Berci a lovardában

Virágunk régebben lovagolt, de az már csak a ködös múlt emléke. Néha emlegette, jó lenne velünk kijönni Vasadra. Virágnak jött a szülinapja, Barna meglepte egy óra lovaglással.
Lovasnadrágját állítólag annó nálunk hagyta, sehol nem találtuk. Sebaj, apja kobakja jó, állítható a mérete, nadrágot kerít magának.

Tízre beszéltük meg a találkozót, de Berci elaludt. Berci öt hónapos, az álma szent és sérthetetlen, egy óra késéssel értünk ki.

Erika lánya, szintén Virág, pár dolgot kérdezett Virágunk lovasmúltjáról, elgondolkodott, aztán Gesztenyét hozta elő. Tisztogatás és szerszámozás után kivonultak a kőrkarámba, biztos ami biztos, futószáron kezdik. Szokásos bemelegítés, nyújtógyakorlatok lóháton, majd beindult az ügetés.

Barna fotózta jobbról, fotózta balról, majd elcsavargott más fotótémát keresni a tanyán.

Berci is elunta, hogy a babakocsiból csak a mozgó faleveleket nézegethette, hangosan jelezte unalmát.
Gyere Berci mi is lássunk világot! Ölemben elhallgatott, figyelte a körülöttünk kavargó kutyafalkát.

Meglátogattuk Bolerót. A ló jött is sebesen, várta a szárazkenyeret. Megszaglászta Bercit, aki lenyűgözve nézte a nagy állatot. Boleró kenyér híján érdektelenül elballagott.

Carlos több hónapos kemény munkával, sikeresen szanaszét rugdosta az etetőjét. István megmutatta az új, bombabiztos alapokra erősített etetőt. Már most lehetett látni a gyenge pontjait, ahol Carlos majd megkezdi a bontást.

Beültünk a hintaágyba, néztük Virágot, aki addigra már osztályban lovagolt. Ügyes, visszajöttek a régen tanult mozdulatok, hajtotta a lovat szaporán.

Letelt az óra, Gesztenye visszakapta a szabadságát, indultunk. Kiszívott minket a levegő, éhesen értünk haza, itthon felfaltuk a lábos szilvásgombócot. Barnának érdemes főzni, hálás közönség.