2017. augusztus 27., vasárnap

Kék barlang, Bisevo

Komiza: Itt
Háborús túrák: Itt
Strandok: Itt
Vis városa: Itt

Tegnap este fürdés után kisétáltunk Komiza kikötőjébe. Ez a csöpp óváros központi része éttermekkel kávézókkal. Itt  a mólónál árulják a nyári diákmunkások a közeli és távoli tengeri utakat.

Kék barlang. Ez az első számú program, már otthon eldöntött volt. 1975-ban tinédzserként jártam itt, halvány emlékfoszlányok hoztak vissza. Bár a fórumok mindenütt azt írták, hogy csak 1980-as évektől látogatható.










Huszonöt kunától száz kunáig megy a választék azon hajók között, amelyek átfuvaroznak Bisevo szigetére. Az információs irodában olcsót fuvart ajánlottak, a hajó nagy, egyszerre több utast visznek, de az iroda alkalmazottja türelmetlen volt, gyorsan lerázott minket és különben is az indulás reggel nyolckor lenne. Kértünk egy kis útmutatót a városhoz, azt is csak pénzért adta volna.








Kint a sétányon egy drága, fejenként száz kunás utat választottunk. A kislány bűbájos volt, levett minket a lábunkról, türelmesen foglalkozott velünk.
Hagytunk nála száz kuna foglalót, másnap délelőtt kilenc ötvenkor legyünk a parton. A Kék barlangba a belépő még fejenként hetven kuna. Ezt nála is megvehetjük, vagy holnap a hajón.







Másnap délelőtt lecsattogtunk a partra, ahol a kávézók teljes erővel dolgoztak. A hajóútra készülő túristák reggeliztek, kávéztak, várva, hogy jelezzenek nekik a partról: indul a hajójuk. Ez nekünk is eszünkbe juthatott volna, a reggeli kávéhoz a panoráma tökéletes volt. A nyolc órakor indult fuvarok folyamatosan érkeztek vissza a kikötőbe.






Tízkor a parthoz igazodott egy aprócska hajó, amire kettőnkön kívül egy fiatal pár mászott be. Ezzel a hajó meg is telt.
Milán a kormányos bemutatkozott, ecsetelte, hogy mi fog velünk történni az elkövetkező két óra alatt, elrúgta a hajót a partról és hajrá.

Nem bántuk meg, hogy drága fuvart választottunk. Nyílt vízre érve a pöttömnyi hajó minden nagyobb hajókeltette hullámra felfutott, majd mindegyik hullámvölgybe belesüllyedt, élmény volt az utazás. Kis hajóhoz kis napernyő dukál, jó helyen ültünk, minket védett. A fiatal pár vastagon bekente magát és tűrt.
Az apró csónakmotor dolgozott, szuszogott, közeledett Bisevo szigete.
Itt nagyüzemben folyt a barlanglátogatás. Legalább harminc hatalmas piros bólya ringott az öbölben, ahova az érkező járművek szabadon hozzákapcsolódhattak.



A barlangot kizárólag a barlanglátogatócég kishajóival lehet megtekinteni. Ezekből kb húsz áll rendelkezésre.
Milánnál megvettük a barlangbelépőket, majd átszenvedtük magunkat az egyik barlanglátogató hajóba.
Persze, hogy szoknyában voltam. Ezek addig tekeregnek a kikötőben, míg össze nem szedik a folyamatosan érkező fuvarozó, taxi, vagy magán hajókról a túristákat és meg nem telnek.
Pillanatok alatt tizennégyen szorongtunk egymás mellett, indultunk.



Szerencsére elsőként szállva a csónakba, elől telepedtünk le, megszerezve a panorámát. Megkerülve a kikötőt, a kormányos bitang ügyesen vezetett a sziklák között, volt hogy a víz alatti szikla mellett pár centire suhantunk el.

Még egy kanyar és ott volt a barlang, előtte a check point-tal: Barlang előtt magasan keresztben kifeszítve egy kötél, amihez hozzákötve egy csónak.

Megmosolyogtuk a komoly ellenőrzési pontot, de aztán arcunkra fagyott a mosoly. Az ellenőr kezében egy chip leolvasó!


Ott, a világ végén, ahol el sem tudom képzelni, hogy lehet élni, ott a srác kezében a leolvasó és ellenőrzi, hogy jó-e a jegyünk. Mindenkinek érvényes volt, leakasztotta a kötést, mehetünk.


A barlang szája talán másfél méter magas középen, de ebből a csónak jócskán elvesz. Oldalt kezeket, könyököket behúzni, fejeket mélyen lehajtani, a hajó beigazodott a szűk nyíláshoz.
Ami nekem a színházban mindig gond, most előnyömre vált. Másfél méteres magasságom megengedte, hogy felemelt fejjel jussak túl a barlang bejáratán.

Fórumokon olvastuk, hogy a barlang tizenegy és tizenkét óra között a leglátványosabb, mert a nap ebben az időben süt keresztül a tenger alatti bejáraton. Pont tizenegy óra és a barlangban a víz lélegzetelállítóan azúr kék, a falakon visszatükröződik a hullámzás keltette kék és zöld színek játéka. A vízalatti bejáratnál a legfényesebb, legszebb színét mutatja a víz.

A barlangban a hajómotort lekapcsolják, a fal mellett kézzel, vagy kampós botokkal lökdösik kőrbe a csónakot.
Csodálatos csöndes világ, míg el nem indul a csónakvezető, már ezerszer el nem ismételt monoton szövege a barlang felfedezéséről és méreteiről.

Szerencsénk volt, egyedül forgolódtunk a barlangban, mindent tudtunk fotózni. Kőrbe értünk és már három csónak várta, hogy becsusszanjon a helyünkre. Kezek be, fejek le, motor beindult, kisiklottunk megint a napfényre.





Kint megkerestük azt a vízalatti bejáratot, ahol a napfény bevilágít.

Gyorsan szétszórtak minket, ki ki a maga fuvaros hajójára felkapaszkodott, indultunk vissza Komizára. Szembe szél volt, csurom vizesen értünk partot, ráadásul a nap most minket égetett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése