Norvégia lakóautóval - Artic Circle és Saltstraumen csodája

Estére megérkeztünk Észak-Norvégiába. Hatalmas tábla hirdeti, új dimenzióba léptünk. Mellette szuper kis éjszakázó placc, nem is mentünk tovább, itt töltöttük az éjszakát.

Mai napi cél az Artic Circle Center. Amint ezt az északi sarkkört átlépjük, biztosan tudjuk, hogy a nap már egy pillanatra sem bukik a horizont alá.

 Laksfoss vízesésénél pár percre megállunk, a kávézó teraszáról legjobb a panoráma. Ajtaján a tábla: Fotózni ne gyere be! Szép az idő, Norvégiában igen ritkán lehet kifogni olyan időt, hogy az eső sem esik, a szél sem cincál.

Artic Circle, itt mindenki megáll, a parkoló tele, ez amolyan apró izgalom, megint találkoztunk valami ismeretlennel. Mit csináljunk? Először a vásárlás, vagy a séta?

Séta győz, felkaptatunk a központ melletti dombra, amíg a szem ellát, kövekből egymásra rakott kicsi és nagy piramisok. Egy nagyobbacska mögé beállok, a háttér tökéletes, párom lefotóz. A szél meglök, én meg elhiszem, hogyha megkapaszkodom a kövekben, megtartanak. Hát nem, kártyavárként omlik össze a szépen felépített kőszobor. Magamban megszeppenve bocsánatért esdeklek, nekiállok újból egymásra halmozni a kődarabokat. Néhány kivétellel az összeset fel tudom használni, ami marad, mellette egy másik szobor kiegészítője lesz. Immár enyém a piramis, itt hagyom a kezem nyomát. 

 

Visszasétálunk a központba, indul az ajándékbeszerző körút. Majdnem minden kütyün, holmin ott a 66°33'N felirat. Amiről hiányzik, felé sem nyúlunk. Gyorsan tele a kosarunk, párom sapkagyűjteménye is bővül egy csodás darabbal. Fotózkodunk az összes kitömött vadállattal, ha már élőben még nem volt szerencsénk hozzájuk.

 

 Indulunk Saltstraumenbe a hídhoz. Otthon szervezés   közben véletlenül találtam rá, fantasztikus képeket   mutatott az internet a híd alatti ár-apály okozta   örvényekről. A világon egyedülállóan, legnagyobb az   árapály áram.  

 A százötven méter széles szorosban, hat óra alatt   négyszáz-millió köbméter víz áramlik át a Skjerstad   és a Salten fjord között, óránként negyven   kilométeres sebességgel. A sodrás okozta természetes   pezsgőfürdőket a helyiek "üstöknek" nevezik. 

 A forgatag iránya hat óránként változik, közte kis   ideig a víz mozdulatlan. Naponta négyszer látható a   jelenség. 

 

Interneten megtaláltam az időtáblázatot, mikor a leglátványosabb, pontos időpontra megyünk. Autót fent a parkolóban hagyjuk, hatalmas sziklákon ereszkedünk a hídpillér alatti korláttal védett kilátóhoz. Nem vagyunk egyedül, gyűlik a tömeg. Mellettünk lejjebb a sziklák peremén horgászok, az egyik éppen húzza ki a halat. Párom fordul vissza, autóból hozza a pecafelszerelést. 

 A pecások egymás után rántják ki a halakat, kapom   magam, most én futok az autóhoz, vödör, szatyor,   halpucolókés, vissza a pillér alá. Mire leérek, már ott   fekszik egy méretes hal párom lábánál. Nekiállok   pucolni, de ő szól, megakadt a következő, ezt már   videózni, fotózni kellene, dobom el a kést, ugrás a   kabátomhoz, zsebéből ki a mobil, veszem a teljes   jelenetet.

Megvan a videó, folytatom a tisztítást.

- Üsd fejbe, mindjárt végzek az elsővel, kezdem azt is. A hal gyomrából rengeteg apró sneci fordul ki, nem is értem, mire volt éhes. 

- Gyere, videózz! Itt a következő!

- Jó, felveszem, de pucolni is kéne, megjelentek a legyek.- Elkészül a második videó is, sok szép fotóval
egyetemben, visszaguggolok pucolni. Kettővel elkészülök, megint kiabál, megakadt az újabb hal.

- Ez az utolsó! Ezt még felveszem, utána nem vagyok hajlandó veled foglalkozni.

Repülnek mellém, sorban mennek a vödörbe, leviszem a vízhez megmosni őket.

 

Idő van, a dagály csúcsra jár, a szoros mindkét oldalán fortyogó víz hatalmas nyolc-tíz méter széles örvényeket produkál, amik lassan középen összeérnek. A vízalatti sziklazátonyokon habosan erővel buknak át a hullámok, a  sirályok a túlparton gyülekeznek, éles visítással, harccal helyezkednek jobb pozíciókba. Turistahajók jelennek meg, csodálják a vízről is a jelenséget. letakarom a vödröt, otthagyom a halakat, felkapaszkodom a korláthoz, ezt fel kell vennem. Micsoda ereje van a víznek! Visz mindent, ami útjába akad, lerántja az uszadékfa tömböket, valahol távolabb buknak fel újból, ahol már csendesebb, szélesebb a vízfelület. 

Sirályok le le csapnak a sodrásban, ügyesek, soha nem kapja el őket az ár, mindig felemelkednek. 

Negyedórás élvezkedés után visszaereszkedem a pecásokhoz, az újabb halakat is konyhakészre takarítom, ma este lazacvacsora lesz! Egy órás pecázás után kilenc a végső szám, párom összepakol, néhány napig majonézes hal lesz az asztalon.

Autóban lefotózom, facebookon egyből közkinccsé teszem a zsákmányt, mindenki irigykedjen, ritkán van ilyen pazar fogás. 

  Estére már nem akaródzik sokat   utazni, magánterületre tévedünk egy   csodaszép tó partján. Talán nem   hajtanak el. Az egyik házból   félrehúzódik egy függöny, de több   mozgást nem észlelünk. A halszeletek   kapnak egy kis sót, majorannát,   serpenyőben oldalanként pár perc   sütés, párom remek szakács.   Megterítek és két pofára esszük a   lazacot.

Mikor már pilledünk, de még nincs kedvem mosogatni, megnézzük a neten, milyen fajta ez a lazac. 

 - Hallod? Mi nem lazacot ettünk, hanem tőkehalat!

- Ne már! A facebookon már kihirdettem a vacsoránkat!

- Nem baj. Facebookon lazacot vacsoráztunk, itt meg tőkehalat. Nem mindegy? A képen már úgysem volt rajta a feje. Holnapi adagot tőkehalként esszük.

- Hát te nagyon komoly horgász vagy!

 

Szuszogunk még egy kicsit, mosogatás és eltesszük magunkat holnapra. Másnap Lofoten szigetek a cél, sokat fogunk autózni.

A nagy horgászat kis filmje itt.