2019. január 3., csütörtök

"Bottyával és batyujával battyog a Batthyány kastélyba"



Szentgotthárdon találtunk olcsó tiszta egyszerű szállást, tökéletes kiindulópont a következő napok kirándulásaihoz.
A Güssingi (Németújvár) Batthyány kastélyt néztük ki első napra. Négyen kuporogtunk a kocsiban, de egyikünknek sem jutott eszébe, hogy talán készpénzben is kellene eurót vinni, ne csak a kártyáinkra hagyatkozzunk. Megnyugtattuk magunkat, Ausztriában mindenütt van kártyás fizetési lehetőség.



A kastélyhoz természetesen a meredek Batthyány utca visz fel. Félúton a várfalnál üveglift, amibe kéteuróst bedobva secperc alatt felröpít. Eurónk az nincs, kártyalehúzót nem láttunk. Ha már így alakult, ledolgozzuk a reggeli szalonnás rántottát, komótosan kapaszkodtunk a meredek széles, csúszós avarral borított kocsiúton a várba. Néhány kocsi elhúzott mellettünk, annak ellenére, hogy ki volt rakva a tilos tábla, de mint később kiderült, a várbüfét töltötték fel.


Pénztárban bájos mosolygós kislány kérte a belépődíjat. Nyújtom a kártyát, rámutat a falon kiakasztott táblára, csak készpénzt fogadnak el.

Hogy az a....Hát ezt meg kell beszélnünk, hiszen éppen a tüdőnket készülünk kiköpni. A szavazás eredménye az lett, hogy majd másnap jövünk vissza.





Másnap ATM kereséssel kezdtük a napot. Most már volt papírpénzünk, gyors kávé egy presszóban és lett fémpénz is a lifthez. Na azért a liftig megint fel kell kapaszkodni. Anyám a hátizsákkal a vállán, kezében a túrabottal előttünk botorkál, lányom elgondolkodva lépked a nyomdokában, majd megszólal:




- Mama batyujával a hátán, "bottyával" a kezében battyog a Batthyány kastélyba.

Ez már biztosan a vég!...
Felélénkültünk,  hirtelen fabrikált alliteráló nyelvtörőkkel szórakoztattuk egymást a felvonóig.  Elértük a liftet, a fáradtak beszálltak, lányommal felgyalogoltunk a várkapuig.
A várnak 1150-től sűrűn váltakozó tulajdonosai voltak, végül II. Lajos 1524 júniusában Batthyány Ferencnek és unokaöccsének Kristófnak adományozta. A vár szépen rendben tartott, köszönhetően, hogy egy Batthyány alapítvány kezében van.




A kiállítás több szintjén gazdag bemutató és minden teremben magyarul is kiírva a szoba látnivalói és a hozzá tartozó történet. A lépcsőház falain végestelen végig bekeretezett képek mutatják be a Batthyányiak tulajdonában régvolt, vagy most is meglévő kastélyokat, várakat, bécsi és budapesti házakat, palotákat.






Rögtön az első emeleten egy részletes családfa, ahol megtaláltuk az egykori magyar miniszterelnököt Batthyány Lajost is.
A családban volt néhány unokatestvéri házasság, több helyen fedeztük fel ugyanazt a nevet a hozzátartozó adatokkal.






Fegyver terem, ahol egy iszonyat nagy billiárd asztal olyan vastag lábakon, amit elképzelni sem tudok, hogyan mozgatták a vízszintezéshez. Most pisztolyokkal volt telerakva. Mellette lévő falnál kincsesláda, a zára roppant bonyolult szerkezetű.
Le a kalappal az osztrákok előtt. Annak ellenére, hogy Batthyány Lajos a magyar miniszterelnök kirítt a többi Batthyány közül, mivel hátat fordítva az osztrákoknak 1848-ban a magyar szabadságharc élére állt, itt a kastélyban mégis egy külön termet rendeztek be az emlékére.

Második emeleten az öntöttvas felhasználásának története a hajtűktől a kályháig. Ezt Udo Illig, volt osztrák miniszterelnök gyűjtötte össze a Schlainingi várában, majd később áthelyezték ide. A lovagteremben kicsit kipróbáltuk az 1574-ben vásárolt zongorát, Burgenland legrégebbi megmaradt hangszerét.
Jó vadászok voltak a tulajdonosok, a kitömött zsákmányoknak is külön terme van.


Visszatérve a földszintre egy tökéletesen berendezett konyha, mellette lévő szobában makettból kirakva néhány ütközet. A kápolnába kívülről lehet bejutni. A vár előtti szabad terület valószínűleg koncertek helye, most a ponyvákat mozgatta egy csöppnyi szellő. Ködös volt az idő, sehova nem láttunk, bár az írások szerint messzire ellátni innen. Pénztárhoz visszaérve három fajta hűtőmágnes közül válogathattam.
Lefelé a lift egy euro, mindannyian bevállaltuk a sétát a parkolóig.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése