2014. május 3., szombat
Vanginak
Szia Vangi!
Vasárnap Vecsésen a görög húsvéton szememre vetetted, hogy sok a negatívum az írásaimban. Igazad van. Nehéz a sora a lovastanulónak!
De most ennek vége! Boldogan jelentem neked, hogy teljesen hiába mentünk ki a múlt pénteken Vasadra, a 4-es elején ránk szakad az eső, és elkísért a tanya kapujáig. Lovaglásról szó sem lehetett, Erika főzött egy teát.
Párom haverja méhész, hónapokkal ezelőtt kiszemelte magának a lovarda mögötti akácost, lepapírozta a tulajjal, hogy virágzáskor kitelepíti legelni a méheit. A fene gondolta, mennyi dolog van ezzel, még nekünk is jutott belőle.
Ez volt a másik ok ami miatt kiszaladtunk, hogy kiszögeljünk az erdő sarkára egy táblát: Stipi-stopi, Boa lefoglalta a méheinek az akácost, ide már senki ne jöjjön. Erősen sajnálkozva néztük Erikával páromat az ablakból, ahogy gyalogolt a táblával az erdő felé, egészen addig, míg elnyelte a sűrű esőfüggöny. Tudom Vangi, csak pozitívan! Igen, én szárazon megúsztam!
De ma végre sütött a nap, három lovas lemondta a lovaglást, miénk volt a délután! Vittük a kosarat, hátha érik már a bodzavirág. Erikáékat nagy munkában találtuk, karámfestés volt a program. Kiérkezésünk után pár perccel elfogyott a festék, pihenés képpen csocsó bajnokság indult, páromat ronggyá verték.
Addig én becserkésztem Bolerót. Jött velem, tudta, sosem üres a zsebem. Lepucoltam, Erika felnyergelte, irány a karám. Ügetésben dolgoztam végig az órát. Bolerónak érdekes tulajdonsága, hogy bal kőrre normál tempóban rója a pályát, jobbra viszont alattomos sunyin begyorsul, a szélső falnál már olyan tempóban üget, hogy lobog a sörénye. Erika figyelmeztetett óra elején, hogy Boleró továbbra is tartja ezt a szokását, sőt, mostanában bemelegedés után viharosan gyorssá válik, pár tanuló alatt átcsapott véget nem érő vágtába. Önbizalmam kipukkanó buborékként semmivé lett, szorongatni kezdtem a szárat. Erika rögtön észrevette. Szárat eldobva, magas tartásban kellett két kőrt ügetnem.
Vangi! Eszembe jutottál, fogcsikorgatva, de vigyorogtam. Valahogy átsegített a pánikon és az óra második részén kezemben tartottam a történéseket. Erika is megdicsért, milyen ügyesen tartottam meg a lovat, amikor indította a rohamot. Jó érzés volt.
Ezt a tulajdonságát leszámítva még mindig Boleró az egyetlen ló, amelyik arra kanyarodik, amerre jelzem neki.
Csattant az ég, észre sem vettük, fejünk fölött esőfelhők nyitották meg a csatornáikat. Futás az eresz alá amíg kicsit enyhül.
Hazafelé egy hatalmas kosár bodzavirágot szedtünk, télire meglesz a sűrített bodzaszörp.
Vangi! Ha elkészült, egy pohárra a vendégünk vagytok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése