Egy hét a Peloponészosz félszigeten

1 nap

Félig tele a Wizzair gép, válogathatok az ablak melletti ülésekben. Stewardess mondja, hogy a legelső járatuk Kalamatába. Ezért volt akciós! Reméljük megtalálja a pilóta a görög repteret.

Átvesszük az autót, aminek rossz a kalaptartója. Kislány lekapja a saját autójáról, kicseréli, négyen indulunk neki a kalandnak.

A 82-es tajgetoszi panoráma úton szeretnénk átjutni Mystrasba, de már az út elején jelzi egy tábla, hogy le van zárva. Sztrádadíjat nem akarunk fizetni, több út nincs. Interneten semmi nem jelzi a lezárás okát, mégiscsak nekifutunk.

És de jól tesszük. Az út a Tajgetoszt szeli át, csúcsokon, völgykatlanokban kanyarog. A birkanyájat ember nem kíséri, egyik kutya elől, a másik zárja a sort. Gyönyörű vad tájakon futunk, egy bővizű forrásnál megkávézunk. Aztán megtaláljuk az útlezárás okát. Az út fele egy helyen beszakadt, alatta a tátongó mélység. Kicsit arrébb pedig sziklák omlottak le, rákönyökölve az útra.

Ügyesen kerülgetjük az akadályokat, életben maradunk, átjutunk Mystrasba.

Mystras egy ragyogó állapotban megmaradt bizánci romfalu az 1200-as évektől lakott. Húsz euró a belépő.

Déli egy óra, kaptatunk fel a fellegvárba, a lábamon folyik az izzadság. A kilátás fentről pazar, és akkor ereszkedjünk lefelé, mert a fellegvárat hosszan a hegyoldalban körbe fogja a romfalu. A fiúk erre már nem vállalkoznak, majd inkább elénk jönnek kocsival.

Krisztával komótosan araszolunk lefelé, a házakon nem sok a látnivaló, de a közöttük megbúvó négy templom gyönyörű, még romos állapotában is. A múzeum nem nagy szám, de kellemes hűvös van bent.

A falu aljában kis étterem, szőlőlevélbe tekert darált főtt birkahúst választok. Pikáns íze van.

Délután még egy út vár ránk, ez is szép, átautózunk a szállásra Napflióba.

A szálloda szobánk ablaka a kivilágított Palamidi erődre néz.

2 nap

Tízre érkezünk Epidaurosz parkolójába, még mazsolázhatunk az árnyékos parkolóhelyek között. Elsőként a színházat látogatjuk meg. Már ácsolják a színpadot a nyári játékokhoz. Felkaptatunk a legfelső sorba, fotó jobbról balról, megérkezik egy francia csoport. Elhelyezkednek a színházban, az idegenvezetőjük csendre inti az ácsokat, hirtelen néma csönd lesz.

Magyaráz valamit, majd ott lent a mélységben a színpad közepén a földre szór néhány apró kavicsot. Tökéletesen halljuk, meg tudjuk számolni hány darab hullott le. Sóhajt egyet, hallunk mindent. Megtapsoljuk a produkciót.

Epidaurosz híres gyógyközpont volt az ókorban és a középkorban. A kórház, a gyógycentrum és a sportpálya nyomai most is láthatók. Az egyik felirat szerint egy nőt aki nem tudott teherbe esni, kézrátétellel úgy meggyógyítottak, hogy született egy fia. Külön ki van emelve, hogy a férje volt a gyerek apja.

Innen pár kilométerre van Kalymnios strand, ami ötven méterre a parttól, másfél méter mélyen a vízben rejti Sunken Cityt, egy kétezer éves római villát. Beúszunk a snorkellel. Alattunk a ház alaprajza, szobák, konyha, kút, kikötő. A raktárban a fal mellett kettes sorban sorakoznak az amfórák, tizenhetet számolok meg. Hatalmasak, átmérőjük egy és másfél méter között mozog. Mindegyikben halacskák, zölden, türkiz színben, szivárvány színben pompáznak.

A parton csak úgy ülhetünk be inni, ha eszünk is. A piáért mindenre hajlandóak vagyunk, együnk

tzatzikit.

Amíg eszünk, Zoli telefonja feldob egy közeli kirándulóhelyet, az Ördög hídját. Kocsiba be, tíz kilométer, majd kis séta. Az út narancsfa ligeten fut keresztül, Krisztával kiugrunk, begyűjtjük az esti vitamint. Édes, kevésmagos, de meleg.

Az Ördög hídja egy öt méter széles völgykatlant ível át. A katlan mélye tele van lehullott szikladarabokkal, ezeken bukdácsol keresztül a patak. Iszonyat mélyen fut, inkább csak halljuk, mint látjuk. És a leander még itt az erdő sűrűjében, a sziklahasadékban is megél.

Napflioban az esti vacsora után sétálunk egy kicsit a közeli parkban és felfigyelünk a dobozokba kihelyezett, keménypapírból hajtogatott kutyagumi összeszedő lapátokra. Még nem láttunk ilyet, Krisztával kihúzunk egyet-egyet az adagoló dobozból és kezünkben lóbálva andalgunk tovább.

Tök gáz, mire észrevesszük magunkat, hogy ott sétálunk a teraszokon ülő túristák és helyiek között, kezünkben a kutya szaroslapáttal hadonászva.

3 nap

A Korintoszi csatornán felújítás zajlik, tele van risz-rosz darus uszályokkal. Ma biztosan nem látunk rajta elegáns gyönyörű nagy hajókat. Az ugrálás a hídról viszont gőzerővel zajlik, folyamatos a visítás.

Korintosz múzeumában csodás szobrok, mozaikok és természetesen a korintoszi oszlopfő bemutatása.

Innen kilépve arcul csap a hőség, rövid sétára sarkalva a kövek között. Apollón temploma a fő látványosság, a maga hét oszlopával.

A város felett, egy hatszáz méter magas sziklán Zoli felfedezi Akrokorintoszt, egy szépen megmaradt fellegvárat. Ingyenes a bejutás, másszuk meg. Mi a harmadik kapunál feladjuk, Zoliék megmásszák, kőrpanoráma a jutalmuk.

Mükénébe délutánra érkezünk.

Múzeuma gazdag, szépen összerakott terrakotta edények, szobrok, az arany halotti maszk másolata, fegyverek, ékszerek és a finom hűvös légkondis levegő. Erős Agamemnon kultusz van, lévén, hogy egykori otthona volt.

Palotáját végigsétáljuk, Oroszlános kapuját megcsodáljuk, zárt ciszternájába próbálunk lejutni, de olyan istentelen mennyiségű légy zúdul ránk a sötét alagútban, hogy kimenekülünk.

Még eltekerünk Agamemnon sírjához. A hatalmas hegybe vájt kúpos építmény belsejében a visszhang felerősödik, rögtönzött koncertet hozunk össze.

Este giroszparti a partisétányon.

Holnap hosszú utunk lesz délre.

4 nap

Aminek el kell jönni, az el is jön.

Napflioból indulunk reggel, Vathiba. A teljes félszigetet átszeljük délnek. De nem autópályán, hanem hegyi kanyargós, hatalmas sziklák közé szorult egysávos utakon. Félelmetes és egyben gyönyörű. Megállunk, fotózunk, indulunk, és ez így megy.

Zoli mondja a kuplung nem tökéletes, minden váltásnál recseg. Még pár perc és már folyamatosan nyöszörög is.

Szólunk az autóbérletnek, hogy valamit csináljanak, mire Vathiba érünk, mert ez nem ok.

A kuplung most már hangosan visít, váltáskor, mintha a csontjai törnének, büdös égett szag terjeng. Zoli megpróbál úgy vezetni a hajtűkanyarokkal tűzdelt úton, hogy egyáltalán ne kelljen váltania. Megy is egy darabig, mivel most már lefelé tartunk a hegyekből, de ekkor szemből jön egy német lakóautó. Fék mindkét oldalról, mi még a lendülettel lekerülünk az út szélére. A lakóautó öreg, hiába adunk neki teret, képtelen lendület nélkül túljutni a kanyaron, letolat a kereszteződésig és más utat választ. Nekünk az induláshoz megint kuplung, a hangja felvisít és most már nem halkul, a hotelig úgy érkezünk, mint a lakodalmas menet, mindenki értesül róla, hogy néhány másodperc múlva felbukkanunk.

Ezt a hangot elküldjük az autóbérletnek, jelzik, mondjuk meg hova kérjük és viszik a csereautót.

Amíg várunk, a hotel strandján múlatjuk az időt. A tenger kellemes, a sör hideg. Ma már biztosan nem tudunk eljutni a betervezett programokra, mindenki iszik.

Begurul a pótautó, két szaki kiszáll, lepapírozzuk a cserét, csak utána állnak neki megvizsgálni a beteg autót.

Olaj nincs benne. Hűtőfolyadék az alján lötyög, beletolják a bubimentes ásványvizet. Fékolajat is feltöltik, megtörtént a nagyszervíz. Beindítják, az összes macska menekülőre fogja. Kicsit várnak, míg az olaj átjárja az autót, a csikorgás decibel értéke csökken.

Rükverc, a kuplung megmozdul és kezdődik minden elölről.

Integetünk és lesétálunk a partra vacsorázni.

Mire végzünk, hét macska kering az asztalunk alatt, kuncsorogva egy kis nasiért.

A hotelhez tartozik egy hatalmas medence, azt is kipróbáljuk, majd fröccsel tökmaggal felszerelkezve kivonulunk a partra csillagokat vadászni. Megegyeztünk, hogy jövőre kihagyjuk a horvátokat, ide jövünk egy hétre.

Az autóbérlet este hatra visszajutott az autóval Kalamatába.

5 nap

Reggel hétkor a tengerben kezdjük a napot. Volt már melegebb is.

Sietnünk kell, be kell pótolni a tegnapot, irány délen a Diros barlangok. Hosszú túrát kérjük, nincs. Jó, akkor a rövidet. Lelépcsőzünk a hegy gyomrába, csónakba pattanunk, srác ellök a parttól.

Kivilágított folyosókon, alagutakon, kapukon tekeregve haladunk, a srác mesél a barlangról, méretekről, aztán jön az elmaradhatatlan kérdés, honnan jöttünk. Hát persze, a srác már háromszor volt Budapesten, imádja a várost.

A barlang tömve cseppkővel, kerülgetjük, csodáljuk a formákat. Kis kikötőhöz érünk, kiszállunk, gyalog folytatjuk a barlangtúrát. Srác elköszön, elrúgja a csónakot, magunkra maradunk. Itt nincs nagy fakszni, az úton haladva, majd csak kijutunk. Folytatódnak a cseppkövek, fantasztikus mennyiségben, mintázatban, és a magunk tempójában haladhatunk.

A Diros barlangok a Földközi tenger partján bújnak meg, innen átautózunk az Égei tengerhez Monemvasiába.

Monemvasia egy apró szigeten fekszik eldugva a hegy mögött, híd köti össze a szárazfölddel. Bizánckori apró város, szűk utcákkal, rengeteg lépcsővel, minden apró ház aljában ajándékbolttal, kávézóval.

Krisztáék pluszban felkapaszkodnak a fellegvárba, addig mi a kis utcákban kóborolunk.

A jegeskávét már újból együtt szürcsöljük, élvezve a kisváros tengerparti panorámáját.

Még legurulunk Pavlopetribe, ahol a tengerben egy egész római kori város süllyedt el, de már csak a partról szemléljük, nincs idő beúszni és búvárkodni, késő van, még két óra az út hazáig.

Este megérkezett az email az autóbérlettől. Szerintük Zoli a hibás, rosszul vezette az autót. Zoli idegei kellenének nekem, még ő nyugtatott, hogy ne izguljak, nem lesz gond az átadásnál.

6 nap

Ma egész nap csönd van. A tegnap esti elutasító levelünk után az autóbérlet nem válaszol, nem telefonál.

Beszélünk ügyvéddel, ígéretet kapunk egy telefonos görögtolmács segítségére, chat gpd-kikérdezzük töviről hegyire, minden adatot a rendelkezésére bocsátunk, nekünk ad igazat, megfogalmazza az összes felmerülhető hivatalos levelet. Várunk.

Reggel gyorsan eszünk, megint egy két és fél órás út előtt állunk, irány Methoni.

Szombat révén megtelnek az utak, az egész szigetet végigaraszoljuk. A sztrádákat kivéve, az utak egy-másfél sávosak, most többen jönnek szembe és többen akarnak előzni.

Methoni várát a velenceiek építették a tizenharmadik században, hatalmasra sikerült.

A tenger körbe csapkodja, csak a természetes sziklazátony védi a víz erejétől. Feltárás nem folyik, kizárólag állagmegóvás. A kis templomában párom is, Zoli is ugyanazt a történetet kezdi el mesélni. Szépen lebontják a negyven évvel ezelőtti esetről az azóta rárakódott sallangot, kiderül, hogy negyven évvel ezelőtt, egy napig együtt dolgoztak.

Átsétálunk a mellette lévő apró Bourtzi szigetre, ahol meg a törökök húztak fel egy tornyot börtönnek használva.

Felhős az ég, fúj a szél, de azért útba ejtjük Voidokilia teljesen szabályos kör alakú strandját. A kis nyitott részen szabadon süvít be a szél, szuper tarajos hullámokat produkál. Úszni nem igazán sikerül, vagy átugráljuk a hullámokat, vagy utazunk a tetején és előbb utóbb távolabb kilök a partra.

A strand finom fehér puha homokja mindenhova utat talál, hiába söpörjük le magunkról, a kocsiban csak csak szúrja a bőrünket.

Ma este megint költözünk, ez lesz az utolsó szállásunk. Éttermében az étlapon hatalmas a választék, a pincér szerint négy közül választhatunk, a többi csak az étlapon létezik.

7 nap

Utolsó napunk, Olympiának szánjuk, délelőtt érkezünk, még a tömegnyomor előtt. Végig böngésszük a rengeteg templomot, itt minden istennek is áldoztak, csak legyen látható eredménye.

nyilvános illemhely

A versenyzőket, akik csakis hímneműek lehettek, egy hónappal a verseny előtt begyűjtötték, mivel időben le kellett lecsekkolni, hogy mindkét szülő szabad görög állampolgár, nincsenek eltiltva a közügyektől, gyakorolják-e rendesen a vallásukat, stb…

Különböző csoportba osztották őket, méretüktől, tudásuktól, felkészültségüktől függően és edzették, oktatták, felkészítették őket a versenyre.

A versenyeket pucéran vívták, maga a gymnos szó is meztelent jelent.

A győzteseknek olajág koszorú, vagy pálmaág volt a jutalma.

Nőket nem tűrtek meg, ha egy is bemerészkedett, azt a mélybe taszították.

Mire kijövünk a múzeumból, turista csoportok áradata lepi el a területet.

Délután vár ránk a nagy feladat, megharcolni az autóbérletessel. Mikor odaérünk, pont akkor veszi át egy angol azt az autót, amit három nappal ezelőtt lecseréltünk. Kiállunk az ajtóba, hogy halljuk a hangját. Tökéletes.

Vangi pár nappal ezelőtt megígérte, hogy tolmácsol telefonon ha szükséges, gyorsan felhívjuk. Bepróbálkoznak, harcolnak, de nem fenyegetnek. Nem engedünk, nekünk is van veszteségünk, az elmaradt programok. És előre kötöttünk teljes biztosítást.

Végül megadják magukat, elfogadják, ha nem fizetünk.

Lányom még otthon ajánlotta, hogy próbáljuk ki egy étteremben a mezét. Küldött hozzá étterem címeket is, Kalamatában az egyiket meglátogatjuk. Ez a meze arról szól, hogy mindenből pár falatkát kapunk, mindent kóstoljunk meg. Először tengeri cuccok jönnek, majd szárnyas, disznó, végül különböző sajtok. Jóllakunk, kicsit még turkálunk az utcai árusok bódéjaiban, irány a szálloda, holnap reggel repül a gépünk haza.