A mellettünk lévő hotelszoba száma 313-as volt. Ügyes ötlettel ráaggattak patkót, lóherét, erősen bebiztosították. Ez azt eredményezte, hogy az átok erről a szobáról lepattant, de nagy valószínűséggel mellette a mi ajtónkra kenődött fel.
Esővel egy időben érkeztünk Kehidakustányba. Behurcolkodtunk, átvettük a szobakulcsot, beköltöztünk. Ekkor még megmosolyogtuk a vicces 313-ast.
Szauna lepedőt a recepción adták. Megint le, majd lepedővel felszerelkezve ugrás a liftbe. És ekkor lecsapott a villám, egész Kehidakustány elsötétült.... Én is a liftben félúton. Tíz perc után szabadultam. Szauna után inkább lépcsőztem, óvatosan sunnyogtam el a 313-as mellett.
A nagy ijedtségre tekintettel keressünk egy jó vacsorázó helyet, biztosra mentünk, barátaink ajánlották. Szakadt az eső, az étterem tök üres, körülöttünk forgolódott a pincér kislány. A halászlé savanyú volt mint az ecet, finoman felháborodtunk. Szakács kirohant a konyhából, kezét lábát törte, hogy kibékítsen. Két hatalmas adag túróscsuszával, tetején remegő pörccel próbált megvigasztalni minket. Sikerült. Este a szállodafolyosón mélyen lehajtott fejjel lopakodtam el a 313-as ajtó mellett.
A másnapot, mivel az eső még mindig tartotta magát, a kehidakustányi fürdőre szántuk. Általában, ahol van csúszda, ott kipróbálom. Itt mondanom sem kell, nem sikerült. A csúszda alján folydogált egy kis patak, ez sajnos nem volt elég arra, hogy engem lemosson az aljáig. Lökdöstem magam előre, vártam, talán elkap az áradat. Mint a pók araszoltam a cső végéig. Ott megpihentem lábat lógatva, majd belepottyantam a medencébe. Annyira ciki volt. Este a folyosón rá sem néztem a 313-asra.
Négy napra jöttünk Kehidakustányba, amiből egyetlen egy napot párom a golfra szánt. Minden nap átugrottunk Zalacsányba megszemlélni a golfpályát, amely egyre mélyebbre süllyedt az egy hete szakadó esőben. Utolsó nap délelőtt összecsomagoltunk, irány haza. A folyosón párom megvető lenézéssel vonult el a 313-as ajtó előtt. Végre kicsit vigyorogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése