Babilon a gömb ló.

Huncut, Babilon társa

Hetek óta tart a készülődés. Jön Babilon. István méricskél, fúr farag, nemsokára itt lesz Babilon. A szél susogja, simítja a fűszálakat egyirányba: itt fog lépdelni Babilon. Az akácok finoman rázzák le leveleiket a karámban, erre a puha avarra fog délutánonként lepihenni Babilon. Elkészült az új box az istállóban, apró ablaka az erdőre néz, illatos selymes zizegő szalma várja Babilont.






Pénteken délelőtt gurult be a tanyára a lószállító. Ajtaja kinyílt és kilépett rajta Babilon, a német sport póni. Négy szipka német sport lába között ott dagadt hatalmas német sport pocakja.
A szél egy pillanatra megállt, majd bugyborékoló kuncogással az akácos lombjai közé bukfencezett, az akácokkal együtt rázta a nevetés. Kiváncsi egymásra torlódott felhők könnyezve kacagtak, a sűrű permet folyt le Babilon kobakján, széles hátán lassan tócsába gyűlt az esőlé. Mindenki számára világossá vált, Babilon fogyókúrázni jött, 100 kilót kell tavaszig leadnia.

Babilon

Megint Zeusznak kellett megosztania a helyét az új jövevénnyel. Zeusz komolyan vette a feladatát, egész délután nem engedte Babilont az etető közelébe. Sőt, az eresz alól is kikergette, egyedül terpeszkedett a tető alatt. Babilon nem sértődött meg, gyorsan feltalálta magát. Felfedezte a világot, majd vidáman feküdt a hátára a homokban. Hangját folyamatosan hallatta, mindenhez volt nyeríteni valója.




Zeuszt kaptam a napi vágta gyakorlásomhoz. Még benne volt a napi feszültség, nehezen állt rá a munkára. Érdekes, hogy hiába taszította ki Zeusz Babilont, mégis, amikor egyedül maradt a póni a karámban, kereste Zeuszt és a közös kerítés mellett topogott fel alá.

Nagyon durva edzést tartottunk, fél órát vágtattam. Még a ló tetején másnapra is megbeszéltünk egy órás lovaglást. Amikor lábam földet ért, ezt erősen megbántam.

Este az istállóba már mind három ló tökéletes egyetértésben vonult be. Babilon rávetette magát a bekészített szénára, pár perc múlva csak a csöndes őrlést lehetett hallani.

Másnap délben értünk ki, Carlos volt felnyergelve. Babilon gazdája, Kati is ott tüsténkedett a póni körül, azt találtuk ki, hogy mind a három lovat kivisszük terepre. Kisétáltunk, felkínoztam magam Carlos hátára, Zeusz és Babilon kötőféken jöttek utánam. A mezőn Babilont Kati, Zeuszt a párom futtatta futószáron. Én Erikával gyakoroltam az osztályt. Minden gyakorlat sokkal jobban ment abba az irányba, amerre a másik két ló volt.

 Levezetésül poroszkálva elindultunk a szomszéd lucernása felé, mert mint tudjuk, a szomszéd fűje mindíg zöldebb. Erdőn keresztül vezetett az út, az átszűrődő délutáni napfény vidám hangulatot adott a csapatnak. A lucernás szélén széles sávban harsogó zöld fű nőtt, megálltunk legeltetni.

Hatalmas pánik tört ki, amikor egy futóedzést tartó kislány bukkant elő az erdőből, nyomában a berni pásztor kutyájával. Zeusz a főpánikoló, hatására a másik két ló is megugrott. Kis szívdobogás, de túlságosan édes volt a fű, ment a habzsolás tovább. Itt vége is lett a tudományomnak, hiába szólt Erika, hogy vége a legelésnek, indulás haza, Carlos meg sem mozdult. Négy lábával terpeszben kitámasztva legelt. A szárat hiába húztam, visszarántotta a fejét, mindent felül múlt a fű. Szégyenszemre Erikának kellett visszavonszolnia Carlost az útra. A tanyáig ügettem. Carlos visszafelé gyorsabb volt, irányítás nélkül tudta, hol kell ráfordulni a hazafelé vezető ösvényre.

Ma megint azt éreztem, amit a legelső órán, még mindíg nem tudom irányítani a lovat.