Az új nyereg

Úgy alakult, hogy nyereg hiány lépett fel Vasadon. Párom kölcsön kérte Lacitól a nyergét, amit közel száz éve senki nem használt. Bal oldala szakadt volt, jobb oldala rágott, szóval használhatatlan. Nosza, futás a suszterhez. Suszter kőrbe forgatta, felmérte a helyzetet. Érezte, hogy itt sürgős lesz a munka, rögtön ígérte a másnapi szállítást. Párom értetlenül nézett rá. A suszter vissza. Aztán leesett neki.

-          Na ne!!! Ennyire gyorsan nem szárad a ragasztó.
-          Minek ragasztani? Varrni kell!
-          Na de valaminek össze kell tartani a két szakadt részt, amíg varrom!
-          Itt vagyunk hárman, összetartjuk.

Suszter megadta magát, átült a kaptafától a jó öreg singer mögé. Párom tartotta, suszter forgatta, tíz perc alatt gyöngy öltésekkel elkészült a nyereg. Egyetlen szépséghibája talán, hogy a barna nyereg fekete varrószállal büszkélkedik.
Futás a Dechatlonba új kengyelszíjért, mert Laci nyula apró darabokra rágta az eredetit. Laci nyula kimondottan rosszindulatú nyúl.

Este rákerült a nyeregre egy réteg bőrápoló krém. Habzsolva szívta magába a bőr a nedűt. Némi suvickolás, köpködés és csillogott villogott mint a Salamon töke.

Szombaton avatás, még a nap is kisütött, büszkén meneteltünk vállunkon a nyereggel és tartozékaival. A tisztelet oly nagy volt, hogy nem akárki ült ám rá, párom maga avatta fel. Azt hiszem Zeusz nem érzékelte a megtiszteltetést, ugyanolyan egykedvűen fogadta a nyergelést, mint általában. Neki a legyek jelentettek komoly kihívást. Lányom most nem jött, elutazott. Csak ketten voltunk jelen az ünnepségen.

Fél órás lovaglás után én is megkaphattam Zeuszt. Állítólag kényelmesebb a nyereg és szebben ültem rajta. Én csak annyit érzékeltem, hogy csúszkáltam rajta, nehezebben szorítottam a lábammal.

A vágta most annyival nehezült, hogy az egyik kezemmel nem kapaszkodhattam és önállóan kellett beugratnom vágtába, tartani a tempót, majd visszaállítani ügetésbe. Az ügetésbe visszaállítás nem jelentett gondot. Éreztem, hogy Zeusz magától is megtenné, ha hagynám. Az osztálylovaglás nem volt tökéletes. Fújt a szél, Zeusz fülei forogtak mint a ventilátor, mindenre figyelt, feszült volt. Emiatt ma hanyagoltuk a cavaletti rudakat.

Párom közben Carlost igyekezett nevelni. Ő nehéz eset, Carlosnak kellett fél óra, míg megérttette párommal, hogy az ő hátán ma nem lesz vágta. Elégedetten nyugtáztam, hogy kiderült, párom nem mindenható. Erikával orrunk alatt kuncogva lestük, hogyan kerekedik felül Carlos a párbajban.

Mellesleg történt egy apró csoda is. Erika párja, aki mindig megtartotta a távolságot a lovakkal, ráült Zeuszra és párom által vezetve, lépésben többször kőrbe járta a lovardát. Megint lett új feladat, Istvánt jövő őszig megtanítani úgy lovagolni, hogy az öt napos túrát élvezettel végig lovagolja.