Évekkel ezelőtt ültem már lovon, sőt ballagva, vagy lassú ügetésben élveztem is a lovaglást. Mondjuk kizárólag egy vezető ló mögött, mert önálló irányításra képtelen vagyok. Alattam a ló szabadon kószált, mikor merre volt édesebb a fű.
Párom bejelentette, ennek most vége! Neten talált egy fantasztikus erdélyi lovastúrát, ahova el kell majd mennünk. A kiírásban egyetlen feltételt szabtak. Tudni kell önállóan lovagolni.
Múlt héten elsétáltunk párom régi barátjához, aki kivezette a legjámborabb lovát, felkapaszkodtam rá. Rögtön kiderült, hogy a vezényszavakat nem ismerem, bizonytalan vagyok a lovon, tehát futószáron kell kezdenem a képzést. Neki erre nincs ideje, találnunk kell rá megoldást.
Műhelyben az egyik vendégem régebben említette, hogy a felesége foglalkozik lovakkal, előkerestem a telefonszámát. Vasárnap 10-re megbeszéltük, hogy kiszaladunk. Az első órát ingyen adja, a végén eldöntöm, hogy tudjuk-e együtt folytatni.
Pestlőrincen lakunk, pillanatok alatt kiértünk Vasadra. Ilyenkor tavasszal minden virágzik, gyönyörű volt az út a lovardáig.
Erikával gyorsan összetegeződtünk. A Karámból behozta „Zeusz”-t, egy nyugodt fényes szőrű barna lovat. Nem sokat foglalkoztunk a formaságokkal, kezembe nyomta a lókaparót, megmutatta mi a dolgom vele. Szakszerűen kipucoltam Zeusz patáit, majd lekeféltem a szőrét. A nyergelést már Erika végezte, utána kiballagtunk a karám mellé.
Erika körbefuttatta párszor, hogy lássam miként dolgozik. Zeusz a legbarátibb ló, felmásztam rá, és „pöccintésre” indult. Szárat nem kaptam, csak a két lábam és a sűrű imádság tartott fenn a lovon. Aztán valahogy észrevétlenül beindult. 15 perc múlva már a két kezem a levegőben volt, nem éreztem szükségét a nyereg erős markolászásának. Amelyik feladat nem ment, arra később visszatértünk, akkor már tudj isten miért, de félelem nélkül sikerült megoldanom.
És jött az ügetés. És még mindig nem volt mibe kapaszkodnom, csak a ló sörénye. Drága Zeusz! Ő talán jobban izgult, hogy a hátán maradjak, mint én. Amerre billentem, ő is arra lépett.
Az óra végére kijelenthettem, hogy esés nélkül megúsztam, szár nélkül ügettem és élveztem a lovaglást.
Kutyánk Erikáék Málna kutyájával szintén kihasználta a szabadságot, többszörösen kőrbe száguldozva a farmot.
Kicsit fújt a szél, száz ágra sütött a nap. Kipihenni magunkat kiültünk az eresz alá. Erika és a párja hozott behűtött frissítőket és elindult az adomázás. Egy óra alatt megváltottuk a világot, kicseréltük a más irányú ismereteinket és tapasztalatainkat és megegyeztünk a lovaglás tanulás folytatásában.
Jövő hétvégén talán már vágtatva Zorró Z betűjét is belehasítom lóhátról a homokba. :-)
Párom bejelentette, ennek most vége! Neten talált egy fantasztikus erdélyi lovastúrát, ahova el kell majd mennünk. A kiírásban egyetlen feltételt szabtak. Tudni kell önállóan lovagolni.
Múlt héten elsétáltunk párom régi barátjához, aki kivezette a legjámborabb lovát, felkapaszkodtam rá. Rögtön kiderült, hogy a vezényszavakat nem ismerem, bizonytalan vagyok a lovon, tehát futószáron kell kezdenem a képzést. Neki erre nincs ideje, találnunk kell rá megoldást.
Műhelyben az egyik vendégem régebben említette, hogy a felesége foglalkozik lovakkal, előkerestem a telefonszámát. Vasárnap 10-re megbeszéltük, hogy kiszaladunk. Az első órát ingyen adja, a végén eldöntöm, hogy tudjuk-e együtt folytatni.
Pestlőrincen lakunk, pillanatok alatt kiértünk Vasadra. Ilyenkor tavasszal minden virágzik, gyönyörű volt az út a lovardáig.
Erikával gyorsan összetegeződtünk. A Karámból behozta „Zeusz”-t, egy nyugodt fényes szőrű barna lovat. Nem sokat foglalkoztunk a formaságokkal, kezembe nyomta a lókaparót, megmutatta mi a dolgom vele. Szakszerűen kipucoltam Zeusz patáit, majd lekeféltem a szőrét. A nyergelést már Erika végezte, utána kiballagtunk a karám mellé.
Erika körbefuttatta párszor, hogy lássam miként dolgozik. Zeusz a legbarátibb ló, felmásztam rá, és „pöccintésre” indult. Szárat nem kaptam, csak a két lábam és a sűrű imádság tartott fenn a lovon. Aztán valahogy észrevétlenül beindult. 15 perc múlva már a két kezem a levegőben volt, nem éreztem szükségét a nyereg erős markolászásának. Amelyik feladat nem ment, arra később visszatértünk, akkor már tudj isten miért, de félelem nélkül sikerült megoldanom.
És jött az ügetés. És még mindig nem volt mibe kapaszkodnom, csak a ló sörénye. Drága Zeusz! Ő talán jobban izgult, hogy a hátán maradjak, mint én. Amerre billentem, ő is arra lépett.
Az óra végére kijelenthettem, hogy esés nélkül megúsztam, szár nélkül ügettem és élveztem a lovaglást.
Kutyánk Erikáék Málna kutyájával szintén kihasználta a szabadságot, többszörösen kőrbe száguldozva a farmot.
Kicsit fújt a szél, száz ágra sütött a nap. Kipihenni magunkat kiültünk az eresz alá. Erika és a párja hozott behűtött frissítőket és elindult az adomázás. Egy óra alatt megváltottuk a világot, kicseréltük a más irányú ismereteinket és tapasztalatainkat és megegyeztünk a lovaglás tanulás folytatásában.
Jövő hétvégén talán már vágtatva Zorró Z betűjét is belehasítom lóhátról a homokba. :-)
 |
| Zeusz barátja, Carlos |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése