2012. augusztus 22., szerda

Kishajó az Adrián


A hajó fél tízkor indult Umagból. Indulás előtt öt perccel értünk a kikötőbe, az árnyékos ülőhelyek már mind elfogytak, letelepedtünk a hajóhíd mellé. Egész napos hajókázást ígértek, városlátogatásokkal tarkítva, délben halas ebéddel.
Szikrázó napsütésben, kellemes tengeri széllel, izgatott gyerekekkel a fedélzeten, normális színű bőrrel kifutottunk a tengerre.





A kapitány nem hasonlított vén tengeri medvére, elegánsan csíkos inggalléros pólóban feszített a fiával a hajóhídon.

Part mellett haladtunk délnek, apró szigeteket kerülgetve Rovinj felé. A kapitány inkább támaszkodott a radarra, mint a szemére, mikor az útvonal közelített a parthoz és a tengerben fekvő sziklákat kerülgette..
Indulás után rögtön kínálták a grappát, hozzá apró pirított kifli karikákat fűszerezett paradicsommal.

Rovinj
Rovinjban volt az első kikötés és másfél óra fakultatív program. Szűk apró, köves utcákon kapaszkodtunk fel Szent Eufémia barokk stílusú templomához. Szegény Eufémia története igazán szomorú, mégis az ő mártírhalála mentett meg minket a hőgutától. A negyven fokos melegben megtett kaptató után, belépve az emlékére emelt templom kapuján, csöndes hálát rebegve, lerogytunk hűsölni.



"futottak még" kategória


Templomszemle után lecsattogtunk a piacra. Minden kapualj egy aprócska ajándékboltot rejtett magában. A dohos apró lakásokban valószínűleg a ruha szárítása megoldhatatlan, keresztbe kasul az utcák felett kifeszítve a szárítókötél, tele vidám színes repkedő ruhákkal.
Sajnos a halpiac gyakorlatilag már üres volt,a zöldségpiacon a szőlőt kínálták erősen, horror áron.




Kihajóztunk és elindultunk a következő állomásra, a Limski csatornába. A csatorna végén egy barlang bejárata tátongott a hegyoldalban, valaha a csatornába menekülő kalózok rejteke volt.
Megkezdődött az ebéd, Hárman kihordták a tányérokat, rajtuk a frissen sütött hallal, salátákkal, kenyérrel, hűsítő fröccsel. A kapitány a hajót lassú járatra kapcsolta, gyanítom, pár halszálka régebben már torokra szaladhatott az erős hullámzásban.

Jut is marad is

Nos, a hal illata gyorsan szétterjedt a levegőben, odavonzva a környék összes sirályát. Hangosan követelőztek, ügyesen, gyorsan mozogtak, kezemből úgy csípték ki a falatot, hogy az ujjamhoz sem értek.
Porec volt a következő megálló. Itt már az utasok fele egyenesen a strandra menekült, mi fürdőruha hiányában bemerészkedtünk a városba. Az árnyékos oldalon végig osonva a főutcán, találtunk egy velencei időkből származó tornyot, tetején kávézóval. Itt nekünk is elfogyott a szusz, a panorámában gyönyörködve, hűs koktéllal múlattuk az időt.

A visszaút innen már csöndes volt. A hajón a gyerekek egyik fele aludt, a másik fele csöndes sírással küszködte magát álomba. A németek a sokadik üres söröskorsójuk mellett könyököltek bágyadtan, tompán.

Fél hétre visszaért a hajó Umagba. Kicsit még csavarogtuk a városban, majd hazaporoszkáltunk az ablakból nézni a naplementét. Ő méltósága, minden este rekord méretűre dagadva komótosan süllyedt a tenger mélyére.
Reggelre a hűsítő bőrkrémem elfogyott.

Umag krónikája
Tudtad-e?    A Velenceiek, amikor egy várost elfoglaltak, fontosnak tartották, ennek módját megörökíteni. Adria partjainál, városkapun, óratornyon, ha látsz kőből készült domborművet, amin egy oroszlán az egyik mellső mancsát könyvre helyezi, ott kiolvashatod a város bevételének módját. Ha a könyv az oroszlán mancsa alatt csukott, ott harccal vették be a várost. Ha a könyv nyitott, ott a városlakók harc nélkül adták át a városkulcsot a velenceieknek. Porec és Umag egyszerű halászai nagy valószínűséggel nem voltak harcos természetűek.

Porec bevétele



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése