Vasadon az a legmegnyugtatóbb, hogy képtelenség úgy kimenni a lovardába, hogy ugyanaz az állapot fogadjon, mint egy héttel ezelőtt.
Most éppen két új ló legelt a karámban.
Ahhoz képest, hogy Erika az összes szentre megesküdött tavasszal, hogy Csenge után ide kanca be nem teszi a lábát, most kettő állt velem szemben.
Egyik a másfél éves Panna, Virág szerzeménye. Még éretlen vidám ugri-bugri csikó, farka egy csutak.
Másik Barka, ő egy igazi szilvásváradi full extrás papírokkal rendelkező lipicai. Belőle, Erika akar fogatos lovat nevelni. A lipicai kirándulásunk óta ez a fajta a szívem csücskében van.
Ja, igen. El is felejtettem, közben István a tanya bejáratát is átrakta hátra az erdőhöz. Sajnos erről mi nem értesültünk, elől ráztuk a kiskaput.
Eredetileg gombászni indultunk, csak az összegyűlt szárazkenyeret jöttünk beadni.
A két új ló érzékelte az izgalmat, ami a többi lóból áradt megjelenésemre. Nem tudták, hogy miért, de óvatosan beálltak a sorba. Panna finomkodva fogadta a karéj kenyeret, Barka nem szórakozott, bátran ráharapott.
Most már jóban vagyunk, teljes a bizalom, Panna nyakát megvakartam, nem tudtam, hogy a villanypásztor be van kapcsolva. Lehet, hogy Panna soha többé nem kér a szárazkenyeremből, a jobb karom még egy fél óráig bizsergett.
Hetek óta, sőt egész nyáron esett, elkéstünk. A gombák leértek. Két kosárnyi egészséges őzlábat találtunk.
Visszafelé a bekötőúton Erikába akadtunk, aki a kocsiban ülve vigyázott egy bála szénát. Leesett a kamion platójáról, most várja a felmentő sereget. István érkezett a szomszéd utánfutójával. Felgurítottuk, aztán irány haza.
Vacsora rántottgomba volt majonézzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése