2012. szeptember 1., szombat

Búvárkodtam Siparban



Zavudrija mellett találtunk finom homokos strandot az Adrián. Mellette nyúlt a tengerbe egy kb 200 - 300 négyszögölnyi földnyelv, ami dagálykor szigetté változott.
Besétálva ókori falak bástyák maradványain tapodtunk. A sziget végét, ahol már csak különálló sziklák álltak ki a tengerből, a nudisták látogatták szívesen. Érdeklődve mászkáltunk a falakon.
Egy rég letűnt ókori római város, Sipar köveit, koptattuk.




 "Az õsi Sipar romjai Sipar Umagtól 4 km-re északra Savudrija felé található. A romváros, pontosabban a ma már csak néhány épületrommal tarkított (fél)sziget hosszú és keserves történelemmel rendelkezik. Sipar város már a római uralom idején is létezett. Az õsi városban egy nagy kastély volt, amely évszázadokon át védelmezte a várost a külsõ támadásoktól.

Az õsi Sipar romjai
Ennyi maradt Sipar városából

A bradiszeizmikus földmozgások következtében Sipar elkezdett belesüllyedni a tengerbe, 876-ban pedig elfoglalták és lerombolták a várost a kalózok.
Az egykoron fényes város rommaradványai ma egy félszigeten és körülötte a tenger alatt található. Ha figyelmesen sétálunk a félsziget körül, felfedezhetjük még az egykori bástyák, kikötõk és épületek maradványait."





Másnap reggel, a soroksári Decatlonban vásárolt 500 Ft-os búvárszettünkkel felszerelkezve visszatértünk és beúsztunk felfedezni a tengeralatti romokat.
A sziget körül  a víz alatt kőoszlopok hevertek szanaszét. Az alacsony vízállás miatt nem mindegyik falmaradvány fölött tudtunk elúszni, kerülgetve őket, egy romvárosban jártunk. A kövek mohával védettek, körülöttük a ringatózó élővilág. Fantáziánk meglódult. Kézzel lábbal lelkendezve jeleztük egymásnak az új feltáruló csodákat.



Párom a faunát többre értékelte, izgatottan kutatta az aznapi vacsora alapanyagát. Megpiszkálta a tenyérnyi tarisznyarákot, ami a menekülés helyett a támadást választotta, üldözőből üldözött lett. Megkergette a halrajokat,  kagylók ijedezve csukogatták héjaikat lába alatt. A tengeri uborka a vízben gusztustalan gnóm henger, párom tenyerében a levegőn töredék méretére visszaeső tehetetlen maszlag lett.

Nem voltunk egyedül, néhány vízből kikandikáló hátat láttunk a sziget körül, kagylókat gyűjtögettek vacsorára.
A délelőttöt búvárkodással, a délutánt napozással töltöttük. A strandon a víz apálykor annyira visszavonult, hogy a homok kikukucskált a tengerből, mintegy pár négyzetméteres szigetet alkotva. Gyerekek hada lepte el, homokvárakat csatornákat építve. Mellettük a pár cm-es vízben felnőttek dagonyáztak. Elnyúltam, élvezve hogy a víz a hajamat lebegteti.

"Rombo" mint hal



Este kész tervekkel és üres hassal ültünk be vacsorázni. Délben még a tengerparton megszemléltük, hogyan lesz a "rombo" -ból gyors kezek alatt vacsora alapanyag. Megrendeltük és nem csalódtunk. A halas tálunkon viszont láttunk még pár, a délelőtti búvárkodásunkkor megismert állatot. A mártást kagylóhéjban tálalták, friss szezonális salátát és fehér bort kínáltak hozzá.
"Rombo" mint a vacsoránk







 Aznap az éjszakai tengerparti sétánk rövid volt. Leellenőriztük a mólón a vízszint magasságát, a hirdetőtáblán elolvastuk a másnapra ígért apály-dagály adatokat.
Az út mentén egy bokorról még begyűjtöttem az elkövetkezendő öt év krumplifőzelékéhez nélkülözhetetlen babérleveleket, majd hazasétáltunk és gyorsan álomba szenderedtünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése