Sibenik és a Szt. Miklós erőd ITT
Vir Vörös sziklái ITT // Nin ITT
Tegnap Sibenikből visszafelé felvettünk egy stoppost, Zadarig jött velünk. Szőke, kékszemű fáradt francia diák volt Tim. A felkínált hűtött sört pillanatok alatt lehúzta. Tegnapelőtt még a Krka vízesésénél járt, mi is tervezzük oda az utat.
- Ha megyünk, feltétlenül nyitásra, kilenc órára érjünk oda, mert sokan látogatják. - figyelmeztetett Tim.
Megfogadtuk a tanácsát, mára korai ébresztőt diktált a párom, kilenc után pár perccel értünk a skradini hajóállomásra.
Magán parkolók próbálják az autósokat fizetős parkolókba terelni. Nem hittünk nekik. Addig mentünk, míg a végén az ingyenes parkolóhoz értünk. Nyitás révén bőven volt hely.
Egy hölgy terelgette az autókat, hogy szorosan álljunk a helyünkre. parkolás után térképet adott, bejelölve rajta a hajóállomást. Majd csak úgy mellékesen bejelölte az éttermét is a térképen. Mindezt annyi bájjal, mosollyal, hogy megígértük nála fogunk ebédelni.
Mind a hajó, mind a busz ingyenes.
Szóval ott álltunk a hajóállomáson és a második induló hajóra fel is fértünk.
A hajók folyamatosan közlekednek a kiírt fél órás indulástól eltérően. A Krka folyón magas sziklák között haladtunk felfelé, a hattyúk ügyesen tértek ki előlünk. Talán húsz perc sem volt az út és megérkeztünk.
A mólótól nyári diákmunkások hada küzdött, hogy a tömeget a pénztárhoz terelje. Fejenként százötven kuna a belépő. Visovácra, a kis szigetre a Ferences rendi kolostorhoz még hetven kuna a hajóút. Azt nem kérjük, majd felsétálunk és átnézünk. Ellenben ha egy magyar nyelvű kalauzt kapnánk, azt megköszönnénk.
Kaptunk, megköszöntük.
Gyönyörű volt, a napfény visszacsillogott a millió vízcseppen, iszonyat hangerővel zúdul alá a víz.
Sokan már nem is mentek tovább, ruhákat le, fürdőruhát rántottak és gázoltak be a hideg vízbe.
Fotóztunk egy sort és elindultunk a térképen jelzett ösvényen. Mivel a hajók folyamatosan ontották a kirándulókat, akadozva haladtunk, a jobb fotókhoz sorban állás volt a kiugróknál.
Mellette egy barlang, amibe fentről két oldalról talált utat a víz. Baloldalon egy kőből vájt kerek tálba zuhog. Itt intézték a mosást, és dzsakuzzinak sem lehetett utolsó, jobb oldalon volt a zuhany.
Mögötte a kovácsműhely, az aznapra berendelt kovács még farmerben kotorta szét a tegnapi hamut, előkészítve a mai hetven fokos poklot.
Jött a hab a tortán! A malom mögött csatlakoztak be a sétaútba azok a turisták, akik Lozovac felől busszal érkeztek. A sétaút pallóra váltott, most már a Krka folyó fölött haladtunk, mindenütt apróbb, nagyobb vízesések a lábunk alatt.
A palló másfél méter széles, alig fértünk el rajta. Ha valaki leállt fotózni, akkor százan álltunk meg és vártuk, hogy mehessünk tovább. És a fotókból sosem volt elég.
Mindig volt néhány renitens, aki a sétakőrt ellenkező irányból indította, ezeknek helyet kellett szorítanunk, hogy mellettünk elhaladhassanak. Pont úgy araszoltunk, mint kocsival a Hungária körúton hétfő délután. Párom hörgött, szidta a szervezést, Ne is álmodjak, hogy felsétálunk Visovácig, a kisebbik kőrt botorkáljuk végig.
A Skradinski buk másik oldalán értünk vissza. Itt már gombostűt sem lehetett leejteni, annyian ültek, feküdtek, napoztak a vízesés előtti hatalmas placcon.
Öltöző sehol, szemetest valahol láttunk már egyet, wc a bejáratnál. A fák fogasként működtek, szatyrok százai lógtak az ágakon, a szél lebegtette a rajtuk száradó törölközőket, fürdőruhákat.
A harmadik hajóra felpréseltük magunkat. Visszafelé az időt mindenki alvással töltötte, a hajómotor rükvercbe váltott, felébredtünk.
Uram atyám! A kikötőben kilométer hosszú sor kígyózott, Az emberek gumimatracokkal, úszógumikkal felszerelkezve várták, hogy átérjenek a Nemzeti park tömegnyomorába. Gyerekek a járdán ülve egymás hátának támaszkodva aludtak, a tűző napon ájuldoztak, a kisebbek halkan sírdogáltak.
Beültünk a parkolóban reggel ajánlott étterembe. Az étlapon magyarul is fel volt tüntetve a kínálat.
A falon hatalmas TV, benne az olimpia, golf döntő. A kávét is ott rendeltük meg, hogy kivárjuk a díjátadást.
A parkolóban megismert kedves hölgy mondta, hogy aznap egy óráig már tizenegyezer jegyet adtak el a Krka Nemzeti Parba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése