Szabad volt a péntek délelőttünk, Erikának sem volt tanulója. Boleróval összeszoktunk, lelkesen várt a kapunál.
Imádom, hogy csizma szorításra is rögtön reagál, soha nincs harc, kár hogy Boleró herélt. Sok ilyen ló kellene.
Mentek a körök, a hajlítgatások, aztán... megbotlott. És én nem figyeltem. Hatalmasat puffantam a földön, fél percig a levegő se ki, se be.
Párom elvonszolt a kocsihoz, irány a körzeti rendelő. Sebészeten állandóan tömegnyomor a váróban. Nagy nehezen elhitték, hogy mindjárt meghalok a fájdalomtól, behívtak soron kívül. Pár kérdés, gerincnyomkodás, mehetek a röntgenre a másik folyosóra. Ülni már nem bírtam és a röntgenen nem volt sürgős senkinek.
Lefényképeztek. Vissza. Megérkezett az eredmény, csigolyatörés. Innen felgyorsultak az események. Most már elhitték, hogy nagyon fáj, felfeküdhettem a vizsgálóasztalra.
Rohangálás, telefonálás, mentő, fájdalomcsillapító.
Két masszív fiatalember tolta be az ágyat a vizsgálóba, cipőstül raktak fel. Kis pumpálás és a körülöttem felfújt párnák mozdulatlanná szorítottak.
Mentőablak apró szögletéből láttam merre haladtunk. Mentős fiú szóval tartott, tavaly rúgta le úgy a ló, hogy az egyik lába beakadt a kengyelbe. Betonon vágtatva húzta hazáig.
Ecseri úti kereszteződést most újították fel. Annyira jól sikerült, hogy a gerincem az összes sínpárt megszámolta. Befordultunk, fék.
Hosszú kórházi folyosó, amiből csak a plafont láttam.
Fénycső, fénycső, beázás folt, fénycső, vakolathiány, fordulás jobbra. Lámpabúrák sora, mellettük futó fűtéscsövekkel. Egyre több ember ácsorgott a falaknál, némelyik véres fejjel.
Megálltunk. Kis várakozás, majd betoltak egy függönyökkel több részre osztott kötözőbe. Nővérke is nagy lovas, ő egyelőre megúszta esés nélkül.
Újabb röntgen, CT. A kontraszt anyag finom melegen áradt szét bennem a hideg vizsgálóasztalon.
Emeleten zsúfoltság, a folyosón is betegágy. Jobb híján betoltak az elkülönítőbe, egyedül maradtam.
Estére összegyűlt a család, a kisszekrényem teteje zsúfolásig megtelt nyalánkságokkal. A zacskó gumicukrom elérhetetlen messzeségekben, fél méter távolságra ragadt éjszakára. Nem volt képem becsengetni az éjszakás nővért. Ketten voltak az emeleten Isten tudja hány gipszelt betegre.
.jpg)
Negyedik nap megérkezett a páncélingem, amit felöltve véget ért kilencvenhat órás kényszerű mozdulatlanságom.
Ráadásként betolták Rózát, immár volt kihez szólnom. Őt egy kereszteződésben ronccsá tört autóból húzták ki, lába szanaszét törött. Járókereteinkkel gyorsan felállítottuk a szobai kresz szabályait.
Hét nap után elérkezett szabadulásom órája. Délután párom besöpörte a kisszekrény tartalmát a nagytáskába, Rózát magára hagyva begyömöszölt a kocsiba. Kutyánktól kicsit nagyobb felhajtást vártam, de ő egyszerűen az ölembe telepedett.
Októberre tervezett erdélyi lovastúra elúszott. Jövő héten indul a gyógytorna.
♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞ ♘ ♞
Vége a kényszerpihenőmnek, összeforrtak a csontok. Dokibácsi megdicsért, mintha lenne is valami közöm a csigolyám hegesedéséhez.
Több hónap után kilátogattunk a lovardába. Itt nélkülem múlt el az ősz, megérkezett a tél, kopaszok a fák és persze a megnyugtató állandóság, hogy megint változás van kint. Új ló, új fészer.
Boleró, mintha mi sem történt volna, érdeklődött a szárazkenyere után.
- Boleró! Talán valami bocsánat, vagy ne haragudj!
- Na jó! Bocs - Kapált türelmetlenül a lábával. Pihe-puha orra a tenyeremben, nagy buta nyelve kihalászta a magosperecet. Semmi bűntudatot nem láttam a szemében.
Ma nem volt oktatás, a tanulók leamortizálták a lovakat, most folyik a regenerálódásuk.
Gesztenye és Bandi kutya bemutatót tartott. Ez a kutya hihetetlenül szemtelen! Belekap Gesztenye farkába és húzatja magát. Panna előző életében röplabdázott, homályos emlékképek alapján igyekszik labdáját átdobni a palánkon.
Barka továbbra is a nyugalom mintaképe, nincs az az eget verő robbanás, amire egy füllegyintésen kívül reagálna. Virág kicsit megmozgatta, hogy lássuk milyen csodás a járása. A ló közönyösen szemlélte Virág tapsikolását, végül a pálca láttán tett egy elegáns kőrt a karámban. Részéről ennyi, ma pihenőnap van!
 |
| Vili és Barka pletyiznek |
Jó volt megint kilátogatni. Idén már nem ülök lóra, jövőre pedig beszerzek egy védőmellényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése