Kerítés túloldalán kezdődik a szabadság.

Indián nyár! 26 fokkal! Tegnap kint voltunk a lovardában. Erika szerint nem jól vágtatok, huppogok a nyeregben. Zeuszra feltette a voltizs hevedert. Itt nincs kengyel, a kapaszkodóval vagyok kénytelen minél közelebb húzni magamat a hevederhez. Ragyogóan ment a vágta, főleg a combomon éreztem. Erika hosszabbra engedte a futószárat, hogy a kőr nagy legyen, ne a centrifugális erő ellen kelljen harcolnom. Huh, nagyon jó volt! Élveztem, hogy tudtam hajtani előre a lovat, nem állt le.



Vágta után átültem Carlosra és az osztályt rajta lovagoltam le. Múltkori megnyírbált önbizalmamnak nagyon jót tett. Carlos vidáman ügetett, elég volt csizmával jeleznem, végrehajtotta a feladatot. Úgy szálltam le a nyeregből, hogy elégedett voltam magammal.
Több napos ünnep következett, mára is beírtam magam egy kis lovaglásra.

szabadság 1

Délelőtt érkeztünk, a tegnapi jól sikerült lovaglásért cserébe, az idő mára ajándék képpen megadta a hét ágra sütő napot. Nagyban folyt a lovasiskola, sorban álltak a gyerekek Zeuszért. Brigi az egész lovardát használta az oktatásra, Erika eldöntötte, akkor terep lesz. Összeszedett nyolc vödröt és kivonultunk.
Most voltam kénytelen először önállóan felülni a lóra. Carlosra! A háta a fejem fölé magasodik! Kengyelt leengedtem, Erika a túloldalon ellen tartott. Ha ezt valaki látta! Ez a pár perc remélem az idő jóindulatú homályába süllyed. Lényeg a lényeg, én ültem a lovon és nem fordítva. Erika letette a vödröket úgy, mintha a lovarda sarkai lennének. Indultam.
Húha! A vödörnél a ló nem fordult be automatikusan, ügetett egyenesen tovább. Nincs palánk! Nincs ami irányítsa a lovat!    - Mi van??? -  Nekem kell odafigyelnem ilyen hülyeségekre??? Rendben, akkor kedjük.
Az első lehajló és arcomba csapódó akáclomb után komolyan vettem a feladatot. Vödrön belüli remek ívekkel ajándékoztam meg magam. Mikor már ráéreztem az ízére, otthagyva a vödröket, messzebbre is kimerészkedtünk. A tanya mellett hatalmas puszták és erdők váltják egymást. Carlost egyáltalán nem zavarta, ha véletlenül tüskés bozótra vezettem, tekeregtünk a fák között, minden jelzésemet pontosan követve ügetett. Egy kicsit megérintett a szabadság és a 600 kilós állat feletti uralom kellemes érzése.

szabadság 2

A lovardában Zeusz egyre izgatottabb lett, miután Carlos eltűnt a szeme elől. Végül megállt és csak a nyakát tekergette. Brigi szólt, hogy jöjjünk vissza a lovarda mellé, mert az ő lovasórája fogja bánni. Gyakoroltam megint a vödrökkel, majd visszakaptattam a tanyára, be a lovardába. Bent egyszer végig csináltam az osztályfeladatokat és ezzel vége lett életem eddigi legjobb lovasórájának.

Közeledik a hideg, István gyűjti a fát a kandallóba. Úgy mint az indiánok, kicsit ő is túl hosszúnak képzeli a telet. Pesszimista gondolkodása a télről, látszik a háza falán.