Advent az Esterházyakkal Kismartonban ( Eisenstadt )

Nagyon jól időzítettünk! Ezen a szombaton dolgozza le az ország a december 24-ét. Jól haladtunk a sztrádán, találtunk üres útszéli mosdót.
Tata mellett kicsit lassítottunk, fejünk felett óriási V alakokban vadludak ezrei  lebegtek.

Ausztriában rengeteg útelterelés, mindenütt új utakat építenek, fél óra és megérkeztünk Kismartonba.
Az első ami feltűnt, hogy a városfal sok utcában visszaköszön. Beépítve házak oldalfalként, vagy mint kertfal.




Szombat délután már nem kérnek parkolási díjat. Kutyánk tudta a sorsát, a hátsó ülésre bevackolt.

Az Esterházy kastélyban egykor indul a magyar nyelvű csoport, fejenként tizenhárom euróért, fotózás kettő euró.
Még van másfél óránk, addig megnézzük az adventet.
Belső udvart átlengte a sült gesztenye és forraltbor illata, a bögrénket két marokra fogva szürcsöltünk.

Karunkon a szalaggal igyekeztünk fel a lépcsőn, a biztonsági őr megállított ellenőrizni.
Vajon honnan jár ide dolgozni a biztonsági őr? Természetesen Győrből.

A kastélyban a Haydn terem tömve árusokkal, kivétel nélkül mind kézimunkát kínál.
Az egyik szőttesárus jó üzleti érzékkel megáldva, apró szövőgépet állított fel a standja mellett, ahol  a gyerekek sorba álltak, csakhogy pár sor szövést készíthessenek.

Többi standnál apró Jézuskák dióból, angyalkák pihetollból, kötött holmik, gyertyák és vajon honnan jött az árusok nagy része? Természetesen Nyugat-Magyarországról.

Egy órakor gyülekeztünk a második emeleten. Hála a ledolgozandó szombatnak négyen vártuk az indulást. Idegenvezetőnk honnan is jött? Természetesen Sopronból.

Esterházyakról, felemelkedésükről hallgattunk meg indulásként egy rövid összefoglalót, majd indult a séta. 

Az első magyar nyelvű katolikus biblia Káldi György fordításában 1626

Első teremben az eredeti könyvtár maradványából volt kiállítás. Na ez a könyvtár is megjárta Tolnát Baranyát.

Második világháború végén az oroszok több mint kétezer darabot a hónuk alá csaptak és haza vittek. Miután észrevették, hogy egy része olvashatatlan számukra, azt a háromszáz könyvet átküldték Berlinbe, hátha ott kiderítik, milyen hottentotta nyelven íródott.

Berlinben rögtön rájöttek, hopp, ez magyar szöveg, küldték is Pestre. Na ez visszakerült. Indult a többi kötetért a harc. 2003-ban már több mint 1100 haza ért, de most megakadtak a tárgyalások.


A kastélyban nem sok bútor maradt meg, de ezt úgy osztották el, hogy még szórakoztató legyen a séta. Viszont a kincstárban csodás módon épségben megmaradt egy frankenthali porcelán étkészlet, hát ez nekem egy hatalmas élmény volt.

Ötletes volt az a megoldás, amivel jelezték, hogy a porcelánokból a törötteket pótoltatták, de mivel az eredeti manufaktúra már nem létezett, más cég gyártotta le a hiányzó darabokat.

Ezeket a pótlásokat a következő teremben állították ki, de olyan megoldással, mintha csak egyszerűen a folytatása lenne az eredeti készletnek. Nem volt két egyforma virágminta.

És jött a csúcsok csúcsa, egy Würth ezüst tálalókészlet, aminek a teljes súlya hatszáz kiló.

Háború alatt elfelejtkeztek róla, így elmaradt a beolvasztásuk, ami a hadi kiadások egy részét fedezte volna.

A kiállítók szerintem sejtették, hogy fogalmunk sincs, némelyik tál mire való. Ezen hiányosságunk kiküszöbölésére kisfilm mutatja be a tálalás menetét.





Következő rész az Esterházy hercegnők életéről szólt. Hiába éltek gazdagságban, életük nem volt irigylésre méltó. Ezek a házasságok már gyermekkorban eldőltek, a vagyongyarapodás és az egzisztencia növelése céljából.
Mivel érzelem a házasok között nem létezett, külön utakon járva keresték boldogságukat.

Mária Josefa, II Esterházy Miklós felesége a kép alapján egy csendes megalkuvó finom hölgy volt, aki szeretőt is titokban tartott, majd mikor ennek a férje erőszakkal véget vetett, némán elfogadta.

Maria Theresia, III. Esterházy Pál neje már jobban feszegette a korlátait, ő még egy kislányt is szült a szeretőjétől, akit a férje a nevére vett és gyermekeként nevelt fel.
A kép jól mutatja, hogy biztosan nem fogta be a száját, ha meg kellett védenie magát.




Végül elérkezett az az idő is, amikor végre egy Esterházy szerelemből házasodhatott. III. Esterházy Miklós belebolondult egy angol bűbájos kislányba, Lady Sarah Frederica-ba, ez az érzés kölcsönös volt. Addig addig csűrte csavarta, míg a szülők neki adták lányukat. Sajnos itt az élet közbeszólt, Sarah 31 évesen tüdőbajban meghalt.

A komorna lakrésze zárta a szobák sorát. Ő kizárólag előkelő és férjezetlen hölgy lehetett. Ha bekötötték a fejét új jelentkező lépett a helyébe.

Csigalépcsőn kapaszkodtunk fel a kiszolgáló személyzeti szobákhoz. A kályha nem volt begyújtva, mégis jó meleg volt.

Utolsó állomás a kápolna, itt a szemem nem is tudott volna máshova menni, mint jobb oldalt egy üvegkoporsóban, szent Konstantin csipkébe burkolt csontvázához.

Beültünk a padba és talán mert még közel van Miklós nap, vagy talán egyébként is mindig, vezetőnk bekapcsolta Haydn: Szent Miklós miséjét.
Becsuktuk a szemünket, hallgattuk a templomi éneket.

Utána a mű születésének történetét is megtudtuk. Haydn, Esterházy Miklós udvari karmestere volt, akit egyik alkalommal Esterházy elfelejtett a zenekarral együtt nyári szabadságra küldeni. A zenekar tagjai zúgolódtak, tüzelték Haydnt, hogy szóljon már az érdekükben.

Haydnban volt annyi humor, hogy ezt finoman főnöke értésére adja. Megírta a Búcsú szimfóniát, amelyben folyamatosan állnak fel a zenészek, elhagyva a pódiumot, mikor is már csak egy hegedűs fejezi be a műsort. Végül ő is felállt, összepakolt és távozott.
Esterházy megértette a célzást, kiadta a szabadságot, amit Haydn a Miklós misével hálált meg.


Vége volt a tárlatvezetésnek, elbúcsúztunk. Ennek főleg kutyánk örült, aki kiszabadult a kocsi fogságából.

Volt még eurónk, megálltunk Parndorfnál. Félórás csavargás után elegünk lett az adventi tömegnyomorból, beültünk egy kávézóba. Kutyánk előbb kapta meg a tál vizét, mint mi a kávénkat.

Na ki szolgált ki minket? Természetesen egy mosonmagyaróvári pincér. Az outletben csak magyarok dolgoznak az étkezdékben, kávézókban.

És jó kávét főznek!