2016. augusztus 27., szombat

Felfedeztük Privlakát

Zadar ITT      //       Kornati hajóút ITT
Vir Vörös sziklái  ITT     //     Nin ITT
Sibenik és Szt. Miklós erőd  ITT
Krka Nemzeti Park  ITT


Zadar mellett, Privlakában volt a szállásunk. Privlaka apró halászfalu, hosszú kikötővel, ahol minden este a sétánk során leellenőriztük, befutott-e az összes halászhajó.

Sok mindent nem lehet elmondani a faluról néhány érdekessége mégis akadt.




Sok mólója közül az egyik végén tábla jelezte, hogy ez a pont Dalmácia legnyugatibb pontja, jó időben innen nyolc szigetre is átlátni.
Mellette egy kiálló sziklán a szokásos Szent Miklós kápolna, talán két méter magas.

Dalmáciában nagyon népszerű Szent Miklós, úton útfélen akad emlékhelye. Itt a csokimikulásra hajazó szobor mellett kis műanyagpohár, benne mindig pár kuna. A gyerekek sűrűn ellenőrizték.





Bracera
A nagy kikötőben, ahol az esti sétánk befejeződött, egy emléktábla mondja el, hogy Privlaka lakói eredetileg nem halászok voltak.

A tengernek egy másik kincsét, a homokot bányászták és szállították különböző építkezésekhez széles fahajóikon. A munka kínkeserves volt.

A második világháború után nagy volt a kereslet az ország újjáépítéséhez a homokra. A hetvenkét alkalommal bombázott Zadar városában is ezt a homokot használták, munkát biztosítva Privlaka homokszedőinek a "sabunjari"-knak.



Mivel ma már új anyagok, új technológiák jelentek meg, a tengeri homokra nincs akkora kereslet, Privlaka lakói átálltak a halászatra.
A kikötő bejáratánál egy oldalára fordított, megtámasztott "bracera" homokszállító hajó állít emléket a régi kornak.






A bracera makettjét felfedeztük Sibenik óvárosában a Szent Miklós templomban is. Egy hajóács készítette hálája jeléül.










A közeli Vir szigetéhez nemrég hidat építettek, ami  Privlaka idegenforgalmát feldobta.

Mindenütt daruk állnak, apartmanok nőnek ki a földből. Némelyik vicces, de arra nagyon jó volt, hogy a tengerbe messze beúszva is visszataláltam a parton leterített törölközőnkhöz.

Mielőtt Privlakába érnénk, az út tenger mellett fut. A víz sekély, alja iszapos. Gyógyhatású, asztmára kiváló. Az útról mindig láttuk a tengerparton sétáló nyaralókat, akik nyakig feketék voltak a rájuk kent iszaptól.




Apartmanunk apró kertjét cserjék vették körül. Nem foglalkoztunk vele, míg egyik délután a mellettünk nyaraló német család háziasszonya átsétált a kerti asztalunk mögé és innen is, onnan is tépkedett a bokrokról leveleket, ágakat.
- Mi ez?
- Babér és bazsalikom.- Mutatta, hogyan használja a grillezett halakhoz.
- Bakker! Hogy ezt nem fedeztük fel!- Megdézsmáltam a sövényt teljes hosszában, aminek köszönhetően, most itthon a száradó fűszerek illata tölti be a lakást.

Zadar naplementéje csodálatos és ez elmondható Privlakáról is, igyekeztünk az esti sétánkat úgy igazítani, hogy a naplementét lehetőleg elkapjuk.


 Ha ez nem sikerült, az csak azért lehetett, mert a mellettünk lévő étteremben tömtük magunkba a világ legfinomabb grillezett tintahalát.










          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése