszt lepasszolták keresik az utódját. Feltételek: nyugis, alacsony, kényelmes. Valamelyik tulajdonság mindig hibádzott. Aztán egy mellékes megjegyzés az állatorvostól, a közelben van egy eladó ló. Na hát így érkezett meg Csenge.

OTP Lovas Világkupa 2013

November utolsó hétvégéje, hetek óta készülünk az OTP Lovas Világkupára.  Pénteki nap a gyerekeké, a Vasadi lovasiskola is kapott harminc jegyet. Néhány szülő feláldozta a délutánját és autója tisztaságát, betuszkolták a lurkókat, irány a Papp László Aréna.

Őrség, élet a jurtában.

Andalúz kanca csikajával

Előzmény itt.

Lovaglás az Alpokalján, Őrségben andalúz lovakon, ezt már otthon elterveztük. Akár be is vallhatom, az egész kirándulás erre volt felépítve. 
Laci a vendéglátónk igyekezett lebeszélni minket de ha akarjuk elkísér. Nagyon nem fűlt a foga hozzá. Amíg el nem indultunk, nem értettük miért hirdeti a neten, ha nem szívesen vállalja.

Annak ellenére, hogy andalúz lovakból volt hatalmas a kínálat, László két kisbérit választott nekünk, pedig nagyon készültem azokra a fotókra, ahol ragyogó fehér sörényű, büszke ló tetején parádézok. Ő magának persze andalúzt nyergelt. Ennek a lónak volt egy vidám kis csikaja, aki nem tágított az anyja mellől. Laci magyarázta, hogy a kiscsikós kanca lovaglásához nagyobb tudás szükségeltetik. Kifordultunk a kapun és egyből  fény derült Laci húzódozására. 

Őrség, egy napos kőrtúra.

Kupon! Szinte fillérekért az Őrségbe három napra! És andalúz lovakon lehet lovagolni. Mily meglepő, párom egyből nem húzta az orrát, hogy messze van.

Csütörtökön késő délután indultunk, gyorsan alkonyodott. M 70-esről mellékútra fordulva kimondottan jó minőségű aszfalton gurultunk, hirtelen satufék és közvetlenül előttünk a bokrok közül kivágódva, már ugrotta is át az út melletti árkot egy hatalmas agancsos, nyomában négy ünővel. Az autó előtt megzavarodtak, aztán rendezték soraikat és emelt fővel kecsesen, könnyed léptekkel átvonultak előttünk az országúton. Megbabonázva néztük őket.

Vaksötétben értünk Kercaszomorra, a farmon semmi világítás, Lászlót a tulajt bukdácsolva követtük a sötétben a házhoz.

Vasadon két fecske csinált nyarat

Tavasszal, mikor már a nap felmelegítette a levegőt, Erika a lovakat éjszakára is kint hagyta a karámban. Vége lett az unalmas almozásnak. Kitakarította az istállót, kipucolta az itatót, az ajtó alsó részét három hónapra bezárta. Csend borult a boxokra.
Először a pókok találták meg a nyugis zugot. A sarkokat leosztották maguk között és várták a tavaszi legyek rezdüléseit. Ezekre a legyekre mások is szemet vetettek.

Újra itthon

Az új szerzemény Vasadon. Nagyon tuti!

Újra itthon vagyunk, a hétvége kicsalt minket a lovardába és természetesen Erikának látnia kell azt a több száz fotót, amit készítettünk a Hargitán.

Zsebre raktuk a képektől dagadó pendrive-ot, amíg én lovagolok, párom az eresz alatt mutogatja, meséli a képek történetét.

Hazafelé a Hargitáról, Székelyudvarhely

Székelyudvarhelyen a buszpályaudvar mellett :-)

Letelt a szabi, sajnos vége a lovastúrának. Az augusztus huszadikai hosszú hétvége sok Magyarországon élő székelyt csalt haza rokonlátogatásra, előre figyelmeztettek, hazafelé a buszjegyet korábban vegyük meg.

 Honorvillában Ági segített nekünk és jól tettük, még a beállított pótbusz sem tudott mindenkit hazavinni. Mi zsebünkben a bilétával, nyugodtan vágtunk neki a városnak.

Az erdélyi túra ötödik napja Vadaspark

Első és második nap itt.
Harmadik nap itt.
Negyedik nap itt.

Utolsó nap Ivóban, András délutánra hirdette meg a vadasparki lovastúrát, kettőkor találkozó a lovardában.
Immár ötödik napja minden reggel felfaljuk a kikészített áfonya és szederlekvárt.
Remek, akkor a délelőttöt használjuk arra, hogy a pár kilométerre lévő Zetelakán kifürkésszük a lekvárok árát, típusát, majd utolsó nap Székelyudvarhelyen bevásárolunk belőlük.

Az erdélyi túra negyedik napja (Lovas Nemzet XIX. évfolyam 11-12. szám)

Ő már elmúlt egy éves!

Első és második nap itt.
Harmadik nap itt.

- Szia Kinga! Mit tudsz? Merre lesz a mai túra?
- A Madarasi Hargitára.

Párom két napja folyamatosan nyaggatta Andrást, menjünk fel lóháton a Madarasi Hargitára. András egy darabig ellenállt. A jó út aszfaltozott és tele van autóval, az erdei út elhanyagolt, nem lehet végig menni rajta. Végül beadta a derekát:
- jó, menjünk, kitalálunk valami kompromisszumot.

Az erdélyi túra harmadik napja (Lovas Nemzet XIX. évfolyam 11. szám)

Első és második nap itt!

- Jó reggelt! Itt a kávéd!
- Igen...  -.Atya ég!...A derekam!...Nem mozdul!...Sőt a lábam sem! Teljes izomláz.

A bitang életbe! A kezem volt az egyetlen mozdítható testrészem.
Pár perc bejáratás után lemásztam az ágyról, hogy kijussak a fürdőszobába. Elfelejtettem az előző napi felfedezést, miszerint a tus fordítva van rákötve a vízvezetékre, a hideg víz alól késve ugrottam ki.

Az erdélyi túra első és második napja (Lovas Nemzet XIX.évfolyam 10. szám)

Itthon vagyunk! Túléltük! Én is!!!! Csoda volt, már csak az is, hogy végig csináltam. Minden fölösleges szó nélkül álljon itt a nyarunk első két napja szövegben képekben: 

Elindult a visszaszámlálás...

Gyakorlatilag önellátók lettünk. Jövünk megyünk a hétvégeken, ha Erikáék elutaznak, nyitjuk zárjuk a tanya kapuját. Milli és Remény a megszokott páros alattunk, velük járjuk a Vasadi határt.
Learatták a kalászosokat, kitágult a tér. Nem úton csatangolunk, hanem a tarlón keresztül ügetve új helyeket fedezünk fel. Nyomorult pockok nehezebben bújnak el, ráadásul a száradó kőrbálák tetejét elfoglalták a rájuk vadászó ölyvek. A két ló is érzi a teret, megrészegülve a hatalmas távolságoktól pillanatok alatt felgyorsulnak. Azért odafigyelnek az egérzörgésre is.

Bárhol nyaltuk a falat, sós volt (www.origo.hu)

Turisták már azelőtt sem tehették be a lábukat az aknaszlatinai sóbánya tárnáiba, hogy idén márciusban bezárásra ítélték azt a fenyegető ökológiai katasztrófa miatt. Amikor néhány éve Kárpátalján jártunk, túravezetőnk mégis megtalálta azt a bányavezetőt, aki az előre kialkudott összegért a műszak után lecsempészett minket a bánya mélyére.

Újra a terepen és Milli

Erikáék holnap indítják az első nyári lovastábort, kicsit nagy a felfordulás, senki semmire nem ért rá.
Reggel kimentünk lemozgatni a lovakat. Millin és Reményen is ültem már, mindkettőt megtanultam irányítani, de terepen még senki nem próbálta őket. Zsákbamacska volt mindkét kanca.

Ballagások ide - oda

 Csak kapkodom a fejem. Kicsit nem figyelünk oda, kimarad egy hétvége és Vasadon megint hatalmas a változás. Zeusz hátára útibatyut kötöttek, Miskolcra költözött, ott tiszta lappal új életet kezdhet. Rajta ültem először, ő dobott le először, biztosan megőrzöm emlékeimben.

Isten hozott Vili!

Erika telefonált, új póni érkezett a szomszéd lovastanyáról! Szombaton délre beszéltük meg az órát, addigra Vili a póni már belakta a lovardát. Kicsit még félős, ugrásra készen közelített a száraz kenyérhez, finomkodó szaglászás után fogadta csak el. Vékonyka, gyerekek lovagolják, indul a hizlalása. Bohém hosszú sörénye van, imád hemperegni a földön. Viccesen mozgatja a száját, rágás közben.

Friss hírek a lovardából

Régen voltunk, sok a változás Vasadon. Első szomorú hír, Bertalan, a német juhász kutya elment. Kullancs áldozata lett, egy nap alatt földre terítette a betegség. Sírja a kiskert csöndes sarkában fekszik.

Bobpálya, börtön, borospince /www.origo.hu/

Közeledett a születésnapom és a pünkösdi hosszú hétvége. A párom két nappal korábban szólt, hogy meglepi hétvége következik, úgyhogy csomagoljak, a bőröndben legyen fürdőruha és bringás cucc.

Tavaszi hadgyakorlat

Múltkori tereplovaglásunkkor rá kellett ébrednünk, hogy Carlos nem viseli el Babilont maga körül, Babilon viszont nem hajlandó utolsóként poroszkálni az úton, harcol, hogy élre állhasson. Ez állítólag probléma, a két lónak össze kell szoknia.

A kék virágcserepes Sidi Bou Saide

Előzmény itt.

Korán reggel indult a busz Sousse-ból, rossz helyet választottunk, a nap a szemünkbe sütött. Az út mentén az olajfák végtelen ültetvényei. Víz közelében sűrűbben, víztől távolodva ritkábban ültetve, hogy legyen hely a fa gyökerének minél nagyobb területről begyűjteni az éltető nedvességet.

Sidi Bou Said-ba tartottunk, Tunézia Szentendréje felé.

A város a nevét Abu Said Baji-ról kapta (1156-1231), aki az 1207-es mekkai zarándoklata után itt letelepülve hirdette a tanait.

Erdei varrógép

Babilon

Túl vagyok két olyan lovasórán, aminek a következménye, hogy elment a kedvem a lovaglástól.
Elsőként Carlos nézett hülyének. Ha jobbra akartam menni, balra fordult. Ha balra jeleztem jobbra vette az irányt. És ezt egy órán keresztül bírta. A lovaglás szépségét elfelejthettem, 60 percen keresztül küzdöttem a lóval. Óra végén lecsúsztam a hátáról, szívesen beolvastam volna neki, de a szemembe röhögött.

Lányom vs arabok

Öt óra késéssel szálltunk be a gépbe. Éhesek és dühösek voltunk. A teljes személyzet arab volt, köztük az egyetlen férfi légi utaskísérő Ali.

" Dróton gyün a petró! "

Itt a tavasz! A bekötő út mellett kizöldelt a szántó, odavonzva őzeket, nyuszikat. A fácánkakasok szerelmesen követik kiválasztottukat, kis odafigyeléssel begyűjthettük volna a vasárnapi ebédre valót.
A bekötő út még egy meglepetést tartogatott,  egyik oldalán nagyfeszültségű oszlopokat állítottak fel. A 4-esről a forduló hatalmas kátyúit betömték, az utat egyenesre boronálták, kétszer sikerült hármasba is felkapcsolni a lovardáig. Pár hét és Európa viharos sebességgel beköszönt a tanyavilágba.

Zeusz középiskolás lett

Végre! Hó kipipálva, eső csapja elzárva, vasárnap van és a nap engedi láttatni magát. Bekevertem a gyorssütit, belereszeltem a még megmaradt mikulás törmelékeket és a kamrában fellelt megdézsmált csoki maradványokat. Pikk pakk kisült. Kobak, csizma, kesztyű, süti repült a csomagtartóba, kutyánk megveszve az örömtől pattogott a térdemen, indulás Vasadra.

Kínlódás

Hetek óta szenved az időjárás. Hétköznap ragyogó az idő, elhiteti, hogy a hétvégére sem lesz köcsög, aztán szombaton reggel beüt a menykő. Választási lehetőséget csak annyit ad, hogy vagy eső, vagy hó hullik odafentről.
Se Vasadra, se máshova nem lehet eljutni. Kínomban sütök. És nő a fenekem. Ki fog tudni feldobni a lóra, ha nem tavaszodik ki sürgősen?
Tessék itt van amit kreáltam. Facebookon találtam rá, kifogás nem lehetett, minden volt a spájzban hozzá. Bakker! Tök jól sikerült, az étvágyam pedig rendben van. Ennyit a mai hétvégéről.

BUÉK Vasadon

Január van és az idő megengedte, hogy egy hónapos kényszerszünet után végre a lovardában köszöntsük a borongós vasárnapot. Rövid a nappali világosság, ebből még lejön az az idő, míg a jeges síkos pálya felenged. István bedurrantott a melegedő kiskályhájába, a tetejét megpakolta téglával, hogy tovább tartsa a meleget. A lovak komoly bundát növesztettek, jó volt beletúrni a sűrű meleg szőrméjükbe.

Bécs adventi bögréi

Hideg volt és sötét. Reggel fél hat, mínusz 6 fok, a Felvonulási tér és a Hősök tere tömve volt busszal. Gyűlt a nép a hét órás induláshoz.

Két héttel előbb foglaltuk le a jegyeket a bécsi adventre az Euro Travelnél. Az "egyéb" bejegyzésekbe beírtam, hogy oda kérem a helyünket, ahol a busz ablakkerete nem töri meg mellettem a kilátást. Párom is, az irodai asszisztens is megmosolyogtak. Valahol valaki mégis komolyan vette a kérésemet, a válasz-Emailben az első sorba jelölték meg a helyünket. Teljes panoráma! És én külön köszönöm!

Amikor más üli meg a lovat.

Kalocsáról menekültünk, egy rosszul sikerült wellness hétvége vasárnapját próbáltuk pozitív élménnyé varázsolni.
Nálunk a kaja sosem elég, mindíg képesek vagyunk enni. Így történt, hogy Solt mellett az 51-es út egyik leágazásánál rögtön észrevettünk egy fára szögezett fatáblát. Révbérpusztai csárda.

Titánok harca

Zeusszal gondok vannak. Engedetlen, külön utakon jár. Bakol, ijesztgeti az aprónépet, egyre többször van rá panasz, nem lehet rajta végiglovagolni a tanórát.
Carlos dolgozik helyette a kifulladásig, Zeusz élvezi a semmittevést. Többször le kellett mondani miatta órát, Erika morgott, de nem volt ideje foglalkozni Zeusz lelkével, nemsokára kezdődnek a vizsgái. Megy a ló a levesbe, kínlódjon vele más, nem lehet használni oktatásra.

Babilon a gömb ló.

Huncut, Babilon társa

Hetek óta tart a készülődés. Jön Babilon. István méricskél, fúr farag, nemsokára itt lesz Babilon. A szél susogja, simítja a fűszálakat egyirányba: itt fog lépdelni Babilon. Az akácok finoman rázzák le leveleiket a karámban, erre a puha avarra fog délutánonként lepihenni Babilon. Elkészült az új box az istállóban, apró ablaka az erdőre néz, illatos selymes zizegő szalma várja Babilont.

Kerítés túloldalán kezdődik a szabadság.

Indián nyár! 26 fokkal! Tegnap kint voltunk a lovardában. Erika szerint nem jól vágtatok, huppogok a nyeregben. Zeuszra feltette a voltizs hevedert. Itt nincs kengyel, a kapaszkodóval vagyok kénytelen minél közelebb húzni magamat a hevederhez. Ragyogóan ment a vágta, főleg a combomon éreztem. Erika hosszabbra engedte a futószárat, hogy a kőr nagy legyen, ne a centrifugális erő ellen kelljen harcolnom. Huh, nagyon jó volt! Élveztem, hogy tudtam hajtani előre a lovat, nem állt le.

Öszi patakopogás

Megérkezett az ősz. A lovardához vezető út szélén lengedező bokrok, melyek tavasszal illatos virágokkal pompáztak, mostanra az útra hajló termésekkel, bogyókkal terhesen bólogatnak. Az akác, utolsóként rügyezett, most elsőként színezi a lombját, kis szellőre pörögnek az útszéli porba sárga levelei. A nap ráült a fák tetejére, élvezte ahogy az apró felhők sorban elhaladva bókolnak előtte.
Minden adott volt, hogy egy kellemes órát töltsünk el Vasadon. A csoda gondolta, hogy kínlódással teli délután előtt állunk.

Vár a sziklában - szikla a várban Predjama

Képeket már láttunk róla, interneten pár hirdetésben szerepelt, legfőbb erénye mégis az volt, hogy útba esett. Bejáratnál meglepő figyelmesség, kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű várkalauzt. Magyartalan volt, a történelmünket rosszul átfordító, de mégis csak ez a kis füzet volt amire tudtunk támaszkodni.
A belépőjegyet már megváltottuk a cseppkőbarlangnál, így olcsóbb volt.

Ahol a ló terem, Lipica

Újdonsült lovasnebulóként kötelességemnek éreztem, hogy, betérjünk Lipicára, megcsodálni a Lipicai lovakat. A szlovéniai, már megszokott jó út és folyamatos jelzőtáblák irányítása mellett értük el a lovasközpontot.