Indi és az ő vágtája.

A lovasiskolában folyik a nyári lovastábor. Carlos és Zeusz mellé becsatlakozott kisegítőnek Indi. Indi egy fehér ló apró fekete pöttyökkel, hosszú lobogó sörénnyel és farokkal. Zeusz kapta meg társnak. Rögtön egymásra találtak, Zeusz jóindulatúan kísérgeti, harapdálja a nyakát, osztozik vele mindenben, kivétel az alma és a sárgarépa. Ennek még látható a nyoma Indi oldalán.

Indi és Zeusz

Odáig jutottam a tanulmányaimban, hogy Erika eldöntötte, itt az ideje a vágtának, következő héten kezdem. De nem ám vele, mert Ő szabin lesz, hanem barátnőjével Brigivel, Indi gazdájával.

Indit már ismertem, de még sosem ültem rajta, Brigiről pedig csak hallottam, de sosem találkoztunk. Úgy indultunk ki pénteken a lovardába, hogy nem tudtuk kit, mit fogunk kint találni.

Brigi ugyanolyan közvetlen, mint Erika. Mivel egy közúti baleset miatt egy órát késtünk, úgy határoztunk, hogy lányommal egyszerre lovagoljuk le az órát. Ö kapta Indit, én Carlost.

Brigi más apró berögzült hibáimat tárta fel, mint amikről Erika próbál leszoktatni, lányom is túl van a futószáras korszakán, most kezdi a harcot az osztályban. Megértem a küzdelmét, mert egy hónappal ezelőtt én is pont ugyanúgy küzdöttem Carlos kegyeiért, hogy legalább egyetlen lépést tegyen az irányításom alatt. Viszont Ő látványosan gyorsabban halad a tanulásban, mint én.

Az óra utolsó részében lovat cseréltünk, Indire rákerült a voltizs heveder, a hevederre pedig én.

Brigi szóban összegezte, hogy mi fog történni a vágta előtt, alatt és után. Megkaptam az instrukciókat, Indi futószárra került, megkapaszkodtam és indultunk. Vagyis csak indultunk volna, mer Indi nem akart beugrani vágtába. Viszont az ügetését olyan sebességre fokozta, hogy egy idő után már nem tudtam ellenállni a centrifugális erőnek és a hevederrel együtt kifordultam a ló külső oldalára, majd lecsúsztam a szivacsról. Visszamásztam és most már alapban befelé dőlve újból nekimentünk a feladatnak.

És igen! Beugrott! És vágtattam!!!! Két kőrt vágtattam és fantasztikus érzés volt! Sőt, az egyik kezemmel rögtön el mertem engedni a kapaszkodót. Indit abban a pillanatban a szívembe zártam. Csoda érzés volt a sebesség és az előttem röpködő hosszú lósörény. A mellemet szétveti a büszkeség, megint túl vagyok egy akadályon.

Az óra végére előkerült Brigi 2 éves kislánya Laura is és jelentkezett egy kis lovaglásra. Teljesen meztelenül, de kobakkal a fején, hóna alatt a fejjel lefelé himbálódzó macskával komolyan vonult be a lovardába. Minden félelem nélkül forgolódott a ló hátán, mintha a talajon mutatna be gyakorlatot. Nos igen, ez nekem már örökre kimarad.

Jövő héten vasárnap folytatom!