2017. április 23., vasárnap
És megint egy Ciszterci Apátság!
Délelőtt túl voltunk Laxenburgon és egy finom osztrák kávén. Ha eláll az eső, talán Eljutunk a Bécsi erdőben megbúvó Heiligenkreuzba. Itt működik a mai napig Ausztria legrégebbi ciszterci rendje, a Szent Kereszt Apátság.
Persze ide is koppanásra értünk. Nem volt audio kütyü, kiosztottak mind a négyünknek egy kétoldalas egy lapból álló magyar nyelvű tájékoztatót és hozzácsaptak minket egy osztrák csoporthoz. Éreztük, hogy ami ezen a kétoldalas tájékoztatón van, nem mélyül bele e rend és az apátság széles körű tájékoztatásába.
A csoport az udvaron gyülekezett, a vezető belefogott a tájékoztatóba. Harminc fej mindig egyszerre fordult az éppen aktuális látnivaló felé, mi négyen akkor már másodszorra olvastuk el azt a pár soros leírást az udvarról, ami nekünk jutott.
Arrébb sétáltunk, fotóztunk, vártuk, hogy az osztrák hölgy befejezze a mondanivalóját.
Az udvaron Giovanni Giuliani két jelentős munkája áll, a Szentháromság szobor, valamint a Szent József kút.
A rövidke tájékoztatónk szerényen elhallgatta, hogy Giuliani folyamatosan növő anyagi gondjai oda vezettek, hogy kénytelen volt elfogadni egy egész életre szóló elkötelezettséget a renddel. Ennek eredményeképpen az apátság teli van a szobrásztól csodás alkotásokkal.
A hölgy befejezte a mondanivalóját, az úgynevezett régi kapun beléptünk az apátságba. A fejünk fölé érdemes felnézni.
Tájékoztató lapunk másik oldalán volt egy kis térkép, valamint a látogatható termek leírása. A térkép és a szobák leírása nem kapcsolódott össze még egy számozással sem, de mindig ki tudtuk következtetni, hogy melyik teremhez tartozó szöveget kell olvasnunk. A hölgy mondanivalója itt is sokkal hosszabb volt, mint a mi kis nyúlfarknyi tájékoztatónk, tehát mi négyen gyorsabban haladtunk előre.
Amikor már a második teremben önállósítottuk magunkat és a fotózáshoz magunk kapcsolgattuk az aktuális megvilágítást, elszakadt nála a cérna. Csoportját odahagyva, visszaterelt minket maga köré.
A kerengő egy félig zárt és egy nyitott részből állt. Keveredtek benne a román és a gótika elemei. A fejünk feletti robusztus román íveket kecses gótikus oszlopok tartották. A felső ívelt ablakok díszítése még az eredeti 13. századi. A zárt részen van a napi felolvasás helye. Fal mentén végig faragott fapadok, ahova télvíz idején akár oda is lehet fagyni egy hosszabb felolvasás alatt. A felolvasó az egyetlen aki védett helyen ácsorog.
Minden nagycsütörtökön az apát, másik tizenegy szerzetes pappal, a környező hozzájuk tartozó plébániákból kiválasztott tizenkét legidősebb férfi lábát megmossa. Ezzel jelzik, hogy követik Krisztus alázatát. Ennek emléket is állítottak a kerengő két végén, megint csak Giuliani két hatalmas fafaragásával a falakon. Egyiken Jézus mossa Szent Péter lábát, másikon Mária Magdolna keni Jézus lábát.
Eredetileg itt is élt az a törvény, hogy némaságban éltek, de ezen később könnyítettek, kizárólag éjszaka kellett csöndben lenniük a szerzeteseknek.
Szent Anna kápolnájába rácson keresztül kukucskálhattunk be, de a káptalani terem nyitva állt. Rögtön szemben egy fantasztikus rózsaablak. Az 1879-es párizsi világkiállításon elvitte az elsőknek járó díjat. A falak díszítése a Babenbergi családhoz kötődik. A freskók jeleneteket mutatnak be azon családtagok életéből, akik itt nyugszanak. Középen egy kissé megtépázott sírkő, emléke az utolsó Babenbergi hercegnek, II. Civakodó, Harcias Frigyesnek.
Az apátság szorosan kötődik a Babenbergi családhoz. III. Lipót a Babenbergi családból származott. Fia Ottó, párizsi tanulmányai során megismerkedett és belépett egy ottani ciszterci rendbe.
Innen kezdve igazából nem tudom mi az igazság, mert egyes írások szerint haza jőve apját III. Lipótot rávette, hogy alapítson számára egy monostort Ausztriában. Kérése nyitott fülekre talált.
Más források azt írják, hogy Ottó szóba sem állt az apjával. Végül is egyik nem zárja ki a másikat, lényeg, hogy III. Lipót 1133-ban megalapította az apátságot a fiának Ottónak. Rögtön meg is ajándékozta a rendet Krisztus keresztjének egy kis darabkájával, így lett a nevük Szent Kereszt. Na ezt aztán jól ellopták, így később, 1188-ban V. Lipót ajándékként immár egy nagyobb, 24 cm-es darabot adományozott a szent keresztből a ciszterciknek. A második darabkát sikerült megőrizniük.
Mellette a halottas kápolnát megint csak rácson keresztül csodáltuk. Ez eredetileg a Parlatorium volt, az egyetlen helység, ahol a szerzetesek kinyithatták a szájukat. Miután a beszéd tilalma megszűnt, a Parlatoriumra nem volt szükség. Ki a szöszre testálták az átalakítás munkáját? Persze, hogy Giulianira. Itt zajlik a halottak fölötti huszonnégy órás virrasztás. Négy gyertyatartó veszi körül a halottat, a gyertyatartók táncoló csontvázat formálnak. El tudom képzelni, éjjel, a lobogó gyertyák micsoda árnyjátékot mutathatnak a falakon.
A kútház kőr alakú, az ötmedencés kútból folyamatosan csobog a víz. A baloldali ablak még eredeti. Természetesen díszítésük a Babenbergi III. Lpótról és kedves családjáról emlékezik meg.
Következett a munkaterem, erősen román kori jegyekkel. Könnyűiparral foglalkoztak, főleg lábbelik készültek itt, vagy könyveket másoltak. Az egész monostor egyetlen fűthető helyisége volt, kétoldalt a két kazánház ajtaja most zárva.
A tájékoztatónk szerint a sekrestye következett volna a látnivalók sorában, de azt simán kihagyta a hölgy, vezette a csapatát tovább. Hát nem! Egyedül osontam be. Egy szerzetes akasztotta épp szögre a fehér csuháját, és távozott a másik ajtón. Nem vett észre. Barokk szoba, a plafon teli freskóval és stukkóval, a fal mentén mindkét oldalon intarziával gazdagon díszített szekrények.
Az oldalbejáraton léptünk be a templomba. Elég feltűnően elválik a régi, román stílusban épült rész a későbbi gótikus oldaltól. A román rész szűk magasba törő, a gótikus tág, teret adó.
A gótikus rész kereszthajóval is dicsekedhet, középen a hatalmas baldachin alatt a főoltár. Itt, Ausztria egyik legnagyobb orgonáján még Schubert is játszott, majd írt rá egy darabot. Újfent visszaköszöntek a már ismert csodás festett ablakok.
A román részen megint csak Giuliani munkái a stallumok, kóruspadok. Felettük a baldachin tetején különböző mellszobrok, amik egyházi és állami férfiakat mintáznak.
Úgy gondolták, hogy az alattuk ücsörgő szerzetesek imái felerősödnek a felettük kifaragott egyházfik imáival, így egyesülve erősebb hatást érnek el. Ezt jelezve, több kifaragott fej tátott szájjal elragadtatottan tekint az ég felé.
Mivel a templom nyugati tájolású, a bejárat fölött lévő szentháromságot szimbolizáló három ablakból betörő fény, az esti imádságra összegyűlt szerzeteseket megvilágította. Minden második, harmadik üléshez tartozott egy hatalmas énekes könyv. Mozdíthatatlan volt.
Látogatás végén zárták volna a templomot, persze, hogy megint ránk kellett várni. Bejáratnál a mosdó használat fél euro, de levásárolható a mellette lévő ajándékboltban. Dőzsöltünk, a hűtőmágnes mellé csokikat is raktunk a kiskosárba.
Tudtad-e? Itt fekszik V. Lipót, aki a monda szerint feltalálója az osztrák zászló színének. A harmadik keresztes háborúban fehér köpenyben harcolt, amit a harc hevében a sok vér részenként pirosra festett. A történészek inkább II Frigyes hercegre szavaznak, mint az osztrák zászló színek alapítójára.
Laxenburg: itt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése