2014. június 29., vasárnap

Felvidéki gyöngyszem, Bajmóci kastély


Hajnali hatkor indultunk, párom mára ötszáz kilométer utat tervezett. Szlovák felvidéken Bajmóc vára volt a cél.
Sahi után apró gond jelentkezett, a szlovákok az útjelzőtáblákat ritkán használják. Ha ki is tesznek néha az út szélére egyet egyet, azt is nagyon spórolósan, apró felületet használva.

GPS-ünk megkergült, a Google irányító kinyomtatott változata értelmezhetetlen volt, benzinkútnál megállva beszereztük a jó öreg megbízható turista térképet négy euróért.







Szuper minőségű erdei hullámvasút úton nevettük szegény kutyánkat, akinek négy lábon állva sem sikerült a huppanók után a pontos talajfogás.

Deménd után a már otthon is megszokott patchwork úton mindhárman együtt pattogtunk. Foci világbajnokság van, nincs az az apró eldugott falusi kocsma, aminek a teraszán ne lett volna egy kivetítő, vagy TV.







Bajmóc vára hirtelen tűnik elő egy kanyar után és lélegzetelállító. A Waltdisney filmek játszódnak ilyen bájos kastélyban. Sok parkolási lehetőség van, minél közelebb a várhoz, annál drágább, 3.5 euróért állítottuk le az autót, a vár előtti sétány végén.







Bejáratnál ott a rémisztő felirat, kutyát
bevinni tilos! Kutyánk a kosárba, a kosár párom karjára. Felnőtt jegy hét euró, fotó kettő euró. A várat csak csoportosan, szlovák nyelvű vezetővel lehet bejárni.

Hát nem kiszúrta?!
A jegyszedő néni a bejáratnál kihalászta páromat a tömegből, iszonyúan magyarázott valamit, de nem lehetett nem érteni, hogy mit akar, mert folyamatosan a kutyánkra mutogatott. Rendben, ha nem lehet bevinni a táskában sem, mi kint is hagyhatjuk. De akkor vigye be az irodába.

Meglepődött, zavarba jött!!! Nyertünk! Kezébe nyomtuk a pórázt és már be is léptünk a várba. Szerencse, hogy a kutyánknak egyszerű nemzetközi neve van.


A jegyhez járt magyar nyelvű tájékoztató, ami nem volt jó. A szobákban már rég nem azok a látnivalók voltak, mint amit a tájékoztató írt. Azt hiszem a német nyelvű is problémás lehetett, mert egy német házaspár is küszködött a szobák értelmezésével, mi négyen folyamatosan lemaradva kerestük a megoldást.







A várban a legtöbb látnivaló, az utolsó tulajdonosától gróf Pálfi Jánostól maradt fenn. A szobák, bútorok, kárpitok, festmények mind mind ragyogó állapotban, amit itt nem fogok leírni, mert tök fölösleges megpróbálkozni a lehetetlennel.
Széles csigalépcsőn felkaptatva a fellegvárba, kortárs művészek művei vannak kiállítva, innen kőrbe fényképeztük a panorámát.







A vár alatt cseppkőbarlang, de előtte még lecsattogtunk a földszintre, majd tovább ereszkedtünk a kriptába. Pálfi szülei oldalt, középen ő maga van eltemetve egy hatalmas díszes szarkofágban.
Nos, a szarkofágon a felirat és a mellette kiállított temetési értesítő természetesen magyar nyelvű volt, csak mi ketten guggoltunk le elolvasni.
Vár mellett csöpp franciakert, innen vezetett le a lépcső a cseppkőbarlangba.











Nem kell igazi cseppkőbarlangra gondolni, mert az állandó jövés-menés miatt a cseppköveket vastag zöld moha fedi, és még a páfrány is megtelepedett az egyik lámpa alatt.
A vár földszintjén lévő kút kürtője ide fut le. Kellemes hűvös, nyakamba csöpögő víz, szóval minden együtt volt, hogy a kinti hőséget csillapítsam.
Vége volt a látogatásnak, visszamentünk az irodába felvenni a kutyánkat. Nem csalódtunk benne. Két lánynak udvarolva élvezte azok simogatását. Megreklamáltuk a rossz tájékoztató füzetet. Igen, egyedül az angolt javították, egyet a kezembe nyomtak. Kössz!

A vár bejáratával szemben áll Mátyás király hársfája. Egy ideig a vár Mátyás tulajdonában volt, majd átadta fiának Corvin Jánosnak.  A hársfa azon egyszerű oknál fogva maradt fenn a történelemben, hogy Mátyás az innen írt leveleit mindig a következő sorokkal kezdte: "A mi kedvelt bajmóci hársfánk alatt írjuk...".

A két órás sétát, annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettünk a szlovák magyarázatból, hogy a tájékoztató füzet félrevezetett, mégiscsak élveztük.
Rengeteg szépséget halmoztak itt fel és ezt rendben is tartották. Párom külön értékelte, hogy galamb egy se, helyette vércsék kerengtek a tornyok körül.




A fát övező hatalmas parkban árusok, gyerekeket szórakoztató műsorok. Itt az állatkert bejárata is, mi kutyával lévén, kihagytuk.
A bazársoron elnyaltunk egy fagyit.











Délelőtt, még mielőtt a várhoz fordultunk volna láttuk, hogy a város szélén hadászati bemutató van egy sportpályán. Belefért az időnkbe, ugorjunk ki nézelődni. Nekem nem sokat mondott a sok terepszínű fura járgány, de párom egyből felfedezett közöttük egy magyar fejlesztésű kétéltűt. Felültem egy több méteres rakétára, megbecsülve gyorsabban szállt, mint a seprűm. Aknakereső robotok rohangáltak, némelyik szemetet gyűjtve, gyerekek fürtökben csüngtek rajtuk.

Erősen délután volt, jelentkezett a kávéhiány. Idefelé észrevettük Cserenyén a csodaszép Majthényi kastélyt, ami  át van alakítva étteremnek. Én most mindenképpen ott szeretnék kávézni. Esküvő volt a kertben, minden csupa csili-vili virág.

Mosdóból kijövet a bejárat mellett egy fotósorozat a híresebb vendégekről. Hűha! Sólyom Lászlót és Fico-t felismertem, futok vissza páromhoz.
- Te figyelj! Itt nem akárkik szoktak megállni!
- Gondoltam. Meghozták a számlát, nézd!



Nagyugrócon hiába álltunk meg, a Keglevich kastély kapuja zárva, rozsdás lakat lógott a láncon. Semmi mozgás. Információnk az volt, hogy iskola működött benne.

Sahi volt az utolsó megállónk, itt már csak egy fagyit akartunk elnyalni. Beálltunk a városháza elé egy tök üres parkolóba, mintha ciánoztak volna. Se ember, se állat, se autó, semmi mozgás. Bakker!!!! VB nyolcaddöntő!

Irány haza. Kutyánk annyira fáradt volt, hogy a hullámvasút szakaszon kétszer bukfencezett le az ülésről.


Tudtad-e?
Bajmóc jelentése:  fölösleges dolgokkal bajlódó ember


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése