Újra a terepen és Milli

Erikáék holnap indítják az első nyári lovastábort, kicsit nagy a felfordulás, senki semmire nem ért rá.
Reggel kimentünk lemozgatni a lovakat. Millin és Reményen is ültem már, mindkettőt megtanultam irányítani, de terepen még senki nem próbálta őket. Zsákbamacska volt mindkét kanca.




Én kaptam Millit. Ügyesen adta a lábait a pata tisztogatásához, orrával piszkálta a tenyeremet, várta az almát. Ma elmaradt a nasi, tegnap az összeset felfalták.

Erika megígértette velünk, nem megyünk messzire, ha menteni kell könnyen elérhetők legyünk. Boldogan esküdtem rá, lesz mire hivatkozni, ha párom megint valami vadállatokkal teli környékre próbál irányítani.
A két kanca régtől együtt él, gond nélkül mentek egymás mellett, örömmel nyugtáztuk, hogy nem ijedősek, látszott, hogy nem először poroszkálnak erdőben. Milli elkapta az útra hajló akác ágakat és fogai között áthúzva szüretelte le a leveleket. Van egy kis zenei előképzettsége, erdei skálázásom magasabb hangjait hátra tekeredett fülekkel nyugtázta. Mozgékonyabb volt a ló, kevesebbet kellett használnom a pálcát, mint a karámban, aranyosan közreműködött, élveztem rajta az utazást.
Első utunk lévén kevesebbet ügettünk, több volt a séta. A múltkori őrült kutyákkal teli tanya előtt visszafordultunk és a réten átvágva indultunk vissza. Két szürke tapsifülest ugrasztottam ki a bokorból, akik két irányba repültek szét, Millit hirtelen megtorpanásra késztetve.
A rét illatos volt, teli apró színes virággal, kicsit meg kellett állni legelni. Nem én akartam, Milli döntött a pihenő mellett. A böglyök különbséget tettek a két kanca között. Reményt jobban támadták, szegény egész úton rázta a fejét, csapkodta a farkát. Az indulás előtt rápermetezett légyriasztó nem tartott ki még egy órát sem.

Milli és Vili a póni, az úton végig tartották a rádió kapcsolatot. Öt-tíz percenként Vili nyerített a karámban, ezt meghallva az erdő túloldaláról Milli rögtön visszanyerített. Igazi nagy dumás hölgy.
Hazafelé náluk is érezhető volt a gyorsulás, nem kellett őket nógatni. Carlos boldogan várta  vissza Reményt, elégedetten nyugtázta, hogy barátnője épségben haza tért. Tündéri volt, ahogy finoman összedugták kobakjukat.
A tábori sátrak közben elkészültek, matracok dagadtak a levegőtől.
Egy igazán kellemes napsütéses nyári délelőtt ért véget, aminek most tudtam élvezni minden percét. Köszi Milli!