Megtaláltuk Vir magányos vörös szikláit!

Vir utolsó kanyarja

Zadar ITT  /  Sibenik és a Szt. Miklós erőd ITT
Kornati túra ITT  /  Krka Nemzeti Park  ITT
Privlaka  ITT   /    Nin  ITT

Túl voltunk Zadar egész napos városnézésén, egyik testrészünk sem kívánta másnap az erős mozgást. Keressünk strandot, de olyant, ahol nincsenek sokan.

Felütöttük a laptopot, mellettünk Vir szigetén rengeteg az eldugott öböl. Különösen ajánlja a sziget túl felét. Ahova már a madár sem repül, ott van Uvala Duboka Draga. És ott vannak a Vörös sziklák.

A képek szerint látványnak is kitűnő, a tenger tiszta, sziklás. Igaz, hogy hidegebb, mert a sziget északi szélén fekszik. Ezért cserében kevesen látogatják, ha nyugalomra és magányra vágyunk, ezt keressük.

Bepakoltunk búvár cuccokat, plédet, kaját, minden nálunk legyen, hiszen egyedül leszünk, induljunk.

Vir szigetére pár éve híd visz át, fellendítve ezzel a helyi idegenforgalmat, valamint megállítva a sziget elnéptelenedését.

Egy út vezet a sziget végéig.
Amikor már minden civilizációt elhagyunk, bármikor bárhol letérhetünk jobbra a vörös földes utak egyikén, tutira a partra vezet.

Beértünk egy helyi autót, nagy biztonsággal irányított le minket az öbölhöz. A tengerig nem lehet autózni, mert a part meredek sziklás, a kocsit fenn kell hagyni a tetőn.

Itt már állt három autó, az azért nem olyan sok, főleg, hogy a part hosszú.

Onnan araszolva, egyensúlyozva a szatyrokkal, matracokkal, óvatosan apró lépésekkel ereszkedtünk egy kis öböl partjáig, közben lehetőleg halkan káromkodtunk két megcsúszás között, nehogy túl korán felfedezzék, már megint magyarok! Leértünk a Vörös sziklák tövébe.

Pár méter széles a lenti part, a nap pont a sziklákra sütött, elégedetten szemléltük, nagyon szép helyen töltjük el a napunkat.
Találtunk olyan lapos részt, ahol a szikla szinte fölénk hajolt, volt napfény és volt árnyék is.

Megcsúszott partrész

Búvárszemüveg fel, beúsztam. Amíg az öbölben bóklásztam, kellemes nyugodt volt a víz, de ahogy kijjebb lapátoltam a nyílt tenger felé, éreztem, hogy az áramlat húz befelé és már hideg.

Párom visszamászott a sziklák tetejére, ott a part vonalát követve egy keskeny ösvényen felfedező útra indult a sziget csücskéig.

Ezek a sziklák úgy jöttek létre, hogy a part, a víz és a szél munkája okán folyamatosan csúszik a tengerbe. Nem is csúszik, inkább hatalmas darabok szakadnak le a szárazföldről és zuhannak a tengerbe. Ahol a parton látványos a földcsuszamlás, ott a tengerfenéken megtaláltam a leszakadt partrész darabját.

Óra múlva egyszerre értünk vissza, én a tengerből, párom a szirtekről nézte döbbenten a partot. Dalmácia összes magányra vágyó nyaralója ott nyüzsgött a keskeny partsávon.

Napernyők erdeje a parton, felfújható csónakok hada a vízben. Alig találtuk meg a plédünket.

Gyorsan szétdobáltam mindent körülöttünk, menteni a maradék helyet.
És csak jöttek, jöttek a magányt kergetők, kisebb nagyobb társaságokban, babakocsikat igyekeztek áterőszakolni a sziklákon.

Fölénk hajoltak a sziklák

Visszamentem a sekély vízbe kavicsokat keresgélni, egy kisfiú mellém csapódott, kagylókat gyűjtögettünk.

Párom kialudta magát, kora délután volt, szedelőzködtünk. Már lesben álltak a frissen érkezett magányt kutató honfoglalók, egy fiatal pár lett a befutó. Ahonnan én felvettem a törölközőt, a lány máris terítette az övékét a helyére, így biztosítva, nehogy az elfoglalandó terület mérete sérüljön.


Este Privlakában kisétáltunk naplementét nézni. A mólón mindig volt pár érdeklődő, szerintem van annyira szép, mint a híres zadari naplemente.