Hogy az elején kezdjem, Zeusz betegállománya véget ért, visszaállt a munkába, Carlos mellé. Most már a második alkalom, hogy nem futószáron lovagolok, hanem osztályban tanulok.
Bizony, bizony! Tudom már mi a lovardai kőr, mi a fél lovarda, mi az átváltás és mi az átló. Az utóbbi kettőt néha még keverem. Zeuszon ülve kisebb nagyobb kitérőkkel ezeket egyre biztosabb kézzel megoldom, bár a körökből tudok hullámvonalakat, vagy éles szögeket is produkálni..
Az előre fejben megtervezett fantasztikus íveimet Zeusz sokszor nagyvonalúan egyszerűen lecsapja, és részéről befejezettnek van nyilvánítva a gyakorlat. Ez megakadályozása, a feltétel nélküli engedelmesség az új tananyagom.
Az egész úgy kezdődött, hogy azt gyakoroltam, hogyan tudom Zeuszt arra rávenni, hogy a jobb kantárt húzva, jobb lábbal rásegítve balra oldalazva induljon el, ezzel is szépítve az íveimet. Sajnos a kantár használata még nem annyira kifinomult, hogy Zeusz pontosan értse, mi az elképzelésem. Ő unta meg előbb, eldöntötte, hogy a jobb szár rángatása az ma azt jelenti, hogy ő jobbra megy és elégedjek meg ennyivel.
Visszaléptünk egy könnyebb gyakorlathoz, hogy az irányítást visszavegyem, egy hármas hullámvonal lejárása volt a feladat. A második hullámvonalra fordulásnál nem fordult át az ellenkező irányba, hanem folytatta a kőrt. Visszavezettem a kezdéshez, és újból nekimentünk a feladatnak. Pontosan ott, ahol előzőleg megmakacsolta magát, megint önállósult és elvitt ellenkező irányba. Harmadszorra is nekikezdtünk. Erős kézzel fogtam a kantárt, felkészülve arra, hogy megint hülyének néz. Fordulásnál meghúztam a kantárt, lábammal rásegítettem, de Zeusz most már sportot űzve a kifigurázásomból, újból el akart indulni rossz irányba. Ekkor a pálcával a fenekére csaptam.
Zeusznak ezzel betelt a pohár. Hátra rúgott, majd hátsó lábaira állva felágaskodott, engem alkalmatlannak nyilvánítva a közös munkára, lerázott a hátáról. Szerencsére inkább csúsztam, mint repültem, de a jobb hátsóm így is bánta. A kobak nagyon sokat tompított, most értékeltem először, hogy ez az idétlen gnóm tök a fejemen van.
Erika felült Zeuszra, rávezette a kritikus fordulóra. Ugyanaz kezdődött, de csodák csodája addig addig igazgatta, míg a ló megadta magát és gyönyörűen befejezte a feladatot. Még egy gyors vágtával rendezte a főnök beosztott kapcsolatot, majd visszaültem rá. A lovarda másik végén én is csináltam egy szolid kis hullámvonalat, ezzel az óra véget is ért.
Így történt első bukásom. Zeusz ezek után csak egy szelet száraz kenyeret kapott jutalmul, bár jóízűen elropogtatta azt is.
Hazafelé még vettünk a szomszéd faluban 40 kg meggyet, ami már csücsül a dunsztban, minket kiszorítva a kényelmes fotelünkből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése