Szalmabálákra erősített nyilak mutatták, hol kell letérni az
országútról, ha nemcsak térben, de időben is utazni szeretnénk egy kicsit.
Monorierdő mellett álmodta és valósította meg egy szarvasmarha-kereskedő az
igazi vadnyugati életérzést. Hétvégére versenyt hirdetett borjúterelés,
-befogás, és egy sor angol nevet viselő, számomra ismeretlen versenyszámban. Az
utolsó attrakció a bikarodeó volt.
Azt hittem, többé-kevésbé már haladó lovas vagyok, ám a
Pesttől 30 kilométerre fekvő vadnyugati ranch helyre tette az önértékelésemet.
Soha nem jártam még ilyen megmérettetésen, még csak azt sem tudtam, hogy a
westernlovaglásnak ekkora közönsége van már nálunk is. A kalapbiznisz
mindenesetre prosperált, boldog-boldogtalan cowboyfejfedőt próbált az árusnál.
Nekem egy tűzpiros, puha karimás példányt nyomtak a fejembe.
Magyar vadnyugat
A karámban már délelőtt ott ácsorgott néhány borjú,
süttették magukat a nappal, mellettük a versenyzők készítették fel lovaikat a
megmérettetésre. A nemzetközi mezőnyt férfiak és nők alkották 30-tól 60 éves
korig. Öltözetük a kötelező cowboykalap, színes vagy kockás hosszú ujjú ing,
kék farmer hatalmas, kerek fémcsatos bőrövvel, és remekbe szabott bőrcsizma,
csengő fémsarkantyúval
 |
| Cowboykalap, kockás ing, farmer fémcsatos bőrövvel, és remekbe szabott bőrcsizma fémsarkantyúval |
Amerika legkedveltebb munka- és rodeóverseny-lova a quarter
horse, itt, a Hell On Hooves Ranchonis
ezek szálltak ringbe. Rendkívül vonzó tulajdonságuk, hogy alacsonyak, akár még
én is fel tudnék kapaszkodni rájuk segítség nélkül.
Egy órára, a versenykezdésre szép kis tömeg gyűlt össze. A
hangszórókból harsogott a countryzene, és a szlalommal (Pole Bending) kezdetét
vette a rodeó. Az első versenyző a sípszóra egyből vágtába ugratta a lovát.
Istenem, mit meg nem adnék, ha egyszer ez nekem is sikerülne! Bójákat
kerülgetve rohamtempóban jutott el a karám végéig, majd őrült vágtával vissza a
kiinduló pontig. Hihetetlenül élesen fordult a ló, mellső lábait megvetve, a
hátsóval homokvihart kavarva pördült.
 |
| Vadnyugati miliő |
Hasonló versenyszám volt a hordókerülés (Barell Race), amely
látványos, rövid távú vágta. A hordókat elérve a lónak hirtelen fékeznie kell,
majd pördülnie. Az egyik hordót rossz helyre tették, így a karámkerítés
túloldalán álló keverőpult és az összes kamera veszélybe került. Az első ló
fordulója után mindent vastagon beborított a homok, a speaker hangja elcsuklott
a szájába zúduló szemcséktől. Gyors igazítás: hangszórók irányát megfordítani,
laptopot, keverőpultot lefóliázni, kamerákra nylonzacskót húzni, a homokkal
ízesített pizzát a kutyáknak adni, és máris minden mehetett tovább.
A következő versenyszámtól kezdve a marháknak estig nem volt
nyugtuk. A borjúterelés (Cattle Penning) lényege, hogy az egy irányba (a
szénával megrakott sarokba) húzódó állatok közül le kell választani az adott
számozású borjút, és átterelni a túloldalon elkerített belső karámba.
Megnehezíti a dolgot, hogy a többi állat viszont nem lépheti át a
felezővonalat, pedig a borjúk nagyon összetartóak, igyekeznek együttmaradni.
Amelyik versenyzőnek a hatos számú jutott, mind megjárta, ez ugyanis kicsi volt
és fürge, rendre kipördült a ló lába előtt. Pedig a mén iszonyú ügyes volt,
szinte együtt rezdült a borjúval.
 |
| Borjú terelés |
A Cutting elnevezésű versenyszámban a lovas csak a borjú
leválasztásáig irányíthatja a lovat, attól kezdve a lónak önállóan kell távol
tartania a bocit a csordától legalább két és fél percig. Állítólag ezek a lovak
képesek a marha fejével gondolkodni, ezért úgy mozognak a marhákkal szemben,
mintha a tükörképeik lennének.
Szegény borjaknak már nagyon tele volt a hócipőjük, de még
várt rájuk néhány megmérettetés. A Ranch Sorting során egy kerítéssel középen
kettéválasztott karámban két lovasnak kellett adott sorrendben az állatokat az
egyik térfélről a másikba terelni. A legtöbb cowboy itt vérzett el, mert ha már
két állat a túloldalon volt, az összes menni akart, mit sem törődve a rájuk
aggatott sorszámokkal.
Az utolsó versenyszám, a Team Penning hasonlít a Cattle
Penninghez, a különbség mindössze annyi, hogy egyszerre három, azonos színnel
megjelölt borjút kell a belső karámba hajtani. Akármilyen ügyes és sármos volt
a fiatal nemzedék, a pálmát az idősebb korosztály vitte el. Az ő lovaik
gyakorlottabban és gyorsabban mozogtak, ló és lovasa összehangoltabban működött
együtt.
 |
| Magas lóról csajozni is jól lehet. |
A félórás szünet alatt megtelt a büfé. Amerikát a hot dog és
a hamburger képviselte, egyébként a szokásos magyar jóízű egytálételek közül
válogathattunk.
Kicsit arrébb ősi magyar jurta állt, benne nyilazók
készültek bemutatóra. Kissé anakronisztikus volt ebben a vadnyugati miliőben az
árpádsávos zászló, de meg kell adni, a daróc ruhába öltözött fiatalok tudtak
bánni a nyíllal. A fiatal lány fejére helyezett 30 centi átmérőjű
szivacskorongban remegve állt meg a nyílvessző. Kíváncsi lettem volna, mit szól
hozzá az édesanyja, hogy a lánya szabadidejében Tell Vilmosost játszik. Előkerült
az igazi magyar csikós ostor is, melynek csettintésére a parkolóban az összes
autó riasztója működésbe lépett.
 |
| Anakronisztikus, de tudnak bánni a nyíllal. |
A bikák megzabolázása
A fő attrakció, a bikarodeó este hatkor kezdődött. Szép kis
tömeg verődött össze a karám körül. A riderek egyenként vonultak be, utolsóként
két apró fiúcska, akik bocilovagolásra vállalkoztak. Az úgynevezett bohócok
élénk színű kendőkbe bugyolálva futkostak fel-alá, az ő feladatuk volt a bika
elterelése veszély esetén. Közös ima után indult a küzdelem.
Hatalmas bikákat szorítottak sorban egymás után a kalodába.
Kényszeredetten tűrték, hogy testükre vastag köteleket és kolompot erősítsenek.
A rider elhelyezkedett az elsőn, tenyerébe tekerte a kötelet, majd mikor
jelzett, felrántották a kaloda oldalát. Rögtön indult az őrület. Mindenki
üvöltött, a bika hatalmas ugrásokkal igyekezett megszabadulni a kolonctól, a
kolomp az oldalán folyamatosan kongott. Nyolc másodpercig tartott a
bolondokháza, ha ezután a rider még mindig a bika hátán táncolt, teljesítette a
követelményt. Őrületes taps, bömbölő zene kísérte a kapuig.
A második versenyző pórul járt. A bika egyből nekiszaladt a
kerítésnek, pont előttünk dobta le hátáról a lovasát, hogy csak úgy csattant. A
bikát elterelték, a versenyző pedig lesántikált a pályáról. Egy másiknak a keze
szorult a hurokba, a bika egy ideig maga mellett vonszolta a homokban. Az első
hat rodeó után a szünetben amatőr versenyzőket hívtak a pályára, akiknek az
volt a feladatuk, hogy leszedjék a bika nyakára kötött szalagot. A győztes egy
üveg whiskyvel és egy nagy élménnyel lett gazdagabb.
A második rodeófutam végére teljesen elment a hangom az
üvöltözéstől. Pedig most következett a gyerekek versenyszáma. A legkisebb
borjút, a már említett hatos számút választották ki erre a célra. Az állatnak
láthatóan elege volt már az egészből, mindent megtett, hogy békén hagyják.
Nyolcan vonszolták be a kalodába, ő is megkapta a köteleket és a kolompot.
 |
| Nyolc másodpercig kell tartania magát |
Közben a bátor kislegényt törésmentesre bugyolálták tetőtől
talpig, majd ráültették a borjúra, és rögtön kinyitották a kaput. Négyen
igyekeztek az állatot kordában tartani, ketten pedig a kisfiúra vigyáztak, hogy
időben elkapják, ha netán lepottyanna. A mutatvány sikerült, a gyerkőc nyolc
másodpercig tartotta magát a borjú hátán. Apja, aki szintén rodeós volt, a
vállán vitte körbe a megszeppent gyereket. Tomboló tapsvihar és a könnyező anya
kíséretében vonultak ki a karámból. A másik gyerek ugyanilyen ügyesen
teljesített, kezdődhetett az eredményhirdetés.
Lement a nap, alig volt hangom, a vállam és a hátam ronggyá
égett, mégis buzgott bennem az energia. Megfogadtam, hogy jövő vasárnap, ha
törik, ha szakad, beugratom vágtába az én Carlosomat.
http://www.origo.hu/utazas/magyarorszag/20130719-elmenybeszamolo-a-monorierdo-melletti-ranch-eleterol-bikarodeorol.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése