Elindult a visszaszámlálás...

Gyakorlatilag önellátók lettünk. Jövünk megyünk a hétvégeken, ha Erikáék elutaznak, nyitjuk zárjuk a tanya kapuját. Milli és Remény a megszokott páros alattunk, velük járjuk a Vasadi határt.
Learatták a kalászosokat, kitágult a tér. Nem úton csatangolunk, hanem a tarlón keresztül ügetve új helyeket fedezünk fel. Nyomorult pockok nehezebben bújnak el, ráadásul a száradó kőrbálák tetejét elfoglalták a rájuk vadászó ölyvek. A két ló is érzi a teret, megrészegülve a hatalmas távolságoktól pillanatok alatt felgyorsulnak. Azért odafigyelnek az egérzörgésre is.

Milli biztosan visz neki a lehajló ágnak

Erdőbe akkor fordulunk, ha már csatakokban folyik rólunk az izzadság. Milli is rászokott az utazás közbeni uzsonnázásra, vadássza a lehajló akácágakat és szüreteli a leveleket. Az ágak tüskéi megerősödtek, igyekszem átirányítani a lovat az út másik oldalára, az akác keményet üt, mikor  a fejemhez csapódik. Ez  pár méterenként apró harcot eredményez a ló és közöttem.
Remény a sietősebb, Milli a kényelmesebb, már megint én noszogatom a lovamat.

Sokkal jobban élvezem a terepet. Nincsenek parancsszavak, végrehajtandó feladatok, amik az önbizalmamat a béka feneke alá tudják süllyeszteni. A legfontosabb, hogy kényelmesebb  egy vezető ló mögött poroszkálni. Ilyenkor mindig magvas bölcs gondolatok jutnak eszembe.
Gondosan elkerüljük az őrült kutyákkal teli tanyákat.

Ahol lovat tartanak, Milli nem bírja ki szó nélkül. Megáll, benyerít és várja a hatást. A közeledő patakopogásra enyhén megretten, majd mindketten emelt fővel büszkén elhaladunk a kerítésnél bámészkodó lovak előtt.










Múlt héten lett vége a harmadik gyerektábornak, nyomai még láthatóak. István gyors tempóban javítja a tó oldalát, locsolja a faiskoláját, hátha észhez térnek a gutaütésből. A két hétig tartó 40 fokot csak Erika paradicsomai élték túl. Erika hulla fáradt, Carlost sincs ereje lelovagolni. A lovat vasárnap nem lehetett mozdítani, feküdt a napon mozdulatlanul. Becserkésztem lefotózni, a fülei mint a radar forogtak utánam, de ő maga mozdulatlan maradt.

Most hétvégén voltunk kint utoljára szabi előtt. Beszereztük az utolsó nélkülözhetetlen felszereléseket, nemsokára beérik másfél éves vergődésem gyümölcse, indulunk a lovastúrára Erdélybe!!!!

A túra:
http://asszonyalovon.blogspot.hu/2013/08/az-erdelyi-tura-elso-es-masodik-napja.html