Megint Boleró húzta a rövidebbet, megharcoltunk egymással. Addig nem engedett, míg a lókaparót és a kefét meg nem szagolhatta a kezemben. Megbizonyosodott róla, hogy nem száraz kenyér, ezután hagyta, hogy letisztogassam.
Előkerültek az X-ek, Erika teleszórta velük a lovardát. Kanyarodások, hajlítgatások, átülések, rövidítések, nyújtások. Boleró tíz perc után bemelegedett, ment mint a gép. Az X-eket kívülről majdnem súroltuk, az egyeneseket a falig kitartottuk, csak az utolsó másfél méteren fordultunk. Tök jó volt! Engedte, hogy bátor lovasnak érezzem magam egy órán keresztül.
Óra végén teljesen megdicsőültem! Erika irányított: apró húzások a kantáron, csizma segítség és Boleró több méteren keresztül, egészen a palánkig farolt! Párom megesküdött, látta a glóriát a fejem fölött!
Tudtam mi a dolgom, az etetőt dugig raktam száraz kenyérrel.
Mire végeztem, a hőmérő felkúszott harminc fokra, hazafelé a tarló fölött remegett a levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése