2016. november 2., szerda

A Kamalduli barátok csendje.



Több mint húsz éve jártunk utoljára Majkon, halvány emlékeink voltak a kolostorról.
Tavaly fejeződött be a felújítás első része, a legjobbkor érkeztünk. A kolostorban óránként indítják a magyar nyelvű vezetést, meglepődtem, mert a déli indulásnál kb harmincan álltunk a kiskapu bejáratánál.

felnőtt  2000Ft,
diák, nyugdíjas  1000Ft








A rendházban több macskacsalád él, a kismacskák lelkesen dörgölőztek a lábunkhoz, bármelyiket felkaphattuk, boldogan bújtak a kabátujjunkba, harsogó dorombolással köszönve meg a meleg puha ágyat.

A templomtorony harangja minden fél és egész órában muzsikál, tizenhét dallam a repertoárja. Elhangzott az utolsó hang is, kinyílt a kapu.






1009-ban Romuald herceg alapította a rendet. Neve a latin "campo"mint rét és egy Malduli nevű gazda, nevének összevariálásából jött létre. Malduli a földjét ajánlotta fel a rendnek.

Majkon ez az Itáliából "importált" rend, - a Kamalduli rend - telepedett meg az 1733-ban Esterházy József kezdeményezésére.

Akik ebbe a rendbe jelentkeztek, remeteséget vállaltak. Méghozzá nagyon csöndes, nagyon magányos remeteséget.



Persze nem egyik napról a másikra, először volt három év próbaidő, amikor is többed magukkal a kolostorban laktak. A többi szerzetessel együtt naponta nyolc órát imádkoztak, nem egyben, hanem szépen elosztva egész napra.

Kizárólag vega ételeket ettek, kivétel volt a heti egy hal. A harmadik évben eldönthették, hogy némasági fogadalmat tesznek és remetének állnak, vagy nem szentelik fel őket, hanem mint "laikusok" a remetéket segítik.







A döntésig is némán végezték a dolgukat, naponta egyszer beadták a magányban élő remetéknek a meleg ételt, figyelték azok óhajait. Ők nappal az ablakba kitett korsóval, éjjel pedig fénnyel jelezték, hogy kapcsolatba akarnak lépni a külvilággal. A laikus ment és átvette a papírra leírt kérést.








Másik lehetőségük a harmadik év végén, hogy felszenteljék őket és remetének álljanak. A csendes elvonulás lehetőségét a templom körül felhúzott tizenhét remetelak adta, minden házban egy remete lakott.

A lakhoz tartozó kert magas fallal volt körülvéve. Gyakorlatilag az egész életüket ebben a nyolcvan négyzetméteres házban és a hozzá tartozó hasonló nagyságú kiskertben élték le.






 A kertjükben főként fűszernövényeket termesztettek, a műhelyben a saját szakmájukat folytatták.

A rend önellátó volt, a kolostor körül zöldséges és gyümölcsös kertek feküdtek. A bor fontos szerepet töltött be, mindenkinek ki volt porciózva a napi adagja.

Évente kétszer beszélhettek, de akkor három napon keresztül egyfolytában. Ez volt a Húsvét és a Karácsony három napja.











Első utunk a központi térre vezetett, ott áll a templom megmaradt harangtornya. Állítólag itt keresztezik egymást többszörösen a Szent György vonalak. Ezért ha itt kis időt el tudunk tölteni, feltöltődünk, hatalmas nyugalom árad szét bennünk. A vezetés gyorsabban haladt, nem volt lehetőségünk érzékelni a nyugalmat.

A templomot elejink már széthordták, berendezéseit a környező templomokban használták fel.








A tizenhét remetelak építése úgy zajlott, hogy mindegyiknek egy jómódú család  volt a mecénása aki az anyagiakat állta. Az építtető családok címerei mai napig díszítik az  oromzatokat. A házaknak külön védőszentjük volt.

Az Esterházyak voltak a legbuzgóbbak, az egyik sor házai az ő pénzükön épültek meg. Egyiket eredeti formájában újították fel, ez látogatható. Betódultunk.



Romuald



Folyosóról balra egy puritán szoba, ággyal, ruhás ládával, íróasztallal. Ebből nyílt a műhely. Jobb oldalon egy kőr alakú apró kápolna díszesen festve a fal, plafon, mögötte a kamra, benne az árnyékszék. Padláson szárították a növényeket. Jellegzetes csuklyás fehér ruhájuk a szobaajtón lóg.

A fűtés már akkor modernnek számított, hisz a meleg levegőt a falak üregeiben vezették kőrbe.

A ház a harminc látogatónak kicsi volt, lassan haladtunk a felfedezésével, aki végzett, kisétált a kolostor kertjének a kapujához.






A kolostor felújításával tavaly végeztek. Nem semmit alkottak!
Elsőként abba az étkezőbe - refektóriumba - léptünk, ami helyet adott az évi két különleges alkalomnak. A karácsonyi és a húsvéti együttes ebédeléseknek, amikor is három napon keresztül beszélhettek egymással. Ezt az étterem főfalán lévő freskón meg is örökítették. Az utolsó vacsora jelenetében balról a negyedik alak kezével mutatja a két ünnepet és a három napot. A plafont és a falakat csodás barokk freskók borítják, a főfalnál álló ebédlőasztal még az eredeti bútor.





A rendet II. József  1782-ben feloszlatta. Tény, hogy az építkezés még be sem fejeződött, de a remetéknek máris menniük kellett. Esterházy Károly megvette és egy posztógyárnak bérbe adta.

Fia Móric viszont átalakíttatta vadászkastélynak és a mostani felújítás után is a vadászkastély formát erősítették. Így alakult az, hogy a következő terem egy vadász terem, szép vadászjelenetes grafikákkal a falon.

A folyosókon pár fotó, hogyan nézett ki a ház belül felújítás előtt, mellette a felújított változat. Siralmas állapotból állt talpra az épület.





A főépületben a földszinten megint a szerzetesi élet a téma, kis cellákban látható a szerzetesek hétköznapjai.

A "kávénak való szoba" mellett csöpp kávézó, mennyei kávé illattal.
Az emeleten fotókiállítás.

Lengyelországban a mai napig működik egy hasonló szerzetes rend. Három lengyel fotóst három hónapra beengedtek fotózni azzal a kikötéssel, hogy egy mukkot nem szólnak amíg a rend vendégszeretetét élvezik. Ezekből a fotókból a mai életükbe pillanthatunk be.

Ezen kívül rengeteg könyv és leírás a rend és Rákóczi kapcsolatáról.




A remetelakokat a mai kornak megfelelően átalakították és most kiadják olyan látogatóknak, zarándokoknak, akik vállalják, hogy a helyhez méltón csendes elmélkedésre jönnek. TV rádió nincs a házakban.

Lesétáltunk a halastóhoz, partján egy étterem. Nem sokat hezitáltunk, beültünk egy kiadós ebédre.






Miklósnak szeretettel.

A 13-as cella grófnője: itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése