2012. augusztus 12., vasárnap

Prága, sör, U-fleku!

Prága és a sör elválaszthatatlan. Akár csak egy rövid hétvégére látogatod meg a Cseh fővárost, az estét nem zárhatod söröző nélkül. Erre számtalan lehetőséget kínál a belváros. Minden ház földszintje söröző, kávézó, vagy étterem. Jó időben kapualj nem létezik legalább két asztal nélkül, ami mellett ott ülnek a bennszülöttek, kezükben egy-egy korsó jó sörrel. A látnivaló percről percre változik, túristák hada hömpölyög fel s alá az utcákon.

Egész napos városnéző programunk végén lábainkat mi is sörözőben szerettük volna megpihentetni. Utolsó prágai túránk 1977-ben volt, amikor is bohém tinédzserként véletlenül tévedtünk be az U Fleku-ba. A remek emlék megmaradt, hát döntésünk egyértelmű volt, most sem hagyjuk ki.

Belvárostól kissé távolabb Kremencova 11-ben hatalmas óra hirdeti a falon a sörözőt. Kis ácsorgás után rögtön lett helyünk. Az egyik pincér az asztalon az alátét papírokat tisztára cserélte és mire elfoglaltuk volna a helyünket, a másik pincér már ott is termett, vállán egy malomkerék méretű tálcával. Szinte a mi huppanásunkkal egy időben csapta elénk az indító korsó barna sört. Mellékelte a kis fehér cetlit, amin a két vonás jelezte a fogyasztott korsók számát. Nem kötelező a vacsora rendelés, de nem érdemes kihagyni. Az étlap több nyelvű, ragacsos, sűrűn forgatott. Megrendeltük a kihagyhatatlan sült disznóhúst knédlivel és a sült csülköt párolt káposztával.

U-fleku barna söre

A sör mellett a becherovkát kínálják erősen. Érdemes elfogadni, ha vacsorázunk, mert a gyomrot rendben tartja a vacsora végéig.

A közönség nagyobb részben túristákból áll. Míg ott időztünk, megjelent az udvarias csöndes  japán család, nyakukban az elengedhetetlen fél méteres objektívvel. Letelepedtek az orosz túristák nagy csapatban sok gyerekkel. Olaszok színesen vidáman, angol fiatalok nagy hanggal ami csak fokozódott a sör fogyasztás és az idő haladtával. A magyarok kis csoportokban, szerényebb pénztárcával.


A hangulatot egy öreg harmonikás fokozta. Szünet nélkül ontotta a slágereket. Nem volt neki gond, ki rendel tőle, ugyanazzal a lendülettel játszotta a Kalinkát az oroszoknak, mint a mellettünk könyökölő magyar házaspárnak az „az a szép az a szép” kezdetű nótát. Az angol fiatal csapat egy Beatles dalra körül táncolta, mire ő teátrális mozdulatokkal mutogatott lapos zsebeire.

A knédlis csoda

A vacsora remek volt és sok. Az első korsó sört követte a második és a sokadik. Az esténket vidám hangulatban töltöttük, még fáradt lábunk is lelkesen követte a harmonika ritmusát.

Az árak elfogadhatóak és azt kapod érte, amit vársz. A mosdók tiszták, folyamatosan takarítottak. Régóta gyűjtöm a söralátéteket és távozáskor kellemes meglepetéskén ért, hogy a recepción kaptam rá emlékpecsétet.

A következő estén is visszatértünk az U Fleku-ba, de az már egy másik történet eleje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése