Meg egyébként is mind a négy ló annyira kifáradt a tereptől, hogy utána egész nap noszogatni kellett őket, hogy dolgozzák le a zab árát.
Karámban maradtunk, Bolerót kaptam. Valami történt, mert a második kőrnél bepróbálkozott. Úgy oldalba rúgtam, hogy nem hitt a szemének. Befordult engedelmesen, majd a következő kőr ugyanazon szakaszán megint sodródni kezdett. Két hatalmas rúgás. Az óra lement minden gond nélkül.
Végig apró hajlítgatásokat gyakoroltunk fél lovardában, majd negyed lovardában, mert Erika hangszálai be vannak gyulladva, csak halkan tud kiabálni.
Óra végére Boleró megint tökéletes emberbarát lóvá vált. Erika szembe állt velünk és megpróbáltuk a lehetetlent. Addig addig igazgattam a zablát, szorítottam csizmával az oldalát, míg elindult hátra!
-Azta! Rükvercbe raktam a lovat!
Ez az apró csoda bearanyozta a napomat. Boleró kapta az összes teljes kiőrlésű száraz kenyeret!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése