Új lovas érkezett

Múlt héten lányom ráért, kikísért minket Vasadra az oktatásra. Zeusz egy életművész! A kovács előző nap megkörmölte, mire kiértünk már erősen sántított, kivonva magát a munkából újabb két hétre.

Lányom

Megint Carlos helyettesítette. Örültem neki, mert azt leszámítva, hogy magas, sokkal kényelmesebb a lovaglás rajta, valamint ő még nem dobott le.
Az órai tananyag az volt, hogy a szárakat finoman mozgatva tudjam ráirányítani Carlost az íveimre. Megtanultam a lovarda sarkainak, oldalainak az elnevezéseit, így Erikának elég volt középről kiadni a feladatot, miszerint "M" pontból "F"-ig jussak el, vagy a lovarda melyik részén csináljak egy csodálatos átváltást egyenletes ügetésben.
Igen, az ügetés egyenletességével gondok vannak. A lovarda egyes részei, mintha vonzaná a lovat, hogy ott meg kell állni, vagy annyira ki kell menni a szélére, hogy a palánk letépje a cipőmet. Őszintén eljátsza az értetlent és még mintha át is kacsintana Zeuszhoz, látja-e kollegája, hogy hogyan csinál belőlem bohócot.
Az óra végére már éreztem, ha a kezemet elől tartom, rövid szárat engedve a lónak és apró húzásokkal jelzek, csodák csodájára Carlos befordul! Főleg, ha megfeledkezik magáról és enged egy kis helyet a palánk mellett, még a lábammal is tudom adni segítséget. A pálcát nem merem használni utolsó esésem óta.
Lement az óra és utánam lányom is felült egy fél órás futószáras próbára. Az eredmény ugyanaz lett, úgy mint nekem, neki is tetszett a lovaglás. Irigykedve láttam, hogy jóval hajlékonyabb, gond nélkül meg tudja fogni a bokáját, lazán elfekszik a ló hátán. Ült már lovon régebben, de ugyanazokkal a gondokkal küzd mint én, bizonytalan. Azért így is látszik már, hogy gyorsabban fog eljutni a vágtához, mint én. Rábólintott a folytatásra, innentől kezdve együtt járunk iskolába.