Bécs adventi bögréi

Hideg volt és sötét. Reggel fél hat, mínusz 6 fok, a Felvonulási tér és a Hősök tere tömve volt busszal. Gyűlt a nép a hét órás induláshoz.

Két héttel előbb foglaltuk le a jegyeket a bécsi adventre az Euro Travelnél. Az "egyéb" bejegyzésekbe beírtam, hogy oda kérem a helyünket, ahol a busz ablakkerete nem töri meg mellettem a kilátást. Párom is, az irodai asszisztens is megmosolyogtak. Valahol valaki mégis komolyan vette a kérésemet, a válasz-Emailben az első sorba jelölték meg a helyünket. Teljes panoráma! És én külön köszönöm!



Madlen az idegenvezetőnk vidám kislány, mindent tudott Bécsről. A magyart kicsit törte, az egész busz drukkolt, hogy a mondat eleji ragozása egyezzen a mondat végivel.
A reggeli nap első sugarai a mosonmagyaróvári Mol kútnál találtak, kilóméteres sorkígyó közepén vacogtam, a női wc elérhetetlenül messzinek tűnt. 

10-re értünk Bécsbe, első utunk Schönbrunnba vezetett, ahol a kastély kertje már igazi vásárhangulatú volt. A bécsi rendőrök profin kezelték a forgalmat, minden busz meg tudott állni a fel, vagy leszállás idejéig. A kis bódékban a karácsonyi csecsebecsék tömege, sütik gyertyák, csillogó díszek. Első bögrénk amin a kép Sissi korát idézte, az első adag forraltborral beindította a napot. Madlen profin terelt minket, indulásnál az elkeveredett utasokat bevártuk, senkit nem engedett elveszni.

Következő látnivaló Heindl csokigyára volt. Itt egy órára Gombóc Artúrrá váltunk. 5 eurós belépőért a két termes múzeumban a gyártásról volt egy kis kiállítás, amit gyorsan kőrbe szaladtunk, majd mindannyian ráugrottunk a kóstolásra kitett több kiló csokira. Ettem kerek csokit, szögletes csokit, szívalakú csokit, töltött csokit, nápolyit, folyékony csokiból tejcsokit, fehércsokit és étcsokit. Közben végig néztünk egy kisfilmet a csokigyár múltjáról és a jelenéről. Természetesen a múzeum kijáratánál apró csokoládé bolt, kirakata tömve nyalánkságokkal. Itt beszereztük az otthon maradottaknak a kóstolót.

Délutánra beértünk a belvárosba, onnan mindenki ment amerre látott. Aki Madlennel tartott, az egy városlátogatásra vállalkozott. Madlen a nagy karácsonyi piac helyett a Károly téri vásárt ajánlotta, ahol még a régi adventi hangulat érezhető. Ezt választottuk és igaza volt. A kőrhintát emberi erővel hajtotta a tulaj, vagy épp a vállalkozó szellemű szülő, akinek a csemetéje a ringlispilen az öreg teknőbe, a régi gázpalacra, vagy valamilyen újrahasznosított háztartási hulladékra kapaszkodott fel.

A Károly tér szökőkútja télire lezárva, medencéje átalakítva lóversenypályának. Gyerekek a pónik hátán lovagoltak, vagy a lovaknak leterített szalmában hancúroztak. Szalma között meleg volt, egyetlen szülő sem tiltakozott a hempergés ellen.

Kintornás játszott nyekergő hangszerén, sátor alatt vonós kvartett muzsikált.
Második bögre forraltborunk után a bódékban csilingelő karácsonyi díszek még csillogóbbá váltak.
Mire jó egy ilyen piac? Csakis arra, hogy a tőlünk nem messze lakó rokonságunkkal, akikkel képtelenek vagyunk már hónapok óta összefutni, itt most összetalálkozzunk és kezünket a forró bögre oldalán melengetve együtt múlassuk az időt. Párom lánya jól ismeri Bécset, vállalkozott a nászék és a mi idegenvezetésünkre. Sötétedés után Bécs karácsonyi pompája kiteljesedett. A kirakatok feldíszítve, tömeg hömpölygött az ünnepi díszben tündöklő utcákon.

A Triumph kirakatában, élő kirakatibábuként fiatalember pózolt alsónadrágban, többszáz hölgyet csalva a kirakatüveghez.
A Stephansdom esti miséjéhez a gyertyás kőrmenetet fúvós zenekar vezette fel.
A Belvederen keresztül kisodródtunk a nagy karácsonyi vásárra, ahol gombostűt sem lehetett leejteni.

A múltszázadi villamos feldíszítve mint a karácsonyfa, kalauza induláskor kongatta az öreg csengőt. A forraltbort itt adták a legaranyosabb bögrében. A szükség behajtott minket egy kávézóba, a hazaindulást itt vártuk ki, ami nehézkesen ment, mivel a buszunk képtelen volt a forgalom elterelése miatt a megbeszélt helyre parkolni.








Rathausplatz, Schönbrunn, Karlskirche.

Hazafelé, indulás után pár perccel már mindenki aludt. Busz konvojok robogtak a határ felé, kilóméter hosszan piros gyöngysorként világítva előttünk a sztrádát. Mosonmagyaróváron páran leszálltak elintézni a sürgős dolgaikat, legközelebb a Lánchídon ébredtem fel.
Azt hiszem a hétvégére Magyarország kiürült, békésen foglaltuk el egy napra az osztrák fővárost. Bécsben csak magyar hangot hallottunk.