Rab szigetén Lopárt mondják a szuper homokos strandok hazájának. Hát ez nem igaz! Kamporban széles lapos homokos plázs, mellette ingyenes parkoló. Pár méterre tábla hirdeti, féláron egész napra hajóbérlés. OK, kérünk egyet.
- Jaj az nem úgy megy! Elfogyott, másnap reggel tízkor vihetjük, most még válogathatunk a két különböző hajó fajtából.
- A kabinosat kérjük.- Leraktuk az előleget.
Már csak az igazolást mutassuk a vízijártasságiról.
- A mindenit! Hogy pont azt az egy iratot felejtettük otthon!
- Évek óta mindenki csak ezt az egy papírt nem hozza. Tehát nincs. Ha a vizirendőr igazoltat, hivatkozzunk rájuk.
Tízkor lent toporogtunk a parton. Apály volt, a hajóhoz felkötözött szoknyában gyalogoltam be. Párom apokalipszisre készült, a hajó orrába talicskányi kaját lapátolt.
A kis rotyó működését öt perc alatt elsajátította, térképen a srác megmutatta, hogy a benzin meddig bírja, azután a viszontlátásra.
Kalifront félszigete erdős turista paradicsom, tengerpartja meredek sziklás, öblökkel erősen csipkézett. A védettebbek már foglaltak voltak, némelyikben luxus vitorlások horgonyoztak.
Sziklákon a sirályok forgatták utánunk a fejüket, talán hozzászoktak a kajamaradékhoz. Kárókatonák mellettünk lebuktak és fogalmunk sem volt, hol jöttek fel.
Találtunk egy érdekes öblöt, lehorgonyoztunk. Na igen. Ezt, hogy lehorgonyzunk, hatalmas mellénnyel jelentettük ki, még a vasmacskát is szét tudtuk nyitni. Aztán dobtuk a horgonyt jobbra, dobtuk balra, de csak nem akadt bele a homokba. Ahogy a szél vonszolt minket ki az öbölből, úgy húzta a csíkot a mélyben a kampó. Valamiben megakadt. Na végre! Körülöttünk néhány hajó tulajdonosának kidülledt szeme kisimult, kiengedték a bennszorult levegőt, visszatért a nyugalom.
Tanulva, a tegnapelőtti esetből, amikor is búvárkodás közben nem vett észre a vitorlás és rám futott, most indulás előtt vettem egy kis piros úszógumit, amit pár méter madzaggal a derekamra kötöttem. Becsusszantam a vízbe.
- Jól látszom messziről?
- Úszógumi nélkül is erősen látszol.
- Nem erre voltam kíváncsi.
Nyugisabb hely révén, más világ volt a tengerfenéken. A tengerisünök álcázásképpen apró kavicsokat hordtak a tüskéikre igazítva, uborkák ringattatták magukat a fenéken. Na és voltak halak! Rengeteg. A sügér több változata keringett csapatban és magányosan. Párom lába belógott a hajó oldaláról, az apróbbja élvezettel csipkedte.
Azt hiszem, kifogtuk a remeterákok szerelmi nászidejét, a tengerfenéken mindenütt csigaházba bújt rákok vonszolták kedvesüket kőrbe-kőrbe különösebb elgondolás nélkül. Ha beleütköztek egy magányos rákba, apró harc után az erősebb húzkodta maga után a kisasszonyt. Lábammal megpiszkáltam, mindkettő beugrott a házába, de győzött a szerelem. Az ifiúr gyorsan kinyúlt és belekapaszkodott választottjába.
A nap folyamán kőrbe jártuk a félszigetet, párom a kis motorral harcolt a hullámokkal. Több öblöt is felfedeztünk, ettünk, napoztunk, búvárkodtunk. Párom félreértelmezi a víz alatti kutakodást, az ő szeme nem a növény és állatvilágra áll rá.
Íme búvárkodásunk eredménye:
Délután hatig volt kimenőnk, a dagály magas, száraz lábbal tudtunk kiszállni a hajóból. A nap végét megkoronáztuk két tál grillezett tintahallal. Az étlapon magyarul is megtaláltuk az ételek nevét.
Tudtad-e?
A világon a legnagyobb ár-apály szintkülönbséget, 21,3 m-t Kanadában, Új-Skóciában a Fundy-öbölben mérték.
Indulás: itt
Rab városában bicegve: itt
Első merülés: itt
Adriai vihar: itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése