.
Boa úgy számolt, hogy pár nap kell a méheinek, míg feltalálják magukat az új helyen és belövik az irányt. Egy hét után is csak azért kanyarodott Vasadnak, mert előző este iszonyatos vihar tombolt, kíváncsi volt, mi maradt a kaptárakból. A szája is tátva maradt, bogarai mindent telehordtak. Milyen véletlen, Boánál éppen voltak üres rekeszek, gyors csere, indult az akácméz gyártás.
A februárban megrendelt pergetőt utolsó pillanatban szállította le a cég. Csillogott, villogott, hat rekeszt centrifugált ki pár perc alatt, aranyló méz folyt ki a pergető alján. Kis melegítés, hogy a szűrőn - amire Boa egy nagyon jó minőségű harisnyát is húzott - könnyen átfollyon. Segítettem keverni, az egész helységet átjárta az isteni mézillat.
A méznek egy apró hibája van. Ha belelépek, nehezen enged el. Munka közben óhatatlanul csöpög. Addig kavartam a mézet, míg könnyebb volt kilépnem a papucsból, mint azt mozdítani.
Harminc fokos meleg volt, hát azok a méhek sem hülyék. Tömegesen hűsöltek a kaptár szélén. Ennyire nem voltunk okosak, egyből azt hittük, éppen megszökni készülnek. Telefon Boának, jaj, jaj, jöjjön gyorsan befogni őket. Boa megnyugtatott, semmi baj, a méhek is azt csinálják mint mi, menekülnek a panelből.
Aztán jött az újabb vihar, egytől egyik leverte a jég az akácvirágot. Semmi nem maradt a fán. Boa gondolkodóba esett, mit fognak a bogarai gyűjteni. A repce már elvirágzott, a napraforgó még csak húsz centis. Szakmai kutatást végzett, vagyis besétált az erdőbe. Malaca volt, a selyemfű nyitogatta a szirmait. Letörölte az izzadságot a homlokáról, nem kell továbbutaztatni a kaptárakat. Öntött egy kis vizet az itatóba és hazabattyogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése