Tizenhárman a Kotori öbölben.

1 nap Kotori öböl

Reggel hatkor kisunnyogunk a városból. Mindenki máshonnan indul, majd Kanizsán az OMW kútnál összevárjuk egymást.

Tankolás, kávézás, fizetni is kéne. Párom kap a derekán a hasitasihoz. Nincs. Mióta nincs? Fel sem kapcsolta.

Utolsó emléke, hogy otthon a konyhaasztalra tette, nehogy otthon hagyja. 230 km-re vagyunk a konyhaasztaltól. Benéz a táskákba, az ülés alá, nincs. Feladja, az összes irata és a pénz is otthon maradt.

Olyan ideges lesz, hogy beszalad az OMW wc-jére.

Én is idegbeteg leszek, benézek a második táskába, természetesen ott van a tetején. Jól kezdődik a napunk.

Mindenki megérkezik, együtt vagyunk, tizenhárman nekivágunk a vakációnak. Szombat lévén araszolunk az autópályán, délután érkezünk Kastelába. Ez még horvát oldal, itt töltjük az éjszakát.

Kastela a hét erődjéről híres, sajnos nekünk mind kimarad. Viszont a szállásunk egy 14. századi tengerparti házban van, falai között átérezzük a velencei, a habsburg és a napóleoni időket.

Este kisétálunk korzózni, vacsorázni. Ma éjjel 11-kor lesz a norvég-angol vb meccs, norvégok az éttermekben beöltözve húzzák a vikinghajó evezőlapátját.

2 nap

Hajnalban erős zivatarra ébredünk, fél nyolcra vége is az esőnek. Csorgunk tovább délnek. Splitben Jenő kérésére benézünk a Hajduk Split szentélyébe, a Poljud focistadionba. Átmegyünk a 2022-ben átadott Pelješac hídon. Ez a híd váltja ki, hogy Horvátországból Horvátországba, csak Bosznia-Hercegovinán keresztül lehessen autózni.

Slano poros kis városában megállunk egy kávéra, feltúrunk két butikot, bekukkantunk a városka templomába és futunk tovább. Érintjük Neretva völgyét, pár percig ámulunk a táj szépségén, még egy fotóra is megállunk.

Horvátország és Montenegro között két határállomás működik nem messze egymástól. Zoli a kisebbikre szavaz, megcélozzuk. Valóban kisebb, kisebb a sor is, de csak egy folyosó működik. Araszolunk a tűző napon, irigykedve bámuljuk lent a tengerpartot, ahol azok fürdenek, akik már átjutottak ezen a töketlen határellenőrzésen.

Röpke másfél óra és ott is vagyunk a sorompónál. Okmányokat betuszkoljuk a kis ablakon, senkinek nem vagyunk gyanúsak, mehetünk. És amikor azt hisszük végre vége, most már bármi történhet nem számít,... a kanyar után autósor, a távolban újabb sorompó. Ja, most fogunk csak belépni Montenegróba.

A határ után megvesszük a kártyás internetet, végre visszaáll a világ rendje.

Szállásunk Bijelában van. Este kicsit csavargunk, lábunkat mégiscsak be kell dugni a tengerbe. Nagyon fáradtak vagyunk, gyorsan elalszunk.

3-4 nap

Harmadik nap még a fű sem nő, egész nap a parton dagonyázunk. A partot érdekesen építették ki. Délutánra a dagály úgy felemelkedik, hogy elmos minket a parti sétányról.

Másnap hajókirándulás a Kotori öbölben. A hajó kiköt több helyen, begyűjtve az utasokat. Mi tizenhárman mind csíkos tengerészpólóban, rögtön belopjuk magunkat a kapitány szívébe. Indulás, és máris kapjuk a napindító pálinkát.

Perast az első állomás. A város a 18. században indult fejlődésnek, gazdagságát mutatja, hogy húsz barokk palota és tizenkilenc templom nőtt ki pillanatok alatt a semmiből. Messzeföldön híres volt a tengerészet iskolája, még I. Péter cárt is ide küldték tengerészetet tanulni.

Egy óránk van bebarangolni a várost, pont elég, még egy fagyi is belefér.

Vissza a hajóra, megkapjuk a szendvicsünket egy üveg hideg vízzel. Elrágcsáljuk és máris Kotorban találjuk magunkat.

Itt két órát kapunk. Hőség van, tömeg van, első lépésként szorítunk kis helyet egy sörözőben. A szűk utcán hullámzik a tömeg, bukdácsolunk a kiálló köveken és az ajándékboltok utcára tett árui között.

Felmászunk a várfalra és ott sétálunk végig, viszont itt nincs árnyék. A piac a várfal tövében, mindent is árulnak. Az egyik standnál a kislány nyújtja a kóstolót, a híres njegusi sonkát. Olvad a szánkban, isteni az íze, veszünk. Kislány vérszemet kap, van neki sajtja is. Az is finom, azt is veszünk. Meg barackot, meg cseresznyét… Letelik a két óra, vissza a hajóra.

Utolsó állomásunk a Szirti madonna szigete. Alig lépünk ki a hajóról, már ott a jegyárusító, öt euróért nyújtja a kezét.

Ennek a szigetnek a története több verzióban létezik, egyetlen közös bennük, hogy a sziget mesterséges, alapja több elsüllyedt hajó, a többit a helyi halászok hordták össze egyenként kövekből.

A temploma és múzeuma igen gazdag, a falakat beborítják az apró arany és ezüst hálálkodó üzenetek. Sarokban hatalmas nyitott utazóláda teli euroval, de nem bíznak semmit a véletlenre, a pénzesládák felett komoly kamerarendszer üzemel.

Letelik az időnk, visszamászunk a hajóra, indulás haza. Fáradtak, nyűgösek vagyunk, a szálláson a vb elődöntőnek az első félidejét tudjuk csak végig nézni, belealszunk.

5 nap

Reggel hétkor autóba pattanunk, mindenhol azt írják, korán kell indulni, ha fel akarunk jutni a Lovćen Nemzeti Parkban a Jezerski csúcsra a Njegos mauzóleumhoz.

Itt nyugszik Petar II Petrović-Njegoš montenegrói költő és uralkodó.

Kicsit kompozunk, utána a Lovcen szerpentinen kanyargunk felfelé. Az út bitang keskeny, minden autós találkozó külön izgalom. Persze a helyi fiatalok bátrabbak, úgy jönnek szemből, hogy rákényszerítenek minket a kitérőre. Visszapillantótükrük folyamatosan befordítva, ezt párom is rögtön alkalmazza.

Parkolótól négyszázhatvanegy lépcső vezet a mauzóleumig. Nagy része kellemes hűvös alagútban fut, nem érezzük megerőltetőnek. Itt is legombolnak rólunk nyolc eurót.

A mauzóleum bejáratát két hatalmas női szobor - anya és lánya - őrzi, egyenként tizennyolc tonna fekete gránitból faragva.

Bent a mauzóleumban a költő monumentális huszonnyolc tonnás gránitszobra.

Velünk együtt érkezik egy fiatalokból álló kis kórus. A mauzóleumban rögtönzött koncertet dobnak össze, a hely akusztikája fantasztikus, leülünk és élvezzük az előadást.

Hátul pár lépcső vezet a költő sírjához. Elég kalandosra sikeredett, de a végakarata szerint végül csak csak ott nyugszik, amit még életében elképzelt.

A Nemzeti parkot erősen fejlesztik, egy héttel indulásunk előtt nyitották meg a Falcon fly-t. Ezt biztosan nem hagyjuk ki, tizenhárom emberből csak négynek van annyi vér a pucájában, hogy fel mer ülni. Egy perc tizenhét másodperc a menetidő, nem sok adrenalin fér bele, de megéri a tizenöt eurót.

A mai program utolsó állomása Njeguši faluja, ahol Petar II Petrović-Njegoš született és ahol a világhírű njeguški pršut sonkát érlelik.

Egyikünket sem érdekli Petar II szülőháza, mindannyian betódulunk az első füstölőházba. A falon plafontól padlóig, végig lógnak a sonkák, iszonyú erős füstöltsonka illat van, pavlovi reflexszerűen nyelek.

A hölgyet kimondottan tuszkolni kell, hogy vágjon végre pár szelet sonkát kostolónak. Ügyesen vékonyan vág, a sonkaszeleten konkrétan átlátok. Megrohanjuk a kikészített előre csomagolt sonkákat, mindenki kiszámolja, hány rokonának ismerősének kell vinni ajándékba kóstolót.

Szépen fogy az áruja, most már a sajtjából is kóstoltat. Azt is veszünk. Az út túloldalán is nyitva egy sajtárus, azt is kifosztjuk, mehetünk haza.

Este még csobbanunk a tengerben, leszervezzük a háziakkal a Kékbarlang hajótúránkat, majd Angol-Argentin elődöntőt nézünk.

6-7 nap

Hatodik nap megint a strandolásé, szénné égetjük magunkat, rákészülünk a másnapra.

Házigazdánk szervezett nekünk egy hajóutat a Kék barlanghoz. Gyorshajóval, kapitánnyal.

Előző este megjelent a háznál egy sármos magas, bogárszemű harmincas-negyvenes fiatalember. Hát ő volt a házigazda fia és egyben a másnapi hajóskapitány. A csapat nőtagjai megélénkülnek, mi már biztosan jól fogjuk magunkat érezni.

Tizenegykor kivonulunk a partra, a hajó a mólóhoz kötve ring. Búvárokat szállító rib hajó, végében két hatalmas motorral. Freddy nem egyedül jön, a bátyja is bent ül a hajóban. Egyre szebb lesz a napunk.

Segítenek, mindenki megtalálja a helyét a hajón. Báty ismerteti a programot, indulunk.

Első megállónk Portonovi. Ez egy luxus nyaraló, a házak aljában, az üzletekben olyan árakkal, amit csak szemlesütve szabadna kimondani. Fél órát kószálunk, addig megtankolják a hajót.

Elhelyezkedünk, most hosszú út jön, a Kék barlang kívül van a Kotori öblön.

Freddy begyújtja a rakétákat, száguldunk, csapódunk a kereszthullámokba, van amelyiknek a tetejére esünk, van, hogy a hullámvölgybe zuhanunk. Akik hátul ülnek kapják bőven a vízfröccsöt. A sebesség, az adrenalin felpörget minket, visítás, hujjogás, káromkodás, kinek mi szalad ki a száján.

Éles kanyar, a Kék barlangnál vagyunk. Nyolc-tíz kishajó ring a bejáratnál, utasaik a vízben, úsznak a bejárat felé.

Mi is becsusszanunk a tengerbe, lapátolunk a barlang bejáratához.

Még pont időben érkeztünk, bent a barlang túloldalán a másik bejáratnál besüt a nap, a tengerfenékről visszaverődő fény azúrkékre festi a víz felszínét. Ahogy a hullámok megtörik ezt a felszínt, úgy törik millió, kéken világító kristálydarabra. Sziluettünk a víz alatt, zöld és kék árnyalatai között változik, élvezzük a látványt.

Egyszer mindennek vége, visszakapaszkodunk, irány a strand. Találunk egy elhagyatott öblöt, felveszem a snorkelt, ugrás a vízbe. Tele szeméttel a tengerfenék, de az öböl sem kismiska. Jobb napokat élt, mára már darabokra hullott büféépület maradványok, a hullám által partra vetett nylonzacskók, sörösüvegek. Senkinek nem tetszik, menjünk tovább.

Egy kanyarral arrébb hatalmas beach, színes napernyők tengere, kocsmák, kávézók hada. Berongyolunk az első árnyékos helyre, kit érdekel a strandolás, ha van jéghideg sör. Gyorsan elszalad az idő, mászunk vissza a hajóra.

Freddy már nagyon éhes, az anyja otthon várja az ebéddel…. most megtudjuk mire képes a kishajó. Repesztünk, kapaszkodunk a kezünk ügyében lévő kötelekbe, néha érintjük a vizet.

Nagyon jó videókat, képeket lövök, mindenki benne van a Titanic pózban.

Este másfél órát várunk a parti étteremben a rendelésünkre. Közben a szakács néhányszor kijön, hogy módosítsunk, mert amit kérünk elfogyott. Utolsó esténk Montenegróban, nem vagyunk hajlandóak dühöngeni, ha nincs hal, eszünk csirkét.