A hajó fél tízkor indult Umagból. Indulás előtt öt perccel
értünk a kikötőbe, az árnyékos ülőhelyek már mind elfogytak, letelepedtünk a
hajóhíd mellé. Egész napos hajókázást ígértek, városlátogatásokkal
tarkítva, délben halas ebéddel.
Szikrázó napsütésben, kellemes tengeri széllel, izgatott gyerekekkel a fedélzeten, normális színű bőrrel kifutottunk a tengerre.
Szikrázó napsütésben, kellemes tengeri széllel, izgatott gyerekekkel a fedélzeten, normális színű bőrrel kifutottunk a tengerre.
A kapitány nem hasonlított vén tengeri medvére, elegánsan csíkos inggalléros pólóban feszített a fiával a hajóhídon.
Part mellett haladtunk délnek, apró szigeteket kerülgetve Rovinj felé. A kapitány inkább támaszkodott a radarra, mint a szemére, mikor az
útvonal közelített a parthoz és a tengerben fekvő sziklákat kerülgette..
Indulás után rögtön kínálták a grappát, hozzá apró pirított
kifli karikákat fűszerezett paradicsommal.Rovinj |
"futottak még" kategória |
Templomszemle után lecsattogtunk a piacra. Minden kapualj
egy aprócska ajándékboltot rejtett magában. A dohos apró lakásokban valószínűleg a ruha szárítása megoldhatatlan, keresztbe kasul az utcák felett kifeszítve a szárítókötél, tele vidám színes repkedő ruhákkal.
Sajnos a halpiac gyakorlatilag már üres volt,a zöldségpiacon a szőlőt kínálták erősen, horror áron.
Sajnos a halpiac gyakorlatilag már üres volt,a zöldségpiacon a szőlőt kínálták erősen, horror áron.
Kihajóztunk és elindultunk a következő állomásra, a Limski csatornába. A csatorna végén egy barlang bejárata tátongott a hegyoldalban, valaha a csatornába menekülő kalózok rejteke volt.
Megkezdődött az ebéd, Hárman kihordták a tányérokat, rajtuk
a frissen sütött hallal, salátákkal, kenyérrel, hűsítő fröccsel. A kapitány a
hajót lassú járatra kapcsolta, gyanítom, pár halszálka régebben már torokra
szaladhatott az erős hullámzásban.
Jut is marad is
|
Nos, a hal illata gyorsan szétterjedt a levegőben, odavonzva a környék összes sirályát. Hangosan követelőztek, ügyesen, gyorsan mozogtak, kezemből úgy csípték ki a falatot, hogy az ujjamhoz sem értek.
Porec volt a következő megálló. Itt már az utasok fele egyenesen
a strandra menekült, mi fürdőruha hiányában bemerészkedtünk a városba.
Az árnyékos oldalon végig osonva a főutcán, találtunk egy velencei időkből származó tornyot, tetején kávézóval. Itt nekünk
is elfogyott a szusz, a panorámában gyönyörködve, hűs koktéllal múlattuk az
időt.
A visszaút innen már csöndes volt. A hajón a gyerekek egyik
fele aludt, a másik fele csöndes sírással küszködte magát álomba. A németek a
sokadik üres söröskorsójuk mellett könyököltek bágyadtan, tompán.
Fél hétre visszaért a hajó Umagba. Kicsit még csavarogtuk a
városban, majd hazaporoszkáltunk az ablakból nézni a naplementét. Ő méltósága, minden este rekord méretűre dagadva komótosan süllyedt a tenger mélyére.
Reggelre a hűsítő bőrkrémem elfogyott.
Reggelre a hűsítő bőrkrémem elfogyott.
Umag krónikája
|
Tudtad-e? A Velenceiek, amikor egy várost elfoglaltak,
fontosnak tartották, ennek módját megörökíteni. Adria partjainál, városkapun, óratornyon, ha
látsz kőből készült domborművet, amin egy oroszlán az egyik mellső mancsát
könyvre helyezi, ott kiolvashatod a város bevételének módját. Ha a könyv az
oroszlán mancsa alatt csukott, ott harccal vették be a várost. Ha a könyv
nyitott, ott a városlakók harc nélkül adták át a városkulcsot a velenceieknek. Porec és
Umag egyszerű halászai nagy valószínűséggel nem voltak harcos természetűek.
Porec bevétele |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése